Harmadik rész: A nyomok
-
fejezet: Az esernyő kibukkan
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Wibra Gyuri Krikovszky Tamás, a besztercebányai polgármester Müncz Jónás, a fehér zsidó Sztolarik, Gyuri egykori gyámja |
évekkel Gregorics halála után | Besztercebánya |
Évekkel később Wibra Gyuri már felnőtt, jóképű fiatalember, elvégezte iskoláit, ügyvéd lett belőle. Karrierje ígéretesen alakult, sok ügyfele van, kezd vagyonosodni. A városban lévő eladó lányok is érdeklődnek iránta, hiszen lassan ideje lenne megházasodnia. Gyuri azonban nem akar nősülni.
Wibra Gyurinak ugyanis van egy nagy problémája. Az öreg Gregorics vagyonának legendája továbbra is makacsul tartja magát. Vagyis Gyuri a hétköznapokban mindig azzal szembesül, hogy akár vagyonos ember is lehetne, ha valahogy meg tudná találni apai örökségét.
„Valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt vagyon tudata. Maga is érezte ezt, és sokszor óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna felőle. Sokért nem adná, ha egy olyan részlet találna kibukkanni a homályból, mely kétségessé, sőt valószínűtlenné tenné az örökség létezését.”
Gyuri életét teljesen megmérgezi az örökség tudata. Ne feledjük, egy szakácsné törvénytelen fia, aki szorgalmával és eszével felverekedte magát az ügyvédi állásig. Amikor erre gondol Gyuri, akkor elégedettség tölti el. Ezután azonban mindig eszébe jut, hogy valójában az öreg Gregorics fia, aki valószínűleg nagy vagyont hagyott rá, de képtelen megtalálni ezt a vagyont.
Ráadásul sokasodnak a jelek is, amelyek szerint ez valóban így történt, nem csak legendáról van szó:
- A gazdag kocsigyáros szerint, aki annak idején megvette Gregorics bécsi házát, Gregorics azt mondta neki, hogy a házért kapott összeget egy utalványra teszi. Gyuri minden lehetséges banknál érdeklődik, de nem jár sikerrel.
- Egy este az anyja, a már idős Wibra Anna meséli el, hogy amikor az öreg haldoklott, akkor sürgönyözni akart Gyurinak, mert valamit át akart adni neki.
- Egy nap Gyurit, ügyvéd minőségében, elhívják a haldokló besztercebányai polgármesterhez, Krikovszky Tamáshoz. Krikovszky, miközben a végrendeletét diktálja Gyurinak, mellékesen megemlíti, hogy az öreg Gregoricsnak volt egy piros esernyője, aminek a nyelében volt egy rejtett üreg.
Gyuri fejében egy pillanat alatt összeállnak a dolgok, az öreg utalványba fektette vagyonát, azt pedig az esernyő nyelébe rejtette. De hol lehet most az esernyő, évekkel Gregorics halála után?
Figyeljünk fel azonban arra is, hogy ezek csak Gyuri következtetései. Soha senki sem látta, hogy az esernyő nyelében van-e üreg egyáltalán és az utalványt sem látta senki!
Érdeklődik anyjánál, az öreg Matykónál és özvegy Bothárnénál is, aki jelen volt, amikor Gregorics holttestét mosdatták és öltöztették. Azonban mindenki csak annyit tud mondani, hogy az öreg nagyon ragaszkodott az ernyőhöz, mindig vele volt, halála után úgy kellett kifeszegetni a kezéből. Azt azonban senki sem tudja, hol lehet most az ernyő.
Gyuri elmegy a levéltárba, kikeresi az apja halála után felvett hagyatéki leltárt. Esernyőt nem talál a felsorolásban, csak egy érdekes sort:
„Hasznavehetetlen tárgyak 2 forint. Megvette a fehér zsidó”
Gyuri hamar kideríti, hogy a fehér zsidót Müncz Jónásnak hívták, kis boltja volt a városban. Gyuri ezután elmegy Sztolarikhoz, egykori gyámjához, elmeséli neki, hogy mire jutott és tanácsot kér tőle.
Sztolarik elmondja, hogy emlékszik a fehér zsidóra, sőt arra is, hogy legutolsó találkozásukkor látta nála Gregorics ernyőjét, tehát biztos ő vette meg. Azonban azt is megjegyzi, hogy Müncz Jónás, a fehér zsidó évekkel később megőrült és a megáradt Garam folyóba fulladt.
Biztatja Gyurit, hogy utazzon el Bábaszékre, mert úgy tudja, hogy Münczné ott lakik. Egy próbát megér, hátha nála van az ernyő.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints folytatáshoz!