Második felvonás hatodik jelenet
| Szereplők |
| Newton – Alec Jesper Kilton, titkosügynök Einstein – Josef Eisler, titkosügynök Möbius |
Möbius drámai szavai arra késztetik a két ügynököt, hogy átgondolják a hozzáállásukat, és végül mindketten úgy döntenek, hogy Möbiusnak van igaza, nem tehetnek mást, mint hogy továbbra is bolondnak tettetik magukat és életük végéig a szanatóriumban maradnak.
„MÖBIUS: Köszönöm. Azt a kis lehetőséget, ami a világnak még maradt a menekülésre. (Felemeli a poharát) Az ápolónőinkre!”
Ezután mindhárman pohárköszöntőt mondanak a nagy cél érdekében megölt ápolónőikre:
„NEWTON: Dorothea! Fel kellett hogy áldozzalak. Szerelmednek életed volt az ára. Most szeretnék méltó lenni hozzád.
EINSTEIN: Irene! Fel kellett hogy áldozzalak. A te dicsőségedre és a te önfeláldozásodért az értelem nevében akarok cselekedni.
MÖBIUS: Monika! Fel kellett hogy áldozzalak. Szerelmed áldja meg a szövetséget, amit hárman fizikusok a te nevedben kötöttünk. Adj erőt nekünk, hogy őrült képében hívek maradhassunk tudományunk titkához.”
A döntés tehát megszületett:
„NEWTON: Változzunk vissza ismét bolondokká. Kísértsünk tovább, mint Newton.
EINSTEIN: Hegedüljünk Kreislert és Beethovent.
MÖBIUS: Jelenjen meg újra Salamon!
NEWTON: Legyünk bolondok, de bölcsek.
EINSTEIN: Fogságban mégis szabadok.
MÖBIUS: Fizikusok, de ártatlanok.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!