Henrik Ibsen – A vadkacsa – 4. felvonás – Olvasónapló

Henrik Ibsen A vadkacsa című drámája 4. felvonásának részletes olvasónaplója

Negyedik felvonás:

A negyedik felvonás ugyanazon a napon játszódik, mint a harmadik, csak néhány órával később.

A műteremből éppen távozik néhány kuncsaft, akiket Gina fényképezett le, vagyis megint ő végezte el Hjalmar munkáját.

Hjalmar ugyanis még nem ért vissza a Gregers-szel tett sétából. Emiatt már Hedvig is türelmetlenkedni kezd, mivel közeledik az ebéd ideje.

Végre hazaér Hjalmar, Hedvig kitörő örömmel fogadja, apja azonban nincs túl jó hangulatban, az ebédet is visszautasítja.

Elküldi Hedviget sétálni, arra hivatkozva, hogy a kislánynak szüksége van friss levegőre, de valójában azért, hogy kettesben maradhasson Ginával.

Az Olvasó – és Gina is – tudja, hogy komoly beszélgetés zajlott le Gregers és Hjalmar között, sőt az Olvasó azt is sejti, hogy Gregers elmondta Hjalmarnak, hogy Gina és az öreg Werle egykor szeretők voltak.

Hjalmar azonban nem rögtön ezzel kezd, előbb feldúltan járkál a műteremben:

„HJALMAR
(föl-alá járkál) Vannak dolgok, Gina… hogy is mondjam… bizonyos, hogy úgy mondjam, eszmények… amelyekről a férfiember nem mondhat le a lelki épsége sérelme nélkül.”

Ez a szöveg már egyértelműen Gregers hatása, hiszen Hjalmarra korábban nem volt jellemző, hogy eszményekre gondolt volna.

Hjalmar kijelenti, hogy ezután ő akarja vezetni a háztartási könyvet, mert tudni akar minden bevételről. Gina szerint ahhoz ugyan nem kell nagy tudás, mert a családnak alig van jövedelme.

Hjalmar ezután azt kezdi firtatni, hogy mennyit kap az apja, az öreg Ekdal, a másolásért. Gina elmondja, hogy tulajdonképpen annyit, „amennyit megeszik, meg amit ráköltünk.”

Vagyis az öreg Ekdal valójában nem hoz bevételt a családnak. Ez meglepi Hjalmart, de Gina indoka érthető:

„HJALMAR
Amennyit megeszik! Ezt te még sosem mondtad nekem!

GINA
Nem volt szívem megmondani. Olyan büszke voltál, hogy te tartod el az apádat.

HJALMAR
És lám, nem én, hanem Werle nagykereskedő úr tartja el!”

Hjalmar tehát ide akart kilyukadni, és közben Ginának is elege lesz, nincs kedve többet mellébeszélni:

„GINA
(eltökélten) Ne kerülgesd már, Hjalmar, mondd ki egyenesen! Miket mondott rólam a kis Werle a séta közben?

HJALMAR
Akkor felelj, igaz-e – lehetséges-e – hogy volt valami… közted és az öreg Werle között, mikor náluk szolgáltál?

GINA
Nem igaz. Akkor nem volt semmi. De folyton a sarkamban volt, az igaz. És a felesége gyanakodott is, hogy van köztünk valami. Pokollá tette az életemet, csak szidott reggeltől estig, még meg is ütött. Erre aztán otthagytam őket.”

Végre kezd kiderülni a múlt, más kérdés, hogy ez mennyire lesz jó Hjalmar számára.

A negyedik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Henrik Ibsen – A vadkacsa – 2. felvonás – Olvasónapló

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 2. felvonásának részletes olvasónaplója

Második felvonás

A második felvonás (és az összes következő is) Hjalmar Ekdal lakásán játszódik, azon belül is a műtermében. Ez egy viszonylag nagy helyiség, a lakás központi tere, ebből nyílik még néhány másik szoba is.

A felvonás időben akkor kezdődik, amikor Hjalmar még a Werle-házban vendégeskedik.

Itt egyébként van egy kis ellentmondás, ugyanis nem egészen világos, hogy a Werle-házban most akkor ebéd vagy vacsora volt. A szereplők többször, többféleképpen hivatkoznak rá, néha vacsorát mondanak, néha pedig ebédet.

A műteremben Gina, Hjalmar felesége varrogat, mellette a lányuk, Hedvig olvas a kislámpa fénye mellett.

Gina hamarosan rászól Hedvigre, hogy ne olvasson tovább az erős fényben. (Ennek még jelentősége lesz.)

Hedvig persze szeretne még olvasni, de anyja azzal tereli el a figyelmét, hogy egy füzetben kezdi beírni a család aznapi kiadásait. Hamar kiderül, hogy az Ekdal-család nincs túl fényes anyagi helyzetben, tulajdonképpen csak ételre költenek, másra nem is nagyon marad.

Ezután Hedvig csacsog arról, hogy mennyire örül, hogy az apja, Hjalmar olyan előkelő társaságba ment a Werle-házba, milyen jó dolog, hogy meghívták oda.

Hedvig szavaiból az derül ki, hogy rajongásig szereti az apját.

Ekkor érkezik haza az öreg Ekdal, magyarázkodik egy kicsit a késés miatt, mondván, hogy rázárták az ajtót. Ezután elbüszkélkedik a hóna alatt hozott nagy csomag irattal, amit mind le kell másolnia, így most egy jó darabig lesz munkája.

Hedvig azt is kiszúrja, hogy az öreg Ekdal zsebében más is van. Az olvasó tudja, hogy az az üveg konyak, amit Pettersentől kapott, de az öreg eltereli a dolgot azzal, hogy a műteremből nyíló egyik tolóajtót félrehúzva beles a mögötte lévő padláshelyiségbe:

„EKDAL
[…] (Kissé elhúzza a tolóajtó egyik szárnyát) Psszt! (Bekukkant, majd óvatosan behúzza az ajtót) Hehe! Már alszanak mind, egy rakáson, én gyönyörűségeim. Az meg szépen befészkelte magát a kosárba. Haha!”

Az olvasó egyelőre nem tudja meg, hogy miről is van szó pontosan, de láthatóan a család minden tagja tisztában van vele, hogy mit tartanak a padláson.

Az öreg Ekdal bemegy a szobájába, Gina és Hedvig tovább beszélgetnek, amiből kiderül, hogy a családnak van egy kiadó szobája is, és anyagi szempontból nagyon jól jönne már nekik, ha valaki ki is venné a szobát.

A második felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!

Henrik Ibsen – A vadkacsa – 1. felvonás – Olvasónapló

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 1. felvonásának részletes olvasónaplója

Első felvonás

Szereplők

Werle, nagykereskedő Gina Ekdal, Hjalmar felesége Molvik, egykori tanító és teológus
Gregers Werle, a fia Hedvig, Gina és Hjalmar lánya, 14 éves Graberg, az öreg Werle könyvelője
Az öreg Ekdal Sörbyné, Werle nagykereskedő házvezetőnője Pettersen, az öreg Werle komornyikja
Hjalmar Ekdal, az öreg fia, fényképész Relling, orvos Jensen, pincér

A darab Werle nagykereskedő fényűzően berendezett házában kezdődik, ahol éppen elegáns vacsorát tartanak, 13 vendég részvételével.

Pettersen,  Werle nagykereskedő komornyikja és Jensen, a pincér tesznek-vesznek, készülnek a vacsora utáni kávé felszolgálására. Kettejük beszélgetéséből ismerjük meg az alaphelyzetet, ami az ő előadásukban tények és pletykák keveréke:

  • Azt pletykálják, hogy Werle nagykereskedő és a Sörbyné, a házvezetőnője között „van valami”, azaz szeretők. Ezen mondjuk senki sem csodálkozik, hiszen, ahogy Jensen megjegyzi „valamikor nagy kakas volt az öregúr!”
  • A vacsorát Werle nagykereskedő a fia, Gregers tiszteletére adja, aki előző nap érkezett. Jensen azon csodálkozik, hogy Werlének egyáltalán van fia, hiszen ő nem is tudott róla. Pettersen szerint ez nem meglepő, hiszen Gregers „felköltözött a höydali telepre, és le se jön a hegyekről évszámra.”

Pettersen és Jensen beszélgetését kopogtatás zavarja meg. Egy Ekdal nevű öregúr lép be a szobába „[…] ósdi, kopottas nagykabátban van, kötött kesztyűben, kezében sétabot és kucsma […]. Elpiszkolódott vörösesbarna parókát visel […].”

Az öreg Ekdal a könyvelő, Graberg irodájába akar bemenni, amihez van az utca felől is bejárat, azonban azt már bezárták. Ekdal viszont mindenképpen be akar jutni az irodába, ezért jött be a házba, hogy a belső bejáratot használja.

Pettersen végül beengedi, de a lelkére köti, hogy kifelé menet nehogy a házon keresztül jöjjön, mert vendégség van, hanem használja a hátsó kijáratot.

Az öreg Ekdal távozása után Pettersen és Jensen beszélgetése természetesen Ekdalra terelődik, több fontos infót is megtudunk az öregúrról:

  • Pettersen onnan ismeri, hogy együtt szoktak inni.
  • Valójában nem a könyvelő irodájában dolgozik, hanem csak kisegítő feladatokat lát el, rendszeresen kap másolni való dokumentumokat, azokat hazaviszi, és otthon lemásolja. Ezért a munkáért filléreket kap.
  • Az öreg Ekdal valaha úriember és katonatiszt volt, hadnagy. Leszerelése után fakereskedő lett. Akkor még társak voltak Werle nagykereskedővel, többek között övék volt a höydali telep is. Később azonban történt valami, ami miatt az öreg Ekdal csődbe ment, sőt kényszermunkára vagy fegyházra is ítélték, ezt Pettersen nem tudja biztosan.
  • A lényeg, hogy az öreg Ekdal tönkrement és lecsúszott, de azt egyelőre nem tudjuk meg, hogy pontosan mi is történt. Azóta egykori társa, Werle nagykereskedő ad neki néha jelentéktelen irodai munkákat, amiből éppen csak eltengődik.

Pettersen és Jensen kénytelenek abbahagyni a csevegést, mert érkeznek a vendégek.

„Két pincér belülről feltárja az ebédlő ajtaját. Sörbyné lép ki rajta elsőnek, két vendéggel beszélgetve. Lassan, szállingózva követi őket az egész társaság, megjelenik Werle nagykereskedő is, utolsónak Hjalmar Ekdal és Gregers Werle lép be a dolgozószobába.”

Sörbyné, a házvezetőnő csak odaveti Pettersennek, hogy „A kávét a zeneteremben szervíroztassa”, majd a vendégek többségével távozik is a zeneterem irányába.

A dolgozószobában csak Werle nagykereskedő, a fia Gregers Werle, és Hjalmar Ekdal marad.

Az első felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!