A sok kudarc, aminek a részese volt, sértődöttséget, dühöt, tehetettlenséget tápláltak a lelkében. A király próbálta rendezi adóságait, de az állandóan üres kincstár ebben nem segített.
Mivel a türelme véges volt, huszárjait pusztító rabló hadjáratokra vezette főleg a Dunántúlon, hogy így hajtsa be a tartozást. Áldozatai főleg egyházi birtokok voltak, amit nem nézett jó szemmel sem a király, sem az egyház természetszerűleg.
Ezekben az években egyre több nemes lett csalódott és kiábrándult. Látták, hogy az ország az anarchia irányába tart, és a maguk módján úgynevezett „királytalan országgyűléseket” kezdtek tartani, ahol mindkét párt emberei közül vettek részt.
Török Bálint is megjelent páron, de őt más dolgok foglalkoztatták. Családját a királytól kapott Nyitrára költöztette, és embereivel innen indult el a környéken rablóhadjáratokra, de ami talán ennél is fontosabb, hogy egynéhány titkos tárgyalás útján közeledni kezdett Szapolyai „pártjához”.
Erről a királynak is volt sejtése, és meg is bízott egy nemest, hogy figyelje Török Bálintot, de ez az úriember is átállni készült, így nem bukott le a főúr.
Török Bálint és a Habsburg-udvar kapcsolata egyre súlyosbodó ellentmondásokkal terhelt lett. De nem mehetünk el Bálint úr fegyveres túlkapásai mellett sem.
Hol egyik politikai ellenfele „jószágát” dúlta fel, hol az adóbeszedés során történtek visszaélések. De ez szinte általános gyakorlat volt a nemesek részről, akik a zavarosban igyekeztek halászni, és személyes ambícióikat helyezték előtérbe, látva, hogy mennyire nem boldogul egymással a két király.
1535-ben Török Bálint lemondott pár elfoglalt egyházi birtokról, és cserébe kapott a királytól másokat, többek közt Pápát. De a legfontosabb, és legjövedelmezőbb adomány, a vránai perjelség kapcsán csalódnia kellett, mert hiába volt papíron az övé, a Zrínyi család is magáénak vallotta, és nekik is volt hozzá jogalapjuk, amihez jött még az, hogy a király nem mert igazságot tenni a két család között. Ez már betette a kaput a főúrnak.
De a személyes érzelmek mellett a politikai helyzet ismerete is szerepet játszott döntésében. Egyre inkább úgy érezte, hogy Ferdinánd nem igazán törődik, vagy inkább nem is tud kellő mértékben foglalkozni a magyar ügyekkel.
1536 nyarán küldöttség járt Erdélyben. Legnagyobb megdöbbenésükre Szapolyai nevében Török Balint fogatta őket. Óriási politikai vereség volt ez a Habsburgoknak, az ország egyik legnagyobb főura hagyta el őket.
Szapolyai igyekezett is megtartani maga mellett, ami eredményeképpen megbocsátást nyert minden korábbi tett. Bálint úré lett Hunyad vára, Debrecen, és dunántúli főkapitánynak is kinevezte János király.
Ezek az adományok Török Bálintot Magyarország leggazdagabb, legnagyobb hatalmú főurává tették. A harmincas éveiben járó arisztokrata hatalma csúcsára érkezett. Tapasztalt hadvezérré és rutinos politikussá érett.
A következő évben, 1537-ben a Dunántúlon folytatott hadjáratott Ferdinánd hívei ellen. Ezen elég szép eredményeket ért el, így javította Szapolyai helyzetét az időközben folyó béketárgyalásokon.
Pár csalódott horvát főúrral is kapcsolatba lépett, ami folytán egy elég komoly szervezkedés kezdett kibontakozni. Sietett is beszámolni erről János királynak, de elkésett. Mire tájékoztatta, az aláírta a Váradi békeszerződést a Habsburgokkal.
Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!