Jókai Mór – Sárga rózsa – Olvasónapló

3. fejezet

A harmadik fejezet időben akkor játszódik, amikor az első. Tehát megint kora hajnal van, amikor az urak útra kelnek a hortobágyi csárdából.

Azok az urak, akikről Klári beszélt a második fejezetben, és most pontosabban is megtudjuk, hogy kikről van szó:

• Egy híres bécsi tájképfestő
• Egy morvaországi nagybirtokos, bizonyos Engelshort gróf lovászmestere
• Őket kíséri két morva uradalmi hajcsár
• Debrecenből egy városi biztos
• Sajgató úr, azoknak a marháknak a tulajdonosa, amiket Engelshort megbízásából a morva lovászmester meg akar venni.

A társaságból egyedül a gulyásbojtár, azaz Lacza Ferkó hiányzik, akinek pedig az lenne a feladata, hogy az urakat elkísérje a nagy gulyához. Kiderül, hogy Ferkó még hátramaradt a csárdában, hogy Kláritól búcsúzkodjon, de azt ígérte, hogy majd utoléri az urakat.

Azt is megtudjuk, hogy a külföldi urak összesen 24 marhát akarnak venni, a hozzájuk tartozó bikával együtt. Illetve, hogy azért kell olyan korán, még napkelte előtt odaérni a gulyához, mert a marhákat akkor a legkönnyebb elválasztani társaiktól.

Az urak két csézán, azaz könnyű hintón indulnak el a hortobágyi karámhoz, ahol összesen 1500 tehenet tartanak, itt fogják majd kiválasztani azt a 24-et, amit a lovászmester megvesz.

Rövid pihenőt tartanak egy akácerdőnél, mert megbeszélés szerint itt kell találkozniuk az állatorvossal, aki majd a szükséges egészségügyi ellenőrzéseket elvégzi az állatokon, és kiállítja a megfelelő papírokat.

Hamarosan érkezik is a doktor, a csapat együtt folytatja útját a nagy gulyához. Amikor odaérnek, a bécsi tájképfestő teljesen el van ájulva a látványtól, azonnal lemarad, hogy vázlatokat készítsen az állatokról.

A többi úr ezalatt odaér a gulyához, ahol megismerkednek a számadó gulyással, azaz a gulyások „főnökével”.

A számadó gulyásnak nem igazán tetszik, hogy az ő embere, azaz Lacza Ferkó nincs a társasággal, még mérgesebb lesz, amikor megtudja, Ferkó még mindig a csárdában mulat, azaz búcsúzkodik Kláritól.

Eközben a festő is utoléri az urakat, és nagyon tetszik neki a hortobágyi napkelte:

„– Abszurdum ez! Micsoda hangulat! Ez a violaszín köd a látóhatáron; a föld sötétkék; a köd felett az ég narancssárga; egy hosszúkás felhővonal a barnás köd felett rószaszínben ragyog. – Milyen bíborfényű glória jelenti a nap jövetelét!”

A napkeltével együtt ébredezik a gulya is, a gulyások elkezdik a hatalmas gémeskútnál itatni az állatokat. Közben pedig kiválogatják azokat az állatokat, amik a debreceni polgár tulajdonában vannak.

A morva lovászmester persze csodálkozik, hogy honnan tudják a gulyások, hogy melyik állat kihez tartozik, hiszen neki minden marha egyforma. A számadó gulyás lesajnálóan jegyzi meg, hogy lehet, hogy egy lovászmesternek minden tehén egyforma, de a gulyásoknak, akik egész életüket a marhákkal töltik, minden állat különleges és egyedi.

Közben a távolban feltűnik Lacza Ferkó is, aki most már vágtatva közeledik. (Ne felejtsük el, hogy ekkor már túl vagyunk Lacza Ferkó és Decsi Sándor pusztai találkozásán)

A közeledő Ferkót nézve, a lovászmester és a számadó gulyás beszélgetéséből több fontos dolog is kiderül.

Ferkó a számadó gulyás keresztfia, és nem véletlen, hogy a számadó gulyás éppen őt választotta ki arra, hogy a 24 tehenet és a bikát elhajtsa a morvaországi gróf birtokára.

A számadó gulyás ugyanis bölcsen felismerte, hogy nem lesz jó vége annak, hogy Ferkó a hortobágyi csárdában teszi a szépet Klárinak, akinek pedig van már szerelme Decsi Sándor személyében.

A számadó gulyás pontosan tudja, hogy ha Sándor visszakerül a katonaságtól, akkor a két fiatalember össze fog verekedni Klári miatt, aminek csak rossz vége lehet.

Éppen ezért küldi el Ferkót a gulyával, hogy elfelejtse Klárit.

Közben Ferkó odaér az urakhoz, ahol a számadó gulyás alaposan leszidja a késésért – ami persze Ferkót különösebben nem hatja meg – majd beküldi a hatalmas csorda közepébe, hogy hozza ki a 24 marhához tartozó bikát is.

Ezalatt az állatorvos megvizsgálja a már kiválasztott állatokat, megállapítja, hogy egészségesek, és megírja a szükséges papírokat.

Humoros közjáték, mikor Lacza Ferkó beugratja a festőt azzal a szöveggel, hogy bizalmasan megsúgja neki, hogy át lettek verve a marhákkal, mert azok nem fiatal állatok. Ezt onnan lehet tudni, hogy már kihullottak az állatok felső metszőfogai.

A festő persze rohan a lovászmesterhez, hogy közölje vele a nagy leleplezést. A lovászmester pedig kérdőre vonja a számadó gulyást. Aztán persze kiderül, hogy a szarvasmarhának alapból nincs felső metszőfoga…

A kiválasztott állatok tehát egészségesek, az orvos kiállította a szükséges papírokat. Sajgató úr és a morva lovászmester megköti az üzletet, a lovászmester fizet.

Közben elkészül a reggeli, amit az urak jóízűen elfogyasztanak, majd következik a „magyar kávé”, azaz a forralt bor.

Ezután az urak szembesülnek a Hortobágy „csodájával”, a délibábbal, ami leginkább a festőt izgatja: teljesen kiborul azon, hogy ilyen égi tüneményt még soha nem látott, és hiába festené le, soha, senki sem hinné el neki, hogy ez valóban létezik.

Az üzlet tehát megköttetett, nincs más hátra, mint elindítani a 25 állatból álló csordát Lacza Ferkó felügyelete alatt Morvaország felé.

A számadó gulyás kiadja az utasításokat Ferkónak, hogy merre hajtsa a gulyát, hol álljanak meg pihenni, stb.:

„Aztán lelkére kötötte a keresztfiának, hogy magát az idegen földön megbecsülje; Debrecen városára orcapirulást ne hozzon; az uraságának engedelmeskedjék; a vitézségét tartsa dugaszban; a magyar nyelvet el ne felejtse, a hitét el ne hagyja; sátoros ünnepen megáldozzon; amit keres, azt el ne prédálja! ha megházasodik, a feleségét megőrizze, a gyerekeinek magyar nevet adjon, s ha ideje cseppen, írjon egy levelet a keresztapjának: fizeti a posta-portót érte.”

Az indulásnál azért még támad egy kisebb kavarodás, mert a két morva hajcsár persze nem bír a magyar marhákkal, azok nem engedelmeskednek nekik, ahányan vannak, annyi irányba indulnak el.

Lacza Ferkó egy darabig figyeli a kér morva legény kínlódását, aztán előfüttyenti a kuvasz kutyáját, ami pillanatokon belül összetereli az állatokat. Indulhatnak Morvaországba.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!