Oidipusz király

A Thébai mondakört feldolgozó írások előző részében beteljesült Pelopsz átka és a delphoi jóslat, amik hatására Oidipuszt száműzték Thébaiból, vagyis újra megürült a királyi trón.

Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy van egy új átkunk, amit Oidipusz mondott a két fiára, Eteoklészra és Polüneikészre.

Érdekes, hogy a mondakör visszatérő eleme – a bika mellett – az átok, és egyetlen szereplő sem elég okos/érett/előrelátó ahhoz, hogy rájöjjön, csak baj származhat abból, ha megátkoz valakit.

A Thébai trónutódlás látszólag kérdéses, hiszen Oidipusznak két fia is van. Polüneikész és Eteoklész azonban szem előtt tartják apjuk átkát és úgy döntenek, hogy közösen, illetve évenként felváltva fognak uralkodni a városban.

Ez eleinte működik is, az első év Polüneikészé, aki az idő lejártával át is adja a trónt Eteoklésznek és türelmes várja, hogy megint rákerüljön a sor. Oidipusz testvérviszályt ígérő átka azonban beteljesedik, mert Eteoklésznak túlságosan megtetszik az uralkodás ahhoz, hogy újra átadja a trónt bátyjának.

Vagyis, amikor letelik az év, és Polüneikész visszatér Thébaiba, hogy újra elfoglalja a trónt, akkor csak zárt kapukat talál, nem engedik be a városba.

A hazátlanná és trónfosztottá vált Polüneikész kénytelen elhagyni Thébai-t, de a hatalomról persze nem mond le, elhatározza, hogy mindenáron visszaszerzi örökségét.

Bolyongása során jut el Argoszba, Adrasztosz király udvarába. Polüneikésszel egy időben érkezik egy másik száműzött királyfi, Tüdeusz is, aki Kalüdónból menekül. A történet további alakulása szempontjából fontos lesz, hogy Polüneikész oroszlánbundát, míg Tüdeusz vadkanbőrt visel a vállán.

Argoszban szívesen látják a két királyfit, akik azonban nem hazudtolják meg nemesi vérüket, pillanatokon belül összevesznek, hogy kit illet a kényelmesebb éjszakai hálóhely. Balhézásuk nem hagyja aludni Adrasztoszt, a királyt sem, ezért maga elé rendeli a két heves ifjút.

Adrasztosz persze helyre akarja egy kicsit tenni Polüneikészt és Tüdeuszt, de amikor megpillantja őket és az rajtuk lévő két állatbőrt, akkor egész más irányt vesznek a gondolatai.

Adrasztosz királynak ugyanis van két lánya és korábban egy jövendőmondótól kapott egy jóslatot – megint egy jóslat…! –, miszerint a két lányt egy oroszlánhoz és egy vadkanhoz fogja feleségül adni.

A király akkor persze nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a nagyon is homályos jóslatnak, amikor viszont meglátja a két állatbőrbe öltözött fiatalembert, ráadásként pedig még azt is megtudja, hogy királyfik, akkor rögtön új értelmet nyer a dolog.

Mivel arrafelé nem szaladgál túl sok száműzött trónörökös, ezért Adrasztosz megragadja az alkalmat és gyorsan Polüneikészhesz és Tüdeuszhoz adja két lányát, ráadásként pedig ígéretet tesz nekik, hogy segít visszaszerezni a trónjukat.

Mivel Thébai van közelebb, ezért először az ellen vonulnak nagy sereggel.

Itt a történet egész komoly erkölcsi kérdéseket feszeget, hiszen Thébai ostromával két testvér kerül szembe egymással: Polüneikész, aki támad, és Eteoklész, aki védekezik. A kérdés az, hogy kinek van igaza?

Eteoklésznek, aki a hazáját védi a támadókkal szemben, de a trónhoz jogosulatlanul jutott, vagy Polüneikésznek, akié jog szerint abban az évben a trón lenne, de ennek megszerzése érdekében fegyverrel támad a szülőhazája ellen?

Akárhogy is, Thébai végül visszaveri az ostromot, de a harcban a két testvér egymás kezétől esik el, ezzel betelesítve Oidipusz átkát és ismét üresen hagyva Thébai trónját.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 5. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!

A Thébai mondakört bemutató sorozatunk harmadik részét ott hagytuk abba, hogy a Pelopsz átkától sújtott Laiosz Zéthosz és Amphión halála után visszatér Thébaiba, ahol átveszi apja, Labdakosz örökét, azaz ő lesz Thébai királya.

Ezzel helyreállt a rend, újra a város alapítójának, Kadmosznak a vérvonalából származó férfi ül Thébai trónján.

És innentől kezdve tulajdonképpen ugyanazt fogjuk elmesélni, amit Szophoklész is feldolgozott az Oidipusz király és az Antigoné című tragédiában – persze neki azért összehasonlíthatatlanul jobban sikerült.

Tehát, Laiosz lesz Thébai királya, és mint ezen cím birtokosa, nem is vesztegeti sokáig az időt, gyorsan megnősül és feleségül veszi Iokasztét.

Nem tudni, hogy Pelopsz átka miatt, vagy más okból, de a házasságra szörnyű jóslat nehezedik, ugyanis az ifjú házasok azt a jóslatot kapják Delphoiból, hogy Laiosz és Iokaszté születendő fia meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját.

Az apaölés nem szokatlan a görög mitológiában, de azért az, hogy valaki a saját anyját vegye feleségül még Laiosznak is sok, és hát a delphoi jóslatokat illik komolyan venni.

Ezért, amikor valóban megszületik a királyi pár fia, úgy döntenek, hogy magára hagyják: átszúrják a bokáját, azon átfűznek egy aranyláncot, majd utasítanak egy pásztort, hogy rakja ki az újszülöttet a Kithairón hegyén.

Ezzel Laiosz és Iokaszté a részükről lezártnak tekintik az ügyet, de persze ez nem ilyen egyszerű. A feladattal megbízott pásztornak ugyanis nincs szíve sorsára hagyni a kisfiút, ezért átadja egy korinthoszi kollégájának, egy másik pásztornak.

A korinthoszi pásztor megörül a kis Oidipusznak (a gyereket ugyanis átszúrt bokájáról nevezik el Dagadtlábúnak, azaz görögül Oidipusznak), hiszen Korinthosz királya, Polübosz régóta szeretett volna egy fiút, de házassága Meropé királynéval terméketlennek bizonyult.

Így került Oidipusz, Lükosz fia a korinthoszi királyi udvarba és lett Korinthosz trónörököse anélkül, hogy eredeti származásáról bármit is tudott volna.

A delphoi jóslat és/vagy Pelopsz átka azonban dolgozni kezd: Oidipusznak egy kocsmában átmulatott estén beakad egy gúnyos megjegyzés, amit homályos származására utalva ejtettek el.

Oidipusz ugyan úgy tudja, hogy a szülei Polübosz és Meropé, szereti is őket, de a megjegyzés csak nem hagyja nyugodni. Ezért elmegy Delphoiba, ahol jóslatot kér: hát, meg is kapja, az egy másik kérdés, hogy nem túl biztatót.

A jóslat ugyanis neki is azt mondja, amit korábban Laiosznak, hogy meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját.

A baj csak az, hogy a jóslat nem nevezi nevén az apát és az anyát és mivel Oidipusz nem tud arról, hogy örökbe fogadták, így érthető módon abból az információból von le következtetést, ami van neki: úgy gondolja, hogy a jóslat Polüboszra és Meropéra vonatkozik, vagyis meg fogja ölni az egyiket és feleségül veszi a másikat.

Annak érdekében, hogy a szörnyű jóslat ne teljesülhessen be, Oidipusz vissza sem tér Korinthoszba, hanem önkéntes száműzetésbe vonul Thébai felé – mint tudjuk, vesztére, hiszen ezzel éppen ő lesz az, aki tudtán kívül majd beteljesíti a jóslatot.

Ugyanakkor, amikor Oidipusz Thébai felé indul, Laiosz is útra kel Thébaiból, ugyanis nyugtalanítja a lelkiismeret a sok évvel korábban kitett fia miatt. Ezért Delphoiba tart, hogy jóslatot kérjen.

A történet más verziója szerint Laiosz a Thébait terrorizáló szfinx legyőzése érdekében akar tanácsot kérni a jósdában.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 4. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!