Első felvonás második jelenet
| Szereplők |
| Herbert Georg Beutler (Newton) fizikus Richard Voss felügyelő Blocher rendőr |
Richard Voss felügyelő tehát egyedül üldögél a szalonban és hallgatja az Einstein szobájából kihallatszó – borzasztóan hamis – hegedülést és zongoraszót.
Történelmi háttérinfó: Einstein, mármint az igazi Einstein, a valóságban kiválóan hegedült.
Ekkor lép ki a 3-as szobából Herbert Georg Beutler, 18 század eleji kosztümben, parókában, és fesztelenül Sir Isaac Newton-ként mutatkozik be a felügyelőnek. Vosst ez annyira meglepi, hogy ő is bemutatkozik.
Newton elmondja, hogy korábban nyögést, hörgést hallott a szobájában, ezért jött ki. Voss közli vele, hogy valóban, Ernest Heinrich Ernesti (azaz Einstein) megfojtotta az állólámpa zsinórjával Irene Straub nővért.
Newtont ez meglepi, hiszen hallatszik, ahogy Einstein hegedül, Voss pedig keserűen válaszolja, hogy Boll főnővér szerint Einsteinnek nyugalomra van szüksége.
Newton szerint ez csak természetes, hiszen a fojtogatással járó küzdelem biztos kimerítette Einsteint. Ezután engedelmet kér, hogy rendet rakjon a szalonban, ahol még mindig látszanak a dulakodás nyomai, felborított székek, asztal, stb.
Newton rendet rak, majd megkérdezi a felügyelőt, hogy zavarná-e, ha rágyújtana. Voss kap az alkalmon, ő is cigarettát vesz elő, de Newton figyelmezteti, hogy ez egy szanatórium, ahol csak a betegek dohányozhatnak.
Newton ezután benyúl a kandallórács mögé, kivesz egy üveg konyakot és poharat, majd tölt magának, de a felügyelőt nem kínálja meg.
Közben az őrült fizikus azon mereng, hogy vajon mi bírhatta rá Einsteint, hogy megölje Straub nővért.
Voss egyre idegesebb: nem gyújthat rá, nem ihat, nem hallgathatja ki Einsteint, nem beszélhet Zahnd doktorkisasszonnyal, ellenben kénytelen fesztelenül társalogni egy 18. századi jelmezbe öltözött őrülttel, aki magát Newtonnak képzeli.
Ha már itt tartanak, akkor Voss közli, hogy Newton is megölt egy ápolónőt három hónappal korábban, augusztus 12-én, függönyzsinórral fojtotta meg Dorothea Moser nővért.
Newton ezt nem is tagadja, bár szerinte az ő esete teljesen más, mint Einsteiné, hiszen Einstein őrült, ő meg nem az. Vissza is emlékszik Dorothea Moser nővérre, a nővér szerette őt, ő is szerette Dorothea-át, ezért ezt a dilemmát csak egy függönyzsinórral lehetett megoldani.
Voss értetlenkedik: hol itt a dilemma? Newton kijelenti, hogy neki, mint tudósnak a gravitációval kell foglalkoznia, nem pedig a szerelemmel, ezért ölte meg Moser nővért.
Ráadásul Newton szerint nagy volt köztük a korkülönbség is. Voss erre szarkasztikusan megjegyzi, hogy ez nem csoda, hiszen Newton már jóval elmúlt kétszáz éves is…
Bár a darab elején nem derül ki pontosan az év, de később utalnak rá, hogy valamikor 1950 után játszódik a történet.
Newton erre meglepődik és lehülyézi Vosst, majd megkérdezi, hogy a felügyelő tényleg elhiszi-e, hogy ő Newton? Voss zavarba jön, nyilván nem hiszi, hogy Herbert Georg Beutler fizikus Newton lenne, de a bolondokháza rá is hat, és itt mindenki elfogadja, hogy ő Newton.
Newton ezután közli, hogy valójában ő nem Newton, csak annak adja ki magát, de ez titok.
Voss már éppen fellélegezne, hogy nem mindenki őrült ezen a helyen, amikor azonban Newton csavar egyet a dolgon:
Kijelenti, hogy azért adja ki magát Newtonnak, mert nem akarja megzavarni Ernst Heinrich Ernestit, azaz Einsteint. Ugyanis Newtonnal ellentétben Einstein valóban őrült, legalábbis Newton szerint.
Ezért Einstein nehezen viselné, ha megtudná, hogy ő valójában nem Einstein, mert Einstein igazából Newton! Ezután Newton feláll és Einsteinként mutatkozik be Vossnak.
Voss csak kapkodja a fejét, kezdi elveszíteni a fonalat, és annyira zavarba jön, hogy ő is újra bemutatkozik, majd megállapodnak abban Newtonnal (Einsteinnel), hogy ezután a keresztnevükön szólítják egymást.
Jöjjön egy kis összefoglalás, mielőtt elveszítjük a fonalat, hogy ki kicsoda és kit ölt meg:
Adott tehát a Les Cerisiers nevű őrültek háza, aminek főépületében három fizikus lakik, három külön szobában, de a szobákhoz közös szalon (ebédlő) tartozik:
- Az 1-es szobában egyelőre nem tudjuk, ki lakik.
- A 2-es szobában Ernst Heinrich Ernesti lakik, aki magát Einsteinnek képzeli. Megfojtotta az ápolónőjét, Irene Straubot az állólámpa zsinórjával.
- A 3-as szobában Herbert Georg Beutler lakik, aki magát Newtonnak képzeli. Ő három hónappal korábban, augusztus 12-én fojtotta meg az ápolónőjét, Dorothea Mosert, függönyzsinórral. Az ő történetében az a csavar, hogy bevallja a felügyelőnek, hogy ő valójában nem Newton, hanem Einstein, csak nem akarja zavarba hozni Ernestit, aki szintén Einsteinnek képzeli magát.
Tehát eddig összesen két őrült fizikust ismerünk, mindketten Einsteinnek képzelik magukat, de az egyikük inkább Newtonnak adja ki magát, hogy ne bántsa meg a másikat.
Voss számára azonban még nincs vége a megpróbáltatásoknak: Newton ugyanis együttérzően jegyzi meg, hogy a felügyelő biztos bosszankodik azon, hogy nem tartóztathatja le őt Moser nővér meggyilkolásáért. Vagy az atombomba feltalálásáért.
Newton szerint azonban ő nem bűnös, sőt, valójában a felügyelő bűnös! Ezután jön egy zavaros – de elsőre logikusnak tűnő – gondolatmenet Newtontól, miszerint ő matematikai elméletet állított fel az elektromosságról (Einsteinként). Ezt az elméletet a technikusok arra használták fel, hogy az elektromossággal villanyfényt csináljanak, anélkül, hogy valójában értenék a mögötte álló elméletet.
Tehát, amikor Voss felügyelő felkapcsolja a villanyt, akkor elektromossággal fényt csinál, anélkül, hogy értené az elektromosság mögötti tudományos elméletet.
Márpedig Newton szerint ez az igazi bűn: „De maga hogy merészeli felkattintani a villanyt, ha semmit sem ért az elektromossághoz?”
Newton ezért azt tanácsolja Vossnak, hogy saját magát tartóztassa le, majd visszateszi az üveg konyakot a kandallórács mögé, elbúcsúzik és távozik.
Voss megint egyedül marad, de most már nem érdekli a tilalom, elővesz egy szivart és idegesen rágyújt. Idegessége érthető is, hiszen az előbb bizonyította be egy őrült, hogy nem őrült, ellenben ő, Voss, aki nem őrült, egy őrült szerint őrült…
Érkezik Blocher rendőr és jelenti, hogy végeztek a helyszíneléssel, Straub nővér holttestének elszállításával és az elpakolással, mi a további parancs?
Voss erre még idegesebb lesz, mert eszébe jut, hogy neki még meg kell várnia, amíg Einstein megnyugszik a hegedüléstől, mert csak akkor beszélhet vele és Zahnd doktorkisasszonnyal.
Visszaküldi a rendőröket a városba, ő pedig tovább várakozik.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!