Jókai Mór – Sárga rózsa – Olvasónapló

4. fejezet:

A marhaüzletet tehát a felek megkötötték, a kiválasztott 25 állat pedig Lacza Ferkó és a két morva hajcsár felügyelete mellett elindult Morvaország felé.

Immár az állatorvosnak sincs dolga a gulya körül, ezért hazaindul kordéjával a mádi telepre. A kocsi szinte meg magától, az orvos nyugodtan lapozgatja a könyvét.

Hirtelen azonban egy lovasra lesz figyelmes a távolban, aki őrülten nyargal. Közelebb érve hamar felismeri, hogy a csikósbojtár az, Decsi Sándor.

Valami azonban nem stimmel, a ló hol lelassít, hol meg vágtatni kezd, és a legény is furcsán ül a nyeregbe.

A lovas odaér a kordé mellé, kiderül, hogy Sándor borzalmas állapotban van:

„– Mi lelt téged? Sándor!

A legény nem felelt. Szája össze volt szorítva, nyaka hátrafeszítve; melle sebesen zihált; a dereka félívben hátrahajolva. A két szeme rémségesen fölnyitva, valami őrületes tűzfényben ragyogott, ami annál ijesztőbb volt, mivel a szemfeketéi egészen ki voltak tágulva.

Az orvos lefekteté a legényt a gyepre, s elkezdte vizsgálni. Az ütér verése hol sebes, hol félbeszakad, a pupillák ki vannak tágulva; a szájat állkapcagörcs tartja zárva; a derék hátrafeszül. Ezt a legényt megmérgezték. Mégpedig növényi méreggel.”

Az olvasó már tudja, hogy Sándort Klári mérgezte meg, akaratlanul, de az orvosnak fogalma sincs arról, hogy mi történhetett.

Sejti ugyan a mérgezést, de nem tudja, hogy ki, milyen növénnyel mérgezhette meg a csikósbojtárt, ráadásul az is problémás, hogy mihez kezdjen vele: a kordéra egyedül nem tudja felráncigálni a hatalmas termetű Sándor öntudatlan testét, a pusztán pedig nem hagyhatja, mert akkor meg a sasok fogják megszaggatni.

A helyzetet végül Sándor okos lova oldja meg, aki segít a doktornak felrángatni a legényt a kordéra: fogával húzza fel Sándor testét a ruhájánál fogva.

A doktor elszállítja Sándor rángatózó, görcsölő testét a mádi telepre. Ott rögtön feketekávéval itatja meg, az jó a mérgezés ellen, habár nem is olyan könnyű a begörcsölt szájba kávét önteni: Sándor fogait vésővel kell szétfeszíteni.

Ezután elküldi a famulusát (segédjét), Pestát, a hortobágyi csárdába azzal az üzenettel, hogy a csárdabérlő szolgája azonnal menjen be a városba, és vigye el az állatorvos levelét a főorvosnak.

Egyúttal Kláritól, a csárdabérlő lányától pedig hozzon annyi őrölt, pörkölt kávét, amennyi csak a háznál van.

Pesta teljesíti is a feladatot, Klári persze nagyon megijed, amikor megtudja, hogy Sándor rosszul van, valaki megmérgezte. A lány hamar rájön, hogy saját maga volt a mérgező, amikor a „nadrágujjas emberkét” beleáztatta Sándor borába.

Azonnal kapja a feketekávét és Pestával együtt siet a mádi telepre az állatorvoshoz és Sándorhoz. Ott mindent bevall a doktornak: ő volt az, aki akaratlanul megmérgezte Sándort, mert egy cigányasszonytól azt hallotta, hogy a nadragulyából szerelmi bájitalt lehet készíteni.

„Átkozott legyen, aki a rossz tanácsot adta! Átkozott legyen, aki azt megfogadta!”

Az orvos persze kiborul Klári tettétől:

„Cigányasszonyokkal kell nektek trafikálni, ugye? Iskolába nem jártok, ahol a rektor a mérges növényeket megismerteti, hanem a cigányasszonytul tanultok. Már most szép engedelmessé tetted a legényedet!”

De az orvos legalább most már tudja, hogy milyen növénnyel mérgezték meg Sándort. És az is kiderül, hogy jól döntött, amikor erős feketekávéval kezdte kúrálni a beteget, a kávé jót tesz a mérgezés ellen.

Az állatorvos véleménye szerint Sándor életben marad ugyan, de jó darabig el fog tartani, amíg a méreg kiürül a szervezetéből.

Azt tanácsolja Klárinak, hogy meneküljön minél messzebbre, mert a hamarosan kiérkező főorvos, ha megismeri a történetet, akkor mérgezés miatt fel fogja jelenteni a lányt, vagyis az ügy a törvényszék elé fog kerülni.

Klári azonban nem hajlandó távozni, mindenáron Sándort akarja ápolni. Az állatorvos ebbe eleinte nem akar belemenni, hiszen hogy számol majd el a törvény előtt azzal, hogy a mérgezőre bízta a megmérgezett ápolását, de Klári olyan kétségbeesetten kéri, hogy végül beleegyezik.

Sándort továbbra is kávéval itatják, de a legény továbbra is rossz állapotban van: a szíve össze-vissza ver, minden izma görcsben, a pupillája hatalmasra tágulva, a szeme pislantás nélkül mered a világba, de látszik, hogy semmit sem lát vele.

A mértéktelenül beleerőltetett feketekávé azonban lassan meghozza a enyhülést: Sándor testét elengedi a görcs és lehunyja a szemét.

Közben megérkezik a főorvos is egy zsandár kíséretében. Konzultálnak az állatorvossal, majd a főorvos kiadja a további utasításokat és távozik.

A zsandár marad.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!