Első felvonás harmadik jelenet
| Szereplők |
| Mathilde von Zahnd doktorkisasszony Richard Voss felügyelő Ernst Heinrich Ernesti (Einstein) fizikus |
A 3-as szobában végre elhallgat a hegedű és a zongora, majd Zahnd doktorkisasszony lép ki az ajtón. Látszik rajta, őt is megviselte a hosszas zongorázás és Einstein hamis hegedülése.
Közli, hogy Einsteint végre lefeküdt és elaludt.
Voss szabadkozik, amiért a szalonban dohányzik, de a doktorkisasszony megnyugtatja, hogy tőle nyugodtan szivarozhat, a dohányzási tilalom nem tőle származik, hanem a szigorú Boll főnővér utasítása. Sőt, maga Zahnd kisasszony is rágyújt.
Zahnd doktorkisasszonyt láthatóan megrendítette, hogy már a második ápolónőt gyilkolják meg a szanatóriumában.
Voss azonban még a Newtonnal való előző beszélgetés hatása alatt van, és elmondja Zahndnak Newton vallomását, miszerint igazából Newton is Einsteinnek képzeli magát.
A doktorkisasszony rezignáltan közli, hogy tud róla, bár a valóságban Beutler mégis inkább Newtonnak hiszi magát. Voss értetlenkedik, de Zahnd rövidre zárja a dolgot: „Hogy kinek képzelik magukat a betegeim, azt én döntöm el. Jobban ismerem őket, mint ők maguk.”
Voss felügyelő a lényegre tér: a kormány és az államügyész is komolyan aggódik amiatt, hogy a Les Ceristiers szanatóriumban immár a második gyilkosság történt.
Vosst a doktorkisasszony is kijavítja: nem gyilkosság, hanem baleset. Vosst azonban ez most nem érdekli, kijelenti, hogy a szanatórium biztonsági rendszabályai nem megfelelők, a betegeket jobban kellene őrizni.
Zahnd doktorkisasszony szerint viszont ő egy kórházat vezet nem pedig börtönt: Newton és Einstein nem közveszélyes őrültek, nem lehetett előre látni, hogy gyilkolni fognak. Egyébként is, a szanatórium feladata, hogy megállapítsa a betegeiről, hogy közveszélyes, vagy ártalmatlan őrültek.
Éppen ez Voss problémája is, hiszen láthatóan ez a megkülönböztetés nem sikerült a kórháznak, a fizikusokat ártalmatlannak tekintették, mégis gyilkoltak.
Zahnd kisasszony bevallja, hogy ez az, ami őt is nyugtalanítja, hiszen úgy tűnik, hogy szakmai hibát vétett, amikor ártalmatlannak tartotta Newtont és Einsteint.
A beszélgetést Einstein zavarja meg, aki felébredt és kijön a szobájából, mondván, hogy eszébe jutott Irene Straub nővér. Zahnd doktorkisasszony nyugtatgatja, majd ráveszi Einsteint, hogy menjen vissza aludni. Így is lesz.
Voss izgalomba jön, hiszen most végre találkozhatott a gyilkossal (tettessel), bár továbbra sem tudja kihallgatni. De azért gyorsan felteszi egy rutinkérdést Zahnd kisasszonynak: mióta lakik Einsteint és Newton a szanatóriumban.
Zahnd válasza: Einsteint két, Newtont pedig egy éve szállították be. Mindketten gyógyíthatatlanok, és a doktorkisasszony szakvéleménye szerint nem szándékosan gyilkoltak, szerencsétlen balesetek történtek, és orvosilag nincs magyarázat az esetekre.
Zahnd doktorkisasszony ezután megosztja egy furcsa észrevételét a felügyelővel: Ernesti és Beutler is fizikus, mégpedig mindketten atomfizikusok, azaz radioaktív anyagokkal kísérleteztek.
Vossnak először nem esik le a dolog, de végre rájön, hogy a doktorkisasszony szerint összefüggés lehet a radioaktív anyagokkal való munka és a két fizikus megőrülése között: „Mindketten megőrültek, mindkettejüknél súlyosbodik a betegség. Mindketten közveszélyessé váltak. Mindketten ápolónőket fojtottak meg.”
Vosst ezután a harmadik beteg kezdi el érdekelni, akivel még nem találkozott. Zahnd elmondja, hogy a neve Johann-Wilhelm Möbius, szintén fizikus, bár ő soha nem dolgozott radioaktív anyagokkal, és már 15 éve van a szanatóriumban.
Zahnd doktorkisasszony szerint teljesen ártalmatlan, a 15 év alatt semmit sem változott az állapota, nem javult, de nem is romlott, soha nem lenne képes ölni.
Voss szerint viszont ettől függetlenül az államügyész kifejezett kérése, hogy a női ápolókat cseréljék le férfiakra. Zahnd beleegyezik a dologba, mire Voss elköszön és távozik.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!