A Thébai mondakör: 1. rész: Thébai alapítása

A mondakör első darabja a város alapítását meséli el, de azt is elég messziről indítja. Bizonyos Európéval kezdődött minden, aki a türoszi király, Agénór lánya volt.

Európé nem csak királyi vérből származott, hanem ráadásként még gyönyörű is volt, és a neve sem véletlen.

Egyik éjszaka a csodaszép Európé álmot lát: az álomban két asszony verseng érte. A két asszony két földrészt személyesít meg, az egyik Ázsiát, a másiknak pedig még neve sem volt akkor.

Mindkét asszony magának akarja a lányt, Ázsia szerint azért az övé, mert az ő földjén született, a másik asszony szerint viszont Zeusz neki rendelte Európét, és róla fogják őt (mármint a földrészt) elnevezni.

A mondakör tehát rögtön az elején választ ad Európa nevének eredetére.

Európét felzaklatja az álom, amit másnap délelőtt a barátnőivel való játékkal próbál meg kiheverni. Mondhatni, hogy vesztére, mert a mezőn sétálgató és virágot szedő Európén megakad Zeusz szeme is.

A főistent elkápráztatja a lány szépsége, magáénak akarja a lányt. Problémát jelent azonban a mindig éber Héra, aki gyanakvó tekintettel követi isteni férje mozdulatait, különösen, ha csinos, fiatal lány is van a közelben.

Zeusz azonban mégiscsak a főisten, nem jelent neki problémát, hogy kicselezze Hérát. Számos mitológiai történet szól a Zeusz által különböző állati alakokban elcsábított szüzekről.

Zeusz most is ezt a jól bevált megoldást alkalmazza: aranyszőrű, szelíd bika képében jelenik meg a mezőn játszó Európé és barátnői között.

A lányok kíváncsian fogadják a barátságos bikát, csodálják nagyságát és szépségét, majd Európé a hátára is felül.

Persze csak erre várt Zeusz, azonnal nekilendül és messzire ragadja társnői közül Európét. Úgy értem tényleg messzire, hamarosan már a tengeren vágtat a bika.

Európét kezdetben leköti az ijedtség és a kapaszkodás a bika hátán, de amikor észreveszi, hogy az állat száraz patával vágtat a tenger felszínén, akkor leesik neki végre, hogy aligha csak egy sima bikával akadt dolga.

Ráeszmél, hogy valószínűleg egy istenről van szó, ezt hamarosan a bika erősíti meg saját szavaival: közli, hogy ő Zeusz és beleszeretett Európéba, akit márpedig feleségül fog venni és híres királyokat fog neki nemzeni.

A monda arról nem szól, hogy ennek mennyire örült, vagy nem örült Európé, de tény, hogy beletörődött a sorsába…

A bika hamarosan Kréta szigetére ér a lánnyal, ahol megtartják a lagzit.

Európé története itt véget ér, de a Thébai mondakör most indul be csak igazán. Ugyanis Európé apja, a türoszi király, Agénór nem tud belenyugodni lánya eltűnésébe.

Parancsot ad három fiának, Kadmosznak, Phoinixnek és Kilixnek, hogy azonnal keljenek útra, és addig ne merjenek hazatérni, amíg meg nem találják a testvérüket.

Más kérdés, hogy ezzel Agénór csak annyit ér el, hogy Európé után három fiát is elveszíti. Ezt ismeri fel a fiúk anyja, Agénór felesége, Télephassza, aki inkább a fiaival tart, mondván, hogy ha már a lánya eltűnt, a fiait nem téveszti szem elől.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 1. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!




A Thébai mondakör

Talán nem okoz nagy meglepetést, hogy a Thébai mondakör az ókori görög Thébai városához kapcsolódó mondák összességét jelenti.

Hősei a Labdakidák, akik közül a legismertebbek Laiosz, Oidipusz és Antigoné, köszönhetően Szophoklész tragédiáinak.

A kicsit lejjebb található 5 részes  posztsorozatban ezt a mondakört vesszük át egy kicsit részletesebben, leginkább azért, hogy tisztábban lássátok a két fontos tragédia, az Oidipusz király és az Antigoné mitológiai hátterét. Na meg azért is mert tök izgalmas.

Senki ne pánikoljon, a bejegyzések nem hosszúak, viszont érdekesek…

Egyébként Szophoklész hét fennmaradt tragédiája közül három is a Thébai mondakörhöz kapcsolódik: Az Oidipusz király, az Antigoné és az Oidipusz Kolónoszban. Ez utóbbi Szophoklész utolsó műve volt, csak halála után vitték színpadra, és nem is kötelező olvasmány – ha jól tudom.

Az Oidipusz király olvasónaplóját itt találjátok, az Antigonéét pedig itt, illetve van egy remek Antigoné elemzésünk is, itt, illetve egy Oidipusz király elemzésünk, itt

További, a témához kapcsolódó posztok: Az ókori görög dráma, és Az ókori görög színház

A neten található anyagok általában ott veszik fel a mondakör fonalát, hogy Laiosz király uralkodik Thébaiban, feleségével, Iokasztéval.

Ez a kezdés rendben is van, csakhogy ez nem magának a mondakörnek a kezdete, hanem annak csak egy része, az a történet, amit Szophoklész az Oidipusz király című drámájában dolgozott fel.

Nem véletlen azonban, hogy mondakörről van szó, több (sok) történet, monda keveredik itt egymásba, amelyekben azonban nem Laiosz, Oidipusz vagy Antigoné a legfontosabb szereplő, hanem Thébai városa.

Mivel pedig az olvasonaplopo.eu a teljességre törekszik – még ha ez nem is mindig sikerül – úgy döntöttem, hogy érdemes a mondakört a legelejéről kezdeni.

A Thébai mondakör: 1. rész: Thébai alapítása

A Thébai mondakor: 2. rész: Dionüszosz bosszúja

A Thébai mondakör: 3. rész: Pelopsz átka

A Thébai mondakor: 4. rész: Oidipusz király

A Thébai mondakör: 5. rész: Antigoné




Szophoklész – Antigoné – Elemzés

Szophoklész Antigoné című tragédiájának elemzése

Az elemzést Esszina készítette, ha hasznosnak találtad, kérlek ismerd el a munkáját egy like-al a bejegyzés alatt! Köszönjük! 🙂

Az Antigoné elemzéséhez kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

Az elemzés vázlata:

  • Bevezetés
  • A dráma alaphelyzete
  • A bonyodalom kezdete
  • A konfliktus kibontakozása
  • Tetőpont
  • Végkifejlet
  • A szereplők konfliktusrendszere
    • Antigoné és Kreón
    • Antigoné és Iszméné
    • Kreón és Teiresziász
    • Kreón és Haimón
  • Befejezés

Bevezetés

Szophoklészt, aki i. e. 496-406-ig élt, a görög tragédiaköltészet csúcsának tartják: több mint 120 művet írt, amelyekből csak 7 darab maradt fenn teljes terjedelmében, a többi töredékes vagy elveszett. Élete nagyrészt Athénhoz köthető (bár egy attikai községben, Kolónoszban született Athéntól északra).

Az athéni közönség ünnepelt kedvence volt, nagy sikereket aratott: összesen 24-szer győzött az évente megrendezett tragédiaversenyen, amit nagy dicsőség volt megnyerni. Ráadásul első győzelmekor a nagy elődöt, a szintén híres Aiszkhüloszt győzte le (468-ban).

A drámaelőadásban is fontos újításokat vezetett be: ő léptetett fel először három színészt, ő vezette be a díszletezést, és a kórus taglétszámát is megemelte (12-ről 15-re). Annyira népszerű lett, hogy különféle politikai tisztségeket is kapott jutalmul (pl. kétszer választották meg sztratégosznak, a 10 katonai parancsnok egyikének).

Művei Arisztotelész görög bölcselő szerint példaképül szolgálhatnak a műfajon belül.

Plutarkhosz szerint Szophoklész három korszakba sorolta őket életművében: első korszakában Aiszkhülosz emelkedettségét akarta túlszárnyalni, második korszakában új, saját alkotói módszert hozott létre, végül utolsó korszakában a drámák beszédstílusát alakította át, mert olyan stílust akart, amellyel jobban ábrázolni lehet a jellemeket.

Hét ránk maradt tragédiája közül három a trójai, három a thébai mondakörből való, egy pedig Héraklészről szól. Három legfontosabb műve – az Oidipusz király, az Antigoné és az Elektraaz utolsó, érett korszakában született.

Az ún. tragikus triász egyik tagja, vagyis egyike annak a három nagy tragédiaköltőnek, akiket a világirodalom klasszikusának tartunk. Ez a három szerző i.e. 5. században élt Athénban, és három egymást követő drámaírói nemzedékhez tartozott: a legidősebb Aiszkhülosz volt (i.e. 525-456), utána következett Szophoklész (i.e. 496-406), a legfiatalabb pedig Euripidész (i.e. 480-406).

Érdemes tudni, hogy Aiszkhülosz legfontosabb műve a Leláncolt Prométheusz, Euripidészé pedig a Medeia. A tragikus triász kortársa volt Arisztophanész (?450-?456) is, az antik görög irodalom legnagyobb komédiaszerzője.

Szophoklész műveiről általánosságban el lehet mondani, hogy valamilyen, már-már irracionális szenvedélyt ábrázolnak, ami a mai olvasó, az átlagember számára furcsa lehet, hiszen a mindennapokban nem találkozunk hasonlóval sem. Szophoklész hőseit azonban arra motiválja, hogy emberfeletti tettet hajtsanak végre, vagy úgy viselkedjenek egy adott helyzetben, ahogy senki más nem, amihez nem kevés bátorság szükséges. Ezek a főszereplők nemcsak erkölcsileg feddhetetlenek, de erős jellemek is: nem hagyják, hogy szándékukban megingassák őket – még a haláltól sem félnek, ahogy, mint látni fogjuk, Antigoné sem félt.

Az Antigoné – amelyet feltehetőleg i.e. 440 körül mutattak be – a thébai mondakörbe tartozik, akárcsak az előzményeket elmesélő két dráma, az Oidipusz király és az Oidipusz Kolónoszban, amelyek időben később keletkeztek (utóbbit csak Szophoklész halála után mutatták be).

A három darab a közös téma ellenére nem nevezhető trilógiának, mivel teljesen eltérő problémakörrel foglalkoznak, mindegyiknek külön önálló konfliktusrendszere van. Az Antigoné bemutatásakor nagy sikert aratott: annyira tetszett a korabeli nézőknek, hogy megválasztották Szophoklészt az Athéntől elszakadni akaró Szamosz városa ellen küldött hajóhad egyik vezérének.

Az Antigoné-témát, mely eredetileg egy legenda volt, később más tragédiaszerzők is feldolgozták, például Euripidész, akinél nincs tragikus befejezés: Antigonénak Haimón segít a temetésben, később pedig összeházasodnak és gyermekük is születik.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Kommentelési szabályok

Az utóbbi időben az veszem észre, hogy kezd megváltozni a hozzászólások tartalma és stílusa is, és nem jó irányba. Ezért úgy gondolom, hogy ideje frissíteni egy kicsit a kommentelési szabályokat:

Tehát:

  • Én mindenkit megtisztelek azzal, hogy betartom az általános udvariassági és helyesírási szabályokat. Kérlek tegyél te is így! Tehát: köszönés, kérés, elköszönés. Egymondatos, odavetett kérdésekre nem válaszolok. Ne felejtsd el, hogy egy kérdésnél alapvetően te kérsz szívességet tőlem, viselkedj tehát ennek megfelelően!
  • Az oldalon előmoderáció van, ami azt jelenti, hogy a hozzászólásod csak akkor jelenik meg, ha azt én engedélyezem. Attól nem fogok gyorsabban válaszolni, ha ötször küldöd el ugyanazt a kérdést. Nyugi, attól, hogy te nem látod a kommentedet, én igen, és fogok rá válaszolni, mihelyt tehetem.
  • Az oldalt hobbiból csinálom, mert emlékszem rá, hogy milyen jól jött volna nekem is egy ilyen lehetőség, amikor a kötelezőkkel küzdöttem. A hozzászólásokra a szabadidőmben (általában kora reggel vagy este) válaszolok, erre engem senki sem kötelez, senki sem fizet érte, azért válaszolgatok a kérdéseitekre, mert jó fej vagyok. A sürgetés és a követelőzés nem biztos, hogy eredményre vezet, mert előfordulhat, hogy ezzel a „csakazértse” gombot nyomogatod nálam. Szintén kevéssé hatékony stratégia, ha elkezdesz sértegetni. A kommentekre adott válasz tehát egy lehetőség, ha úgy tetszik szívesség, nem pedig egy szolgáltatás, ami jár neked.
  • Az, hogy kérdezhetsz kommentben, én pedig válaszolok rá, nem jelenti azt, hogy megcsinálom helyetted a házidat. Mostanában elszaporodtak az olyan kommentek, amikben 10-20 kérdést tesztek fel, a rekord eddig egy 60 kérdéses sor volt az Egri csillagokhoz. Szívesen segítek nektek, ha elakadtok valahol, tehát nem megy EGY-KÉT kérdés, vagy nem találjátok rá a választ, de mint említettem, NEM CSINÁLOM MEG A HÁZIDAT HELYETTED!
  • Szintén gyakori mostanában, hogy fogalmazást, jellemzést kértek tőlem. Ezt sem fogom megírni helyettetek, egyrészt mert egy komment keretében nem lehet fogalmazást írni, másrészt pedig mert a tanárod a te véleményedre kíváncsi a műről, ráadásul ismer téged, ismeri a stílusod, a szófordulataidat, és kapásból lebuksz, ha én írok helyetted. Vagyis nem írok helyetted fogalmazást, jellemzést!
  • Kérek mindenkit, mielőtt kommentelne, nézzen szét az oldalon, használjátok a menüt és a menüpontokat. Rengeteg anyag van fent és az esetek 80-90%-ában meg fogod találni bennük a választ. Ha mégse, na akkor írj hozzászólást.
  • Ha hozzászólást akarsz írni, akkor tessék legörgetni az oldal aljára és egy friss kommentet írni. Ne egy másik beszélgetésben kattints a nevemre vagy máséra, mert egyrészt ezzel belekavarsz a korábbi kérdésekbe és válaszokba, másrészt soha az életbe nem találod meg újra a kommentedet.
  • Szívesen fogadom az oldallal kapcsolatos, építő jellegű kritikákat, mint pl. a helyesírási hibákat, elütéseket jelző hozzászólásokat, esetleg a tárgyi tévedésekkel kapcsolatosakat. A jelzett hibákat általában azonnal javítom is. Nem tudok azonban mit kezdeni az olyan jellegű kommentekkel, hogy „nem tetszik az oldal” ” túl hosszú az olvasónapló” stb. Ezeknek nincs értelme. Ha kifejted, hogy miért nem tetszik, vagy küldesz egy általad készített, rövidebb naplót, az egy másik kérdés, akkor tárgyalhatunk.
  • Azonnali, figyelmeztetés nélküli IP-cím tiltás jár a káromkodásért, a spam-elésért, és a bárkit, bármilyen módon sértegető hozzászólásért. Az IP-cím tiltás azt jelenti, hogy ezután nem fogod elérni az oldalt arról a gépről, amelyikről kommenteltél. A kitiltás örökös, nincs második esély. (A végletekig lebutítva: Ha nem tudsz viselkedni, kiváglak az oldalról!)

Mivel alapvetően egy kedves, barátságos, segítőkész jószág vagyok, ezért elég nehezemre esett meghozni ezeket a szabályokat, de az oldalon eddig megjelent több mint 4500 komment alapján kénytelen voltam egy kicsit keményebb hangot megütni.

Szerencsére még mindig többségben vannak azok, akik  korrekten tudnak kommentelni, nekik jár a köszönet! 🙂

Üdv:

Zsiráf