Hetedik nap ötödik novella
| Mesélő | A novella | |
| Fiammetta | főbb szereplői | helyszíne |
| A féltékeny férj A feleség Filippo, a szerető |
Rimini | |
Élt Riminben egy nagybirtokos, gazdag kereskedő, akinek gyönyörű, hűséges felesége volt. A férj azonban valamilyen okból roppant féltékeny volt feleségére, gyakorlatilag úgy tartotta, mint egy rabot, az asszony sehova nem mehetett, senkivel sem találkozhatott.
A feleség egy idő után elunja ezt é elhatározza, hogy szeretőt fog tartani, vagyis végre okot ad a férjnek arra, hogy féltékeny legyen. A dolgot azonban nem is olyan egyszerű megvalósítani, hiszen a feleség gyakorlatilag a házból sem léphet ki a férje nélkül.
Az asszony azonban észreveszi, hogy a szomszédos házban egy csinos fiatalember, Fillipo lakik. Hamarosan a saját szobája falán fel is fedez egy rést, ami éppen az ifjú szobájába vezet. Gyorsan egymás értésére adják szerelmüket, most már csak ki kell találni valamit, hogy nyugodtan tudjanak találkozni.
A feleség ravasz tervet eszel ki. Karácsony reggelén közli a férjével, hogy el szeretne menni meggyónni a bűneit. A férj elcsodálkozik, hogy milyen bűnei lehetnek a feleségének, hiszen a lakásból se nagyon engedi ki, de a feleség ragaszkodik a gyónáshoz.
A férj végül beleegyezik a dologba, de úgy intézi, hogy hamarabb érjen oda a templomba, mint a felesége, lefizeti a papot és ő öltözik be gyóntató testvérnek.
A férj csak hiszi, hogy a csuhával és a kapucnival sikerült felismerhetetlenné tennie magát, a feleség persze rögtön megismeri, de számított is valami ilyesmire, ennek megfelelően végzi a gyónást.
Elmondja a papnak, vagyis a férjének, hogy szerelmes belé egy bizonyos pap, aki minden éjjel meglátogatja őt és szeretkezik vele.
A férj persze elcsodálkozik, hogy ez hogy lehet, mire a feleség elmondja, hogy a pap ismer néhány varázsigét, amit, ha elmond, akkor a férje mindig elalszik, a ajtók zárjai pedig maguktól kinyílnak.
A pap, vagyis a férj ámulva hallgatja a gyónást, de semmit sem tehet, hacsak nem akarja leleplezni magát. Elmondja a feleségnek, hogy imádkozni fog azért, hogy a rejtélyes pap varázserejét elvegye és időnként elküld egy kispapot az asszony, hogy megtudja, az imák segítettek-e, vagy a pap még mindig jár éjszakánként az asszonyhoz. A feleség beleegyezik a dologba.
A feleség távozása után persze a férj tombol, elhatározza, hogy mindent el fog követni, hogy ez a rejtélyes varázsló papot és a feleségét rajta kapja.
Ennek érdekében aznap éjjel nem alszik a feleségével, hanem hajnalig lesben áll a bejárati ajtónál és várja a pap érkezését. Az asszony pedig a hasadékon át megsúgja Filippónak, hogy aznap éjjel egyedül lesz a hálószobájában, a férfi másszon át a háztetőn hozzá. Tehát amíg a féltékeny férj lent virraszt az ajtónál, addig felesége a szeretőjével mulat a hálószobában.
A rejtélyes pap persze nem jön aznap éjjel (se). Másnap a férj elküld egy fiút a feleségéhez, mintha a gyóntató pap küldené a kispapját, megtudakolni, hogy az imák sikeresek voltak-e, vagyis a pap ott volt-e az asszonynál éjjel. Az asszony azt üzeni vissza, hogy a varázsló pap nem aludt vele aznap éjjel.
A férj már tombol, nem bírja tovább, felelősségre vonja a feleségét – és ezzel elárulja magát, hogy ő volt a gyóntató pap – mindenképpen tudni akarja, milyen pappal hetyeg éjjelente a felesége.
A feleség azonban sokkal ravaszabb, mint a férj és bebizonyítja, hogy végig igazat mondott:
„Én azt mondottam, hogy szeretek egy papot; hát te, kit mégiscsak szeretek, ha nem is érdemled meg, nem voltál-e akkor pap? Azt mondtam néked, hogy házamban egyetlen ajtó sem marad zárva előtte, hahogy vélem akar hálni; hát melyik ajtó volt valaha zárva előtted házadban, ha be akartál jönni hozzám? Azt mondottam, hogy a pap minden éjjel mellettem fekszik; hát volt-e éjszaka, mikor nem feküdtél mellettem? És ahányszor csak elküldted hozzám a kispapodat, mindig azt üzentem néked, hogy a pap nem volt nálam, vagyis tehát olyankor te nem voltál vélem. Hát van-e oly rövid eszű ember rajtad kívül, ki engedted, hogy féltékenységed elvakítson, ki mindezt nem értette volna meg? És te ottan maradtál, és éjjel őrt állottál a kapuban, velem meg el akartad hitetni, hogy máshová mentél vacsorára és éjjeli szállásra. Hát végre szedd össze az eszedet, és légy megint olyan férfi, amilyen voltál, nehogy csúfja légy mindenkinek, ki ismeri eme rossz tulajdonságodat úgy, mint én, és hagyd abba ezt a mostani szigorú őrködésedet; mivel esküszöm az Istenre, hogy ha kedvem kerekedne, hogy megcsaljalak, még ha száz szemed volna is, mint ahogy csak kettő van, én bizony szerét ejteném, hogy kielégítsem gerjedelmemet, s méghozzá úgy, hogy nem is sejtenéd.”
A férj megszeppen erre, belátja, hogy az ő feleségnél nincs erényesebb és hűségesebb asszony. Tehát éppen akkor mond le a féltékenykedésről, amikor valóban lenne rá oka.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!