Jókai Mór – Sárga rózsa – Olvasónapló

7. fejezet

Ebben a fejezetben visszatérünk a másik történetszálhoz. Azalatt, míg Sándor Klári mérgezéséből lábadozott, majd a vizsgálat folyt, Lacza Ferkó és a két morva hajcsár a 25 marhából álló gulyát hajtotta Morvaország felé.

Túl messzire azonban nem jutnak, a tiszai révnél kénytelenek megállni, mert a megáradt folyó lehetetlenné teszi az átkelést.

Nem csak ők járnak így, a révnél egy csomó másik utas is várakozni kénytelen, akik az ónodi vásárra igyekeznek.

Meglehetősen színes társaság verődik össze, van köztük pecsenyesütő, csizmadia, „mézesbábos”, zsidó lókupec, tímár és még sokan mások.

A révnél fogadó is van, ahol bort is mérnek, persze hogy ott gyűlik össze az összes várakozni kénytelen vásározó.

A téma pedig mi lehetne más, mint a hortobágyi csárdabérlő lánya, aki megmérgezte a szerelmét. A hír már messze földet bejárt, mindenki tud róla, és persze mindenki máshogy tudja, és mindenki ragaszkodik a saját verziójához.

A pletyka természete szerint egészen hajmeresztő történeteket mesélnek az esetről: van, aki úgy tudja, hogy a tokányt mérgezte meg Klári, amit Sándornak főzött, más szerint a sörébe tette a mérget.

Van olyan, aki szerint Sándor már meg is halt, sőt, már fel is boncolták, más szerint „csak” megőrült a méregtől.

Csikmákné, a pecsenyesütő úgy tudja, hogy Sándort mér el is temették, Klári pedig elszökött egy gulyásbojtárral, akinek felbujtására a lány megölte Sándort. A mézesbábos szerint viszont a lányt elfogták és vasra verték.

Már ezek a verziók is elég érdekesek, de az igazán komoly történet csak azután jön, hogy megérkezik Pundorné, a szappanfőző, aki még tovább színezi a dolgokat:

„– Jaj! Az még csak a cifra dolog! Abból még egy másik gyilkosság is sült ki. Nemrég itt járt egy gazdag marhakupec, Morvaországbul, teheneket vásárolni. Sok pénz volt nála. A szép Klárika meg a kincse, a gulyásbojtár, összebeszéltek, a marhakupecet megölték, beledobták a Hortobágyba. A csikósbojtár, aki szintén szerelmes volt a leányba, rajtakapta őket. Ezért aztán elébb megosztották vele a rablott pénzt, azután pedig megmérgezték, hogy láb alul eltegyék.”

Ezután mindenki azt akarja tudni, hogy mi történt a gulyásbojtárral, de Pundornét nem lehet zavarba hozni, ő mindenre (is) tudja a választ:

„– Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta az óperencián is túl jár. Valamennyi zsandár mind azt hajszolja a pusztán. Kurrentálták is már. Ki van ragasztva a személyleírása. Magam is olvastam. Száz tallér van kitűzve a fejére, ha valaki élve elfogja. Én pedig jól ismerem!”

Lacza Ferkó is ott ül a kocsmában, de nem szól arról, hogy személyesen ismeri a történet szereplőit, sőt, ő az a gulyásbojtár, akit Pundorné emleget.

Ferkó inkább azt próbálja meg kibogozni, hogy valójában mi is történt, hiszen az igazságot ő sem tudja, a mérgezést azután történt, hogy ő eljött a Hortobágyról.

Sejti azonban, hogy nem sok igazság lehet abban, amit a vásárosok mondanak, abban pedig még kevesebb, amit Pundorné, mert amikor megkérdezi, hogy ismeri-e az asszony azt a gulyásbojtárt, esetleg a nevét is tudja-e, akkor Pundorné a jólértesültek önbizalmával hazudja azt, hogy személyes ismerőse a gulyásbojtárnak.

Ferkót ez azért meglepi, mert ő viszont életében nem találkozott még a szappanfőző asszonnyal.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy van egy józan hang is a társaságban. A zsidó lókupec ugyanis megjegyzi, hogy ő előző nap volt csikókat venni, és bizony éppen a megmérgezett és meggyilkolt Decsi Sándor volt az, aki a ménesből kifogta a neki szánt lovakat.

De mivel ez a történet nem elég izgalmas, és csak egy zsidó lókupec meséli, ezért emberünket jól megverik, és kidobják a kocsmából:

„A kiakolbólított pasasér, begyűrt kalapját kiegyengetve, ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat.

– Hát kellett ez nekem? Mire való a zsidónak az igazmondás?”

Lacza Ferkó fejében közben megszületik egy terv, kimegy az állatokhoz, beküldi a morva hajcsárokat, hogy ők is ihassanak valamit, majd amikor egyedül marad, akkor felvesz a földről egy darab „árvatőzeget”.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Jókai Mór – Sárga rózsa – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Egyszer beírtam ide, hogy szívesen látnám a Sárga rózsa olvasónaplóját, és lám, kész lett.
    Nagyon szépen köszönöm!
    Már csináltam magam valamit, de ez olyan profi, hogy ezt fogom használni. Hálás vagyok érte.
    Kővágóné Hajni

    Válasz
    • Kedves Hajni!

      Így teljesüljön minden vágyad! 🙂 Igyekszem lépést tartani a kérésekkel…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .