Giovanni Boccaccio – Dekameron – Hatodik nap – Olvasónapló

Hatodik nap kilencedik novella

Mesélő	A novella
Elisa, az aznapi királynő	főbb szereplői	helyszíne
	Betto Brunelleschi A társaság Guido Cavalcanti, a filozófus	Firenze

Régen Firenzében szokás volt, hogy a nemes urak különböző társaságokat alapítottak és abban töltötték idejüket. A társaság tagjai közül minden nap más vendégelte meg a többieket, lovagi tornákat tartottak, stb., stb., vagyis minden olyasmivel foglalkoztak, amihez a testet kell használni és nem az elmét.

Betto Brunelleschi úrnak is volt egy ilyen társasága, aki szerette volna elérni, hogy csapatához csatlakozzon Guido Cavalcanti is.

Cavalcanti gazdag és művelt ember volt, különösebben nem érdekelte a társaságosdi, napjait tanulással, olvasással, elmélkedéssel töltötte. Ezért lassan elterjed róla, hogy mindig azon gondolkodik, hogy van-e Isten.

Egy napon Cavalcanti éppen hazafelé tart, útja egy temető mellett visz el, amikor arra jár Brunelleschi is a társaival.

„- Menjünk oda és bosszantsuk meg.”

Brunelleschi és társai tehát körbe veszik a sirkövek között haladó Cavalcantit.

„- Guido, te nem akarsz beállani társaságunkba; de ha egyszer megbizonyosodol, hogy nincs Isten, ugyan mi hasznod leszen belőle?
Guido pedig látván, hogy közrefogták, nyomban ekképpen felelt:
– Urak, ti azt mondhattok nekem, amit akartok, mivelhogy itthon vagytok.”

Ezzel Cavalcanti átugrik egy sírkövön és otthagyja a társaságot, akik nem nagy értik mit akart mondani. Miért lennének ők otthon? Egy temetőben?

Végül aztán Brunelleschinek esik le Cavalcanti mondandójának lényege.

„- Magatok vagytok oktalanok, ha nem értettétek meg: ő bizony udvariasan és kevés szóval ugyan, de az elképzelhető legnagyobb gorombaságot mondotta nekünk; mivel, ha jól meggon­doljátok, eme sírok a halottak házai, mivelhogy ezekben nyugosznak és lakoznak a halottak, s mikor ő azt mondja, hogy ez a mi otthonunk, azt akarja mondani, hogy mi és a többiek buták és tanulatlanok vagyunk hozzá képest és a többi tudós emberekhez képest; és rosszabbak vagyunk a halottaknál, és ennélfogva, ha itt vagyunk, otthon vagyunk.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!