Negyedik fejezet: Sohasem köthetsz kardot!
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Beke Miklós Veres István Dobos bácsi Szilágyi Magda Boglány József |
Pünkösd második napja | Debrecen Nagyerdő |
Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
Beke Miklós és Veres Pista „párbajának” további súlyt ad, hogy Miklós egy bizonyos Bujdosó Jánosnál lakik. Bujdosó János ugyanúgy kosztos diákokat tart, mint Dobos néni, tehát tulajdonképpen egymás konkurenciái, ennek megfelelően Bujdosó minden lehetséges helyen megpróbálja rossz hírét kelteni Dobos néni házának és főztjének.
A küzdelem tehát egy kicsit a Bujdosó-ház és a Dobos-ház összecsapása is.
Elsőre úgy tűnik, hogy Pistának semmi esélye Miklóssal szemben, alacsonyabbnak és gyengébbnek is tűnik. Hamar kiderül azonban, hogy nem kell leírni Pistát: „Olyan volt a koldusdiák karja, mint a vaspánt.”
Őrült birkózás kezdődik, forognak egymás körül, majd egymáson, mindenféle birkózó cselt bevetnek a másik ellen, de nem bírnak egymással, a közönség őrjöng.
A küzdelmet végül Dobos bácsi dönti el – akaratlanul. Felmászik ugyanis egy fára, hogy onnan biztassa Pistát: „Szorítsd, szorítsd, Pista fiam!”
Ez a felülről jövő hang megzavarja Beke Miklóst, aki egy pillanatra felnéz, és közben elengedi Pistát. Pista pedig kihasználja az alkalmat, és rásújt hátulról Miklós két térdére, mire az összecsuklik, Pista ráugrik, és leszorítja.
Ezzel a küzdelem véget ért, Pista győzött, a tömeg lelkesen ünnepel. Hamarosan megkapja a díjat is, amit Szilágyi Magda ad át: „Egy kardkötő volt az idei prémium, gyönyörű kézimunka, finom aranyszállal szattyánra hímzett apró oroszlánok.”
A szép, fiatal lány rövid köszöntőt is mond:
„Tisztelet adassék a testi erőnek, mert az erős lélek is az erős testet keresi lakóhelyéül. Dicsőséggel lógjon a kegyelmed kardja mindig, mindenkor e kötőn. Ok nélkül ki ne rántsa a hüvelyéből, s tisztesség nélkül vissza ne tegye a hüvelyébe.”
Veres Pista persze örömmel veszi át a díjat, megdicsőülve áll a tömegben, hiszen előzetesen senki sem hitte volna, hogy győzhet. Na meg persze Magda iránt sem közömbös, és a lány pirulása jelzi, hogy neki is tetszik a legény.
A pillanat tehát Pistáé, a baj az, hogy tényleg csak egy pillanatról van szó, ugyanis egy Boglány József nevű úr tesz egy megjegyzést, ami egy pillanat alatt elveszi a pillanat örömét Pistától:
„- Nagy kár, valóban nagy kár, hogy sohasem viselheti.
-Nem viselheti? – kérdé csodálkozva a főbíró. – Miért ne viselhetné?
-Mert nem nemesember nem köthet kardot. Tehát kardkötőre sincs szüksége.”
És bizony nagytiszteletű Boglány Józsefnek igaza van, hiszen Pista valóban nem nemes, csak egy koldusdiák, aki nem viselhet kardot.
Pista örömét ez a megjegyzés egy pillanat alatt elfújja, már nem érdekli az ünneplés sem. Hiába kezdődik a tánc és a mulatság, a fiú inkább elvonul a debreceni Nagyerdő legeldugottabb sarkába szomorkodni:
„Nem vagyok nemesember – sóhajtá megsemmisülten. – De hát miért nem vagyok az? – kérdé töprengve.
A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: prücsök, rana, sárhencser, nyakorján, másznok, cantus praeses, dömöcköl, kardkötő, domine
Jelentésüket itt találod.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!