Giovanni Boccaccio – Dekameron – Hatodik nap – Olvasónapló

Hatodik nap harmadik novella

Mesélő A novella
Lauretta főbb szereplői helyszíne
Dego della Ratta, Róbert király marshallja
Antonio d’Orso, a firenzei püspök
Egy kapzsi férj és annak felesége
Nonna de’Pulci, az eszes lány
Firenze

Egy Dego della Ratta nevű katalán nemesúr érkezik Firenzébe, aki Róbert király marshallja. Firenze püspöke pedig ekkoriban Antonio d’Orso volt.

Dego nemcsak jóképű, hanem gazdag és nagy szoknyavadász hírében áll. Szemet is vet az egyik firenzei szépasszonyra, aki történetesen a püspök bátyjának unokája. Némi problémát jelent, hogy a hölgy férjnél van, de a marshall hamarosan kideríti, hogy a férj igen fösvény és zsugori férfi.

Megegyezik tehát a férjjel, hogy 500 arany fejében eltölthet egy éjszakát a feleséggel. Természetesen a feleséget erről nem kérdezik meg, nem is nagyon tetszik neki a dolog, de nem tehet ellen semmit.

Az együtt töltött éjszaka után azonban Dego átveri a férjet, nem aranyat ad neki, hanem csak aranyozott rézpénzeket. A történetnek persze híre megy, mindenki vérmérséklete szerint nevet, vagy átkozódik a férjen, aki néhány réz garasért eladta a feleségét.

A történet a püspök fülébe is eljut, de nem tesz semmit.

Egy nap a püspök és a marshall együtt sétálnak az utcán és a lányokat nézegetik, a püspök titokban, Dego nyíltan.

Ekkor meglátnak egy Nonna de’Pulci nevű fiatal és csinos hölgyet, akinek az esze és a nyelve is vág.

„- Nonna, hogy tetszik neked ez az úr? Mit gondolsz, kibírnád? – kérdezi a püspök.
Nonna úgy érezte, hogy eme szavak némiképpen sértik a tisztességét, és bemocskolják őt azok előtt, kik e kérdést hallották, pedig sokan voltak. Mivel azonban egyáltalán nem volt szándo­kában védekezni eme beszennyezés ellen, hanem inkább kedvére volt a talpraesett visszavágás, nyomban így felelt:
– Uram, meglehet, hogy ő nem bírna ki engem, de én mindenesetre csak jó pénzt fogadnék el.
„A püspök meg a marsall, ahogy ezt a mondást hallották, érezték, hogy mindkettejöknek eleve­né­be vág; egyiknek, mivel becstelenséget követett el a püspök bátyjának unokáján, másiknak, mivel eltűrte azt a gyalázatot, mely bátyja unokájának személyében érte; nem is mertek hát egymásnak szemébe nézni, hanem elszégyellették magukat, és szótlanul elol­dalogtak, és az napon nem is szólottak véle többet. Ekképpen tehát az ifjú hölgy nem követett el illetlenséget azzal, hogy csattanós válaszával jól megcsípte amazokat, mivel őt is megcsipkedték.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .