Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma – Harmadik rész – Olvasónapló

A túsz

Gróf Pongrácz István és hadserege tehát megérkezett Zsolnára. A sereg  Jágovics Bogdán vendéglője előtt haladt el, ahol a városban állomásozó császári egység tisztjei iszogattak, köztük a honvédparancsnok is.

Ne feledjük, ő az, aki egyrészt rokona a grófnak, másrészt ők ostromolták volna meg Nedec várát egy hadgyakorlat keretében, amit később Pongrácz lemondott.

A honvédparancsnok megkérdezi Pongráczot, hogy hová tart a sereg, mire a gróf elmeséli, hogy Besztercebánya ellen vonul és porig rombolja, mert megsértették őt.

A honvédparancsnok ismeri a gróf hóbortos természetét, de ezen azért még ő is meglepődik, ráveszi Pongráczot, hogy menjen be a vendéglőbe, iszogasson egy kicsit és mesélje el a történetet. A gróf beleegyezik, a hadsereg letáborozik.

A gróf csatlakozik a tisztekhez, ott van Blázy polgármester is, aki éppen Apolka ügyében indult a városba. Az asztaltársaság vidáman iszogat, beszélgetnek, adomáznak. Közben a honvédparancsnok értesül az egész ügyről, ami miatt Pongrácz Besztercebánya ellen indul. Érzi, hogy ebből baj lesz, valahogy le kell beszélni a grófot a tervéről. Amíg ugyanis Pongrácz István csak a saját várában tartott hadgyakorlatokat és élt úgy, mint egy középkori várúr, addig az emberek maximum hóbortosnak, kicsit talán őrültnek tartották. Most azonban egy egész várost akar megtámadni, ami nyilvánvalóan őrültség, és a besztercebányai hatóságok is így fogják kezelni. Vagy letartóztatják Pongrácot vagy őrültek házába zárják, vagy egymás után mindkettőt.

Közben Blázy polgármester elköszön az asztaltársaságtól és elindul, hogy intézzen valamit Apolka ügyében. Csak estefelé tér vissza a vendéglőbe – ahol a tisztek és Pongrácz még mindig isznak és beszélgetnek –, de semmit sem sikerült intéznie, egyetlen módos család sem akarja befogadni a lányt.

Ez éppen kapóra jön a honvédparancsnoknak, aki Pruzsnszkyvel, a lengyellel, egy tervet talált ki, amihez kell Apolka is:

A terv alapgondolata: „Az okos beszédre nem hederített, hát szóljunk hozzá a saját nyelvén”

Ha Pongráczot semmilyen józan érveléssel nem lehet lebeszélni arról, hogy megtámadja Besztercebányát, akkor valami olyat kell kitalálni, ami megbékíti a képzeletben a középkorban élő urat.

A honvédparancsnok azt találja ki, hogy szerveznek egy küldöttséget és úgy tesznek, mintha a küldöttség a besztercebányaiak nevében jönne Pongráczhoz. Azt kell mondaniuk, hogy mindent megtettek Estella kézre kerítésére, de sehol sem találták. Addig, amíg elő nem kerül, addig túszként átadják Pongrácznak Apolkát.

Blázy először nem akar belemenni a dologba, de később belátja, hogy nincs más megoldás, Pongráczot másképp nem lehet megállítani.

A harmadik rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!