Hetedik nap nyolcadik novella
| Mesélő | A novella | |
| Neifile | főbb szereplői | helyszíne |
| Arriguccio Berlinghieri, a kereskedő Sismonda, Arriguccio felesége Ruberto, a szerető Sismonda testvérei |
Firenze | |
Élt Firenzében egy Arriguccio Berlinghieri nevű kereskedő, aki úgy akart feljebb jutni a társadalmi ranglétrán, hogy egy Sismonda nevű nemes hölgyet vett feleségül.
Sismonda szép és okos asszony volt, nem igazán illett Arriguccióhoz, aki ráadásul a kereskedés miatt gyakran volt távol otthonról, ezért nem tudott annyit foglalkozni feleségével, mint amennyit az elvárt volna.
Sismonda pedig hamar gondoskodik magának társaságról és beleszeret egy Ruberto nevű ifjúba. Arriguccio azonban hamarosan megsejt valamit és féltékenységében sokkal jobban gyötri a feleségét, mint korábban, ami megnehezíti a szerelmesek találkozását.
A szerelem azonban minden akadályt legyőz, így Sismonda is hamar megtalálja a megoldást. Férjének azt a tulajdonságát használja ki, hogy bár Arrigucco nehezen alszik el, ha viszont egyszer elaludt, gyakorlatilag képtelenség felébreszteni.
Sismonda tehát megbeszéli Rubertóval, hogy az ifjú éjszaka a feleség házához megy. Hogy erről Sismonda időben értesüljön, azt találja ki, hogy egy madzagot lógat le az emeleti hálószobából, ahol a férjével alszik és a madzag végét a takaró alatt a lábujjához köti. Rubertónak csak meg kell rántania a lelógó madzagot és Sismonda máris lemegy ajtót nyitni neki.
A rendszer kiválóan működik, egészen addig, míg egy éjszaka Sismonda elalszik, a férje pedig nyújtózkodás közben beleakad az asszony lábára kötött madzagba. Arriguccio rögtön rájön, hogy itt valami turpisság van, átköti a madzagot a saját lábára és vár.
Hamarosan érkezik Ruberto, aki megrántja a madzagot, mire Arriguccio felpattan az ágyból, fegyvert ragad és kiront a házból, hogy rátámadjon felesége szeretőjére.
Ruberto menekülőre fogja, Arriguccio utána, a fél városon keresztülüldözi az ifjút, aki nem tud elmenekülni, ezért végül szembefordul a férjjel és párbajozni kezdenek.
Közben a nagy zajra Sismonda is felébred, hamar rájön, hogy lebuktak, sőt, férje lehetséges reakcióját is kiszámítja, ezért gyorsan egy szolgáló fektet az ágyba a saját helyére, azzal az ígérettel, hogy bármit is fog vele tenni dühében a férje, bőségesen kárpótolni fogja.
Közben a párbaj zajára felébrednek a városiak is, akik persze nem örülnek a zajongásnak. Arriguccio pedig fél, hogy felismerik a sötétben, nem üldözi tehát tovább a szeretőt, de nagyon idegesíti, hogy nem tudhatta meg, ki az?
Dühösen hazamegy, hogy feleségének töltse ki a mérgét. A sötétben nem veszi észre, hogy már nem az asszony fekszik az ágyban és alaposan összeveri a szolgálót, sőt, még a hajt is levágja, majd közli, hogy ilyen becstelen asszonyt nem tűr meg többet a házában. Ezért elmegy Sismonda fivéreihez, hogy költöztessék el a házából a házasságtörő asszonyt.
Sismonda közben a szobájába támogatja a kegyetlenül megvert szolgálót, bőségesen megfizeti, majd újra befekszik a hitvesi ágyba.
Közben Arriguccio elmeséli felesége hűtlenkedését annak bátyjainak, akik persze felháborodnak és közösen indulnak vissza Arriguccio házához.
Ekkor jön a meglepetés. Az ágyban a sértetlen, hosszú hajú Sismondát találják, aki nagyon csodálkozik, hogy miért lármáznak éjszaka a bátyjai.
Természetesen teljesen felháborodik, amikor a férje és testvérei szembesítik a váddal, sőt, ellentámadásba megy át. Elmondja, hogy férje szinte minden estéjét házon kívül tölti, kocsmákba jár és prostituáltakkal alszik. aznap este sem aludt otthon, biztosan valamelyik szeretőjénél volt és képzelődik a rengeteg bor miatt, amit megivott.
Arriguccio csak áll, mint akit elvarázsoltak. Nyilván ő tudja, hogy megverte a feleségét és levágta a haját, erre most ott áll előtte Sismonda teljesen épen és hosszú hajúan. Nem érti, hogy ez hogyan történhet.
Sismonda testvérei azonban inkább Sismondának hisznek, igen komolyan megfenyegetik Arrigucciót: most az egyszer még megbocsátanak neki, hiszen a férfi részeg, de mostantól viselje magát rendesen, különben számíthat a testvérek verésére.
„Arriguccio úgy állt ottan, mint ki eszét vesztette, s maga sem tudta már, vajon igaz volt-e az, amit cselekedett, vagy pedig csak álmodta; többé tehát mit sem szólt, hanem békességben hagyta feleségét. Ki is éles elméje révén nem csupán a fenyegető veszedelemtől szabadult meg, hanem utat is egyengetett magának, hogy a jövendőben kénye-kedve szerint tölthesse gyönyörűségét, mivelhogy férjétől többé mit sem kellett félnie.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!