Estella
A regény első része két, egymástól független szálon indul el. Ezek pedig gróf Pongrácz István története és a báró Behenczyek története
Gróf Pongrácz István:
A történet Nedec várában kezdődik, ahol gróf Pongrácz István a várúr. Pongrácz István legfontosabb tulajdonsága, hogy a középkorba képzeli magát annak ellenére, hogy a 19. században, vagyis az 1800-as évek végén él. Úgy rendezte be életét, úgy alakítja a hétköznapjait, mintha még a középkorban élne.
„Különben derék szál legény volt, magas, daliás, feltűnő piros arccal, hetyke bajusszal. Nem volt más hibája, csak hogy sántított egy kicsit. Azt is ő maga akarta így. Mikor egy vitézi roham alkalmával megbotlott a lova egy sáncban, olyan szerencsétlenül bukott le, hogy eltörte a lábát.”
Ennek következtében sánta maradt egész életére.
Rendszeresen tart hadgyakorlatokat, amiken az uradalmához tartozó jobbágyok a katonák. Két csapatra szokta osztani őket, az egyik feladata megostromolni Nedec várát, a másiknak pedig megvédeni. A két részre osztott serege egyik részének Pongrácz a vezetője, a másiknak pedig a szomszédos Gbelán lakó Forget nevű nyugalmazott őrnagy (aki persze bőséges jutalmat kap, amiért elvállalja a vezérséget).
A környéken jól ismerik Pongrácz István grófot és hóbortját is, de nem tartják veszélyesnek, habár ritkán látogatják meg, aminek oka, hogy:
„- Nincs asszony a háznál, hát nem vihetjük mi sem a fehérnépeinket.”
Pongrácz István szerint, ha csak ezen múlik, akkor szerez ő asszonyt a házhoz és a következő zsolnai vásáron egy vándorcirkusz társulattól 600 forintért megveszi Estellát, az akrobata táncosnőt.
„Donna Estella csinos leány volt, pompás idomokkal, nagy mellel, hajlékony, mint az acélpenge, vörhönyeges haja jól illett vakító fehérségű, kissé szeplős arcához. Szemei nem voltak sem egészen kékek, sem feketék. Éppen a szemek különös alakja és színe tette a leányt érdekessé. Mintha két besztercei szilva villogna, csillogna a rőt pillák alatt.
Sajátságos japán típus volt, bár a direktor nehezen hozta Japánból, de Granadából sem, mivelhogy Donna Estella, azonkívül hogy németül, tótul tratyogott valamit, csak magyarul beszélt, azt is gömöri akcentussal.”
István gróf természetesen nem szerelmes Estellába, csak azt akarja elérni, hogy legyen valamilyen asszony a házban. Mikszáth megjegyzi még, hogy a lányon látszik, hogy „sokat tapasztalt”. Innen sejtheti a jellemét az Olvasó.
Figyeljük meg István gróf sajátos észjárását:
- A környékbeli nemesek, amikor azt mondták, hogy nincs a házban fehérnép, hát ők sem vihetik a sajátjukat, akkor arra gondoltak, hogy Pongrácz nem nős, nincs felesége. A korabeli szokások szerint pedig nem illett olyan házhoz feleséggel, kamasz lányokkal látogatóba menni, ahol nem volt háziasszony.
- Pongrácz viszont ebből csak annyit érzékel, hogy azért nem jönnek, mert nincs asszony a házban. Hát szerez egyet. Bármilyet. A gróf tehát szó szerint értelmezi a dolgot.
Az első rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
