A trójai faló története

Az elképzelés tehát megvan, most már csak végre kell hajtani. A görög sereg és hajóhad visszavonult a közeli Tenedosz sziget védett kikötőjébe, korábbi táborukat pedig felégették, csak a falovat hagyták ott.

A trójaiak először meglepődnek a görögök elvonulásán, majd gyanakodni kezdenek, de azért a faló köré gyűlnek, mégis mit és miért hagytak ott a görögök.

Azzal Odüsszeuszék is tisztában vannak, hogy a falovas terv gyenge pontja az, hogy a trójaiak bevonatják-e a városba, vagy nem.

Tehát valahogy rá kell venni őket, hogy elhiggyék a görög elvonulást és azt, hogy a faló csak egy ártatlan áldozati búcsúajándék.

Az Aeneis szerint ezt a feladatot Sinón, egy bátor görög harcos kapta, aki azzal a mesével állított oda a trójaiakhoz – miközben azok azon tanakodtak, hogy mihez kezdjenek a fapacival –, hogy ő a görög táborból menekül.

A menekülésnek pedig az az oka, hogy a görögök fel akarták őt áldozni annak érdekében, hogy megfelelő szelük legyen a hazaútra.

A trójaiak számára éppen jókor – vagy ha úgy vesszük rosszkor – érkezett a görög „szökevény”, ugyanis éppen azon tanakodtak, hogy mi legyen a lóval.

Több ötletük is volt: egyszerűen felgyújtják a lovat, vagy elvonatják a magas sziklás parthoz és ott a tengerbe lökik.

Sinón azonban meggyőzi őket arról, hogy a faló nem veszélyes, azt a görögök azért készítették, hogy így engeszteljék ki az isteneket és a trójaiakat, amiért ellopták a Palladiónt.

A trójaiak már éppen hajlandóak lennének elhinni Sinón meséjét, amikor egy kis közjáték következik. Érkezik ugyanis Laokoón, Apollón papja, aki gyakorlatilag lehülyézi a trójaiakat.

Laokoón szerint teljesen egyértelmű, hogy ez egy görög csel, majd lándzsáját belevágja a faló oldalába. A lándzsa könnyedén átszúrja a ló oldalát, majd pengő hangot hallat.

A trójaiak ebből rájöhettek volna, hogy a ló belül üreges, a pengő hang pedig azt jelentette, hogy a lándzsa megcsúszott a falóban rejtőző egyik görög katona páncélján vagy pajzsán.

Ekkor mondja Laokoón a híres mondást: „timeo Danaos et dona ferentis”, vagyis „félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is”.

A görög terv itt majdnem katasztrófába fullad, de jön az isteni beavatkozás: Poszeidón, a tengeristen, két óriási tengeri kígyót küld ki a partra, ami megöli Laokoónt és két fiát.

Ezt pedig a trójaiak isteni jelnek tekintik, úgy gondolják, hogy a kígyók azért ölték meg Laokoónt, mert „bántotta” a falovat, vagyis azt semmiképpen nem szabad elpusztítani, be kell vinni a városba.

A trójaiak gyorsan kereket szerelnek a falóra, majd mivel a görögöknek volt annyi eszük, hogy szándékosan olyan nagyra építsék a lovat, hogy az Trója egyetlen kapuján se férjen be, így kénytelen megbontani az egyik kaput és a falat.

A görög csel tehát jól halad, a faló és benne az Odüsszeusz vezette görög harcosok már bent vannak a városban, ráadásul az egyik kapu is romokban van.

A források nem értenek egyet abban, hogy hányan görög harcos volt a falóban: számuk szerzőtől függően 8 és 30 között ingadozik.

A trójaiak most már tényleg elhiszik, hogy a görög ostromnak vége, tehát hatalmas ünnepséget rendeznek, esznek-isznek – főleg isznak –, majd az egész város bódult álomba merül.

Itt a görögök megint majdnem lebuknak, ugyanis Szép Heléna megsejti, hogy a faló görög csel. És mivel már régen nem beszélhetett senkivel a hazájából, ezért meg is akar bizonyosodni erről. Ennek érdekében a falóban rejtőző harcosok feleségeinek hangján hívja őket.

Nem véletlen tehát, hogy Heléne mellékneve a Szép, nem pedig az Okos volt… Szerencsére Odüsszeusz a faló belsejében meg tudja akadályozni a harcosokat, hogy válaszoljanak Helénának és ezzel lebukjanak.

Az éjszaka közepén aztán Sinón kiengedi a görögöket a falóból, majd fáklyával jelet a görög hajóhadnak is.

Ezzel megpecsételődött Trója sorsa, a görögök bevették és elpusztították a várost.

Arról, hogy a valóságban létezhetett-e a faló, itt olvashatsz bővebben!

-Vége-