Az ókori görög színház

Az ókori görög színház című íráshoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

A színdarabok társadalmi szerepe és hatása

A költők és drámaírók viselkedését ugyanaz jellemezte, ami az athéni polgárét a népgyűlésen.

A népgyűlésen bármelyik athéni polgár felszólalhatott, méghozzá abban a tudatban, hogy véleményével hatást gyakorolhat a közösség sorsára. Persze, azt is tudta, hogy csak akkor hallgatják meg, ha képes meggyőzni a többieket az igazáról.

A darabok szerzői ugyanígy számíthattak arra, hogy mondanivalójukat a színpadon kifejtve a közönséget adott irányba befolyásolhatják. De tudták, hogy ez csak úgy lehetséges, ha megtalálják a megfelelő művészi eszközöket, amelyek meggyőzik a nézőket.

Ennek érdekében erőteljes érzelmi hatást gyakoroltak a közönségre.

A legnevezetesebb példa egy olyan eset, amely Phrünikosz (Theszpisz tanítványa) nevéhez fűződik. Milétosz elfoglalása c. darabja, melyet 492-ben mutattak be, olyan élénk színekkel ecsetelte a perzsák által leigázott milétosziak szenvedéseit, hogy a közönség sírva fakadt.

Phrünikosz, aki a perzsák ellen akart hangulatot kelteni, ezzel elérte célját. A perzsabarát arisztokratákat persze magára haragította, így bíróság elé állították, amiért darabjával – amely túlságosan is hatásos volt – szükségtelenül nagy fájdalmat okozott az athénieknek.

A szerzők nem mondtak le világnézetükről vagy eszméikről a közönség kedvéért, még akkor sem, ha sorozatosan megbuktak, mint ahogy az Euripidésszel is történt.

Ehelyett megpróbálták megkeresni a leghatásosabb formát, hogy a közönséget megnyerjék, de nézeteikből szemernyit sem engedtek.

A drámaíró feladata tehát ugyanaz volt a színházban, ami a szónoknak az agórán: meg kellett nyernie a hallgatóságot a maga ügyének. Ezért muszáj volt figyelembe vennie a közönség szükségleteit, vágyait, álmait, és azt kifejezni, amit a nézők is elfogadnak, elismernek magukénak.

Ez minden nagy költői alkotásra igaz, de a színházban író és néző nem csupán egy könyvön keresztül, hanem élőben, felfokozott érzelmi légkörben találkozott egymással.

Ezért lett a dráma a kor legreprezentatívabb műfaja: közösség és egyén kapcsolata ebben a műfajban valósulhatott meg legközvetlenebbül.

Az ókori görög színház utóélete

Az ókori görög színházat a mai értelemben vett színház ősének tekinthetjük. Népszerűsége sokkal nagyobb volt, mint a napjainkban ismert színházé.

Az ókori színházépületek közül az epidauroszi színházban, amely a Khünortion-hegy oldalába épült, a mai napig tartanak színielőadásokat, sőt évente egyszer drámafesztivált is rendeznek.

Most is ugyanolyan jól terjed a hang az építmény belsejében, mint néhány ezer évvel ezelőtt: egy mélyebb sóhajt vagy egy papír széttépését is tisztán lehet hallani a hátsó sorokban is.

A görögök a Görög Nemzeti Színház megalapítása (1932) óta folyamatosan fordítják újgörög nyelvre az ókori szerzők műveit, és a régi színházakban ismét ókori drámákat adnak elő.

Több ezer színházkedvelő görög és külföldi turista látogat el az epidauroszi színházba minden nyáron, hogy megnézze a 2500 éve íródott darabok modern kori előadásait.

Ha Görögországban járunk, mindenképpen érdemes meglátogatni akár az athéni, akár az epidauroszi színházat, melyek nem csupán különleges műemlékek, hanem valódi színházak, és ha szerencsénk van, akár egy igazi ókori színházi élménnyel is gazdagodhatunk.

-Vége-

 




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..