Az ókori görög istenek születése

Az istenek születése, keletkezése mindig népszerű téma volt, ma is az, ezért Palatinus Lili összefoglalja Nektek a legfontosabb tudnivalókat róluk, néhány mai utalással fűszerezve a mókát! 🙂

A görög istenek világában nem könnyű eligazodni, a nagy Percy Jacksonnak évek múlva is tudtak meglepetést okozni.

Nem ritka a vérfertőzés, bigámia, a házasságon kívüli kapcsolatok és különösen a szövevényes genealógia.

Ehhez a legjobb segítőnk Hésziodosz lehet, aki a lehető leghitelesebb forrásból szerezte az értesüléseit: maguk a Múzsák mondták el neki a világ és az istenek történetét. Saját bevallása szerint ő csak lejegyezte a hallottakat. Bárhogyan is történt, irány az Olümposz!

Kezdetben volt a Khaosz, majd Gaia követte… itt azonnal álljunk is meg egy pillanatra. Mert bár kezdetben volt a káosz, és abból lett valami, de ehhez egy nagyon fontos dolgot hozzá is kell tenni. Itt volt Erosz is:

„…ki a legszebb mind a haláltalanok közt,

elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók

keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt..”

(Hésziodosz: Istenek születése, Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)

Erosz, aki a szerelem isteneként vált közismertté. Mégis mit keres a semmi közepén a szerelem? A válasz egyszerű: a szerelem, a vágy az az erő, ami létezésre ébreszti, ami életre hívja a nem létezőt, a teremtés ereje, a keletkezés mozgatórugója.

Erosz jelenlétének megértéséhez Platón ad részletes választ gyakorlatilag az egész Lakoma alatt. Phaidrosz itt ekképp fejti ki:

„Hiszen a legősibb istenek közül való, már csak ezért is tisztelendő. Ennek bizonyítéka: Erósznak nincsenek szülei, s hogy volnának, azt nem is állítják költők, se prózaírók. Hésziodosz például azt mondja: először keletkezett az összevisszaság, rögtön utána – a tágmellű Föld, mindennek örök maradandó-széke, s Erósz. Hésziodosszal egyetért Akúszilaosz is, hogy az őselegy után ez a kettő keletkezett: a Föld és Erósz. Parmenidész pedig így mondja el a Minden keletkezését: minden istennép közül elsőnek formálta Erószt Ő. Így mindenki egyetért abban, hogy az egyik legősibb isten Erósz.”

(Platón: A Lakoma)

Pausanias szerint viszont két Erosz van:

Minthogy azonban két Aphrodité van, szükségképpen Erosz is kettő. Hogyisne volna két istennő? Az egyik, az ősibb, Uranosz anyanemszülte lánya, az mi ’az éginek’ tisztelünk; a másik Zeusz és Dióné lánya, akit ’közönségesnek’ hívunk. Azt az Eroszt is, aki ez utóbbinak a fullajtára, ’közönségesnek’ nevezzük, a másik Eroszt pedig ’éginek’.”

(Platón: A Lakoma)

A két elemi lény, Khaosz és Gaia, az elsők, bármily furcsa, nem egymás szerelméből fakadóan szülnek és hozzák létre a világot, hanem külön-külön. Tehát ha nem lenne az egyik, a másik akkor is termékeny lenne, és az általa világra hozott dolgok megszületnének.

Itt Erosz, a szerelem az, aki megtermékenyít (ahogyan Szókratész is mondja, hogy a költők, a művészek mind szerelmesek, és a műveiket, alkotásaikat megszülik, az élet során csupán keresik a megfelelő közeget, ahol ezt megtehetik).

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Azt mindenki tudja, hogy Homérosz az Iliászban a trójai háborúnak csak egy töredékét – egész pontosan 59 nap történését a 10 éves háborúból – meséli el, de mi volt az ok, indok, vagy ürügy, ami miatt az egyesített görög sereg egyáltalán nekiesett Trójának? Már persze mitológiai szempontból.

Nos, minden egy almával kezdődött, mégpedig Erisz aranyalmájával. Ezt a történetet fogjuk most körbejárni egy kicsit.

Tudjuk, hogy Zeusz, a görög főisten meglehetősen jó étvággyal rendelkezett, ha nőkről volt szó, hódításai és szeretői száma szinte végtelen.

Egy alkalommal beleszeretett Thetisz istennőbe, a tengeri nimfába.

Thetisz az „Tengeri öregnek” is nevezett tengeristen Néreusz egyik lánya volt. Néreusznak és feleségének, Dórisznak összesen ötven lánya született, őket nevezzük összefoglalóan néreiszeknek.

A néreiszek kékszemű, feltűnő szépségű hölgyek, akik ezüstös barlangokban laknak a tenger mélyén és tánccal, zenével szórakoztatják a többi istent. A mitológia szerint kedves, segítőkész istennők, akik Poszeidónt is gyakran elkísérik útjaira.

Az 50 néreisz (vagy néreida) neve nem minden ókori görög szerzőnél azonos, illetve vannak olyan néreiszek, mint pl. Dióné, akik a görög mitológiában többször, többféle alakban, de ugyanazzal a névvel fordulnak elő. Az 50 hölgyből tulajdonképpen csak kettő érdemel komolyabb figyelmet: Amphitrité, aki Poszeidónnak, a tengeri főistennek lett a felesége, és Thetisz, aki Akhilleusz anyja lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre, most még csak ott tartunk, hogy Zeusz szemet vetett a csinos tengeri nimfára, Thetiszre. Sőt, nem csak szemet vet rá, hanem még feleségül is akarja venni.

Ekkor jön azonban a fordulat, ugyanis Prométheusz azt jósolja Thetisznek, hogy egy hőst fog szülni, aki nagyobb lesz, mint az apja. A jóslat természetesen Zeusz fülébe is eljut, nem is tetszik neki, hiszen ő is úgy került hatalomra, hogy legyőzte a saját apját, Kronoszt.

Zeusz tehát eláll attól, hogy feleségül vegye Thetiszt, de maga a jóslat és ezzel együtt a probléma még mindig fennáll. Bárkihez is adják Thetiszt, olyan fiút fog szülni, akkor többre viszi, mint az apja.

Célszerű tehát keresni egy olyan férjet Thetisznek, aki nem tud különösebb hőstetteket felmutatni, vagyis nem lesz probléma, ha a fia nála hatalmasabb lesz. Vagyis egy lúzert.

A halandó Péleusz pedig tökéletesen megfelelt ennek a feltételnek. Az ő történetét most nem fejtjük ki bővebben, elégedjetek meg annyival, hogy élete során általában a rövidebbet húzta: előbb testvérgyilkosság miatt kellett menekülnie, később véletlenül az apósát öli meg, első felesége pedig öngyilkos lesz. Nem egy szerencsés figura.

Zeusz szerint azonban pont megfelel Thetisz férjének. Na persze Thetiszt erről senki sem kérdezte.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!