Magyar rabok a Héttoronyban

Bornemissza Gergely, Eger egyik híres védője 1555-ben szintén a Héttoronyban vesztette életét. Ő már valószínűleg tényleg „karnyi vastag vasláncban” volt tartva, ahogy Gárdonyi Géza Török Bálint raboskodását leírta.

Bornemissza 1554-ben a füleki bég fosztogató martalócai ellen vonult, de Mezőkeresztesnél vereséget szenvedett, és ekkor került török fogságba. Megkínozták, de nem vallott, nem lett áruló.

Ahmed pasa végeztette ki végül, az a török nagyúr, akivel sikeresen vette fel a küzdelmet Eger váránál.

Gárdonyi Géza az Egri csillagokban Bornemissza Gergely halálát ily módon vetítette előre: „Szegény jó dalia, te kedves szép csillaga a magyar dicsőségnek, nem fogsz te megőszülni soha! Vajon milyen arccal néznél a jövendő tükörébe, ha most előtted föllebbentené valami égi kéz, s te látnád magadat rabbilincsben, épp ezen a helyen; s látnád a török hóhért, amint azon a rozsdás lámpavason neked bokrozza a kötelet!”

Béldi Pál a 17. század második felében volt a híres konstantinápolyi börtöntorony foglya. 1621-ben született Erdélyben egy nemesi család gyermekeként. I. Rákóczi György fejedelem udvarában nőtt fel, ahol gyorsan haladt előre a ranglétrán; főasztalnok, majd Háromszék királyi főbírája lett.

1657-ben II. Rákóczi Györggyel tartott Lengyelországba, ahol a tatárok elfogták, és egészen 1661-ig raboskodott ezután.

Apafi Mihály fejedelemsége idején tanácsosként tevékenykedett, de meggyanúsították és kegyvesztett lett, 1676-ban börtönbe is került. Egy év múlva szabadult, de bosszút forralt Teleki Mihály, egykori gyanúsítója ellen.

A fegyveres akció azonban nem sikerült, és menekülnie kellett. Ő nem rabként érkezett török földre, de az erdélyi fejedelem kérésére végül a Héttoronyba zárták, ahol 1679-ben halt meg.

A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt, aki pápai kapitányként harcolt a török ellen. Részt vett Bécs védelmében.

1697-ben kapitány, majd főstrázsamester lett a Kollonich huszárezredben. 1698-ban Temesvárnál fogságba esett, de a Karlócán megkötött béke után kiszabadult 1699-ben, így azon kevesek közé tartozik, akik nem is töltöttek olyan sok időt ebben a börtönben, és szabadon távozhatott innen.

A Héttorony bejárata előtt a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület és a Bornemissza család 2009-ben helyezett el egy emléktáblát az itteni 16-17. századi magyar rabok emlékére, amit minden erre járó magyar turistának ildomos megnézni.

És ha már eljut ide valaki, végig járva az erőd falait, termeit, kicsit a múltba visszajutva átérezheti, hogy vajon milyen lehetett itt az élet.

Mit érezhettek az itt raboskodó, a hazájuktól oly távol lévő magyar rabok, történelmünk fontos alakjai.

Megérdemelnek egy percnyi csöndes merengést, tiszteletet és megbecsülést.

-Vége-




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..