Fazekas Mihály – Lúdas Matyi – Olvasónapló

Fazekas Mihály Lúdas Matyi című művének olvasónaplója levonásonként

Első levonás

Valamikor régen egy faluban élt egy öregasszony, akinek volt egy Matyi nevű fia.

A műből nem derül ki sem a cselekmény ideje, sem Matyi falujának neve, csak annyit tudunk meg, hogy „Hajdann”, azaz valamikor régen és, hogy a „Nyíren” vagy az „Erdőháton”

Matyi legjellemzőbb tulajdonsága ekkoriban a lustaság, nyáron csak a legyeket csapkodja egész nap, télen pedig a tűzhely mellett ücsörög. Anyja hiába veszekedik vele, Matyi nem foglalkozik vele, mint ahogy nem is csinál semmit.

Matyiról az is kiderül, hogy mérhetetlen lustaságában gyakorlatilag az anyja udvarát sem hagyta el soha életében, azt sem tudja, mi van azon kívül.

Egy nap aztán, amikor Matyi már a lustulást is unja, kisétál a falu végén lévő dombig, ahol az ő korabeli legények szoktak összegyűlni. Nagy változás ez Matyi életében, aki addig még a házból is alig mozdult ki.

A többi ifjú legény előbb kötekedik vele, de hamarosan befogadják maguk közé. Matyi új barátaitól tud meg olyan alap dolgokat, minthogy az övékén kívül van például másik falu, város, sőt, vármegye is.

Többek között az is kiderül, hogy a szomszédos vármegye Döbrög nevű falujában fogják egy hét múlva tartani a híres Döbrögi Vásárt.

Matyin hirtelen szokatlan élénkség vesz erőt, elhatározza, hogy eladja anyja húsz libáját a Döbrögi Vásáron, így szerezve egy kis pénzt.

Természetesen anyja erről hallani sem akar, nem bízik benne, hogy az addig semmit nem csináló Matyi majd most hirtelen vásározni fog. Matyi azonban addig-addig hízeleg, amíg anyja csak elengedi a 20 libával a vásárba.

Matyi tehát megkapta az engedélyt és a 20 libát, tarisznyát akaszt a vállára, botot és ostort vesz a kezébe és hajtja a libákat a Döbrögi Vásárra.

Döbrögről megtudjuk, hogy az a nagyságos Döbrögi úr örökös birtoka, aki azt tartotta magáról, hogy a saját birtokán még a király sem parancsol neki, akarata a törvény és tetszése az igazság.

A Döbrögi Vásáron minden terméknek ő szokta megállapítani az értékét, és ha az árus többet mer érte kérni, akkor azon túl, hogy elkobozzák az áruját, még derekasan meg is verik.

Döbrögi úr tehát nem túl kellemes ember, mint ahogy Matyi pedig nem egy olyan legény, aki elismerne bármilyen hatalmat, vagy földesurat maga felett, várható hogy konfliktus lesz közöttük.

Így is történik, mert ahogy Matyi beér a vásárba, Döbrögi meglátja a 20 szép libát. Meg is kérdezi, hogy mi az áruk.

Matyi erre hetykén odaveti, hogy három máriás párja a libáknak.

Döbrögi nagyságos úr persze rögtön kiborul, egyrészt mert Matyi nem kapta le azonnal a süvegét, amikor az úr hozzászólt, másrészt pedig azért, mert amikor megkérdezi Matyit, hogy adja-e fél áron a libákat, Matyi csak annyit mond, hogy egy kurta forintnál kevesebbért semmiképp.

A máriás garas értéke 17 krajcár volt, a kurta forinté pedig 50 krajcár. Vagyis Matyi tulajdonképpen semmit sem hajlandó engedni az árból, hiszen, ha egy pár ludat elad három máriásért, vagyis háromszor tizenhét krajcárért, akkor az 51 krajcár, míg a kurta forint meg alapból 50 krajcárt ér. Abba most ne menjünk bele, hogy mennyit ért egy krajcár…

Matyi tehát komoly ellenséget szerez Döbrögi személyében, aki az embereivel azonnal lefogatja a legény, a libáit elkobozza, őt pedig a Döbrögi-kastélyba hurcolják, ahol ötven botütést mérnek rá. Mindezt Döbrögi egy karosszékben ücsörögve, nevetve nézi végig.

Matyi szótlanul tűri a verést, sőt, amikor elengedik, még meg is köszöni, de elhangzik a híres mondat is: „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!”

Matyi feleselésének meg is lesz az eredménye, még egyszer jól megverik, majd kidobják a kastélyból.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Szólj hozzá!