Az augusztus 22-i csatában, amelyet György barát, Török Bálint és Mehmed vezetett, Ferdinánd király seregei vereséget szenvedtek. Fráter György és Török Bálint ennek örült, mert abban reménykedtek, ha a szultán látja, hogy hívei az ő hadereje nélkül is képesek megvédeni Budát, visszafordul, s minden marad a régiben.
Augusztus 26-án díszes külsőségek között fogadták a megérkezett Szulejmán szultánt Buda alatt. Török Bálint nagylelkű fogadtatásban részesült, ajándékokat is kapott a szultántól. Az utolsó vasárnapon György barát még egy hosszas tárgyaláson vett részt a szultánnál, ahova a többi gyámot is meghívták.
Török Bálint nem akarta őrizetlenül hagyni a várat, javasolta, hogy csak György barát menjen vendégségbe a szultánhoz a kis királyfival, ő Werbőczyvel együtt majd Budán marad. De Werbőczy úgy vélte, a török ellen bizalmatlanságot mutatni nem lenne bölcs dolog. Végül Izabella királyné kérésének engedett, és elment Török Bálint is.
Amikor a szultán egyedül maradt sátrában a tanácsosokkal, bejelentette nekik, hogy Budát birodalmához csatolja, és török őrséget hagy benne. Az összegyűlt janicsárok egy intésére elindultak, és Buda harc nélkül elveszett.
A szultán sátra előtt Bálint úr szolgái hiába vártak urukra. A szultán döntése szerint Fráter György nyerte el azt, amire Török Bálint Szapolyai halála óta törekedett, más kezébe került az ország kormányzása.
Török Bálint elvesztette azt a politikai játszmát, amelyre pályáját föltette.
Szulejmán szultán megelégelve az addigi vazallusi viszonyt, a nyílt megszállás mellett döntött, és ebben leginkább Török Bálint jelentett számára akadályt, mert ő volt az a jelentős anyagiakkal rendelkező vezető, aki a török ellen sikerrel felvehette volna a harcot.
Ezen felül ő volt az egyetlen a gyámok közül, aki többször is pártot cserélt, hűsége is kérdéses volt, így nem akart a szultán hatalmat adni a kezébe.
A hazainduló török haddal vonult Török Bálint is őrizetben.
A felesége nagy józansággal cselekedett, mikor ebben a helyzetben Ferdinánd királyhoz fordult: bocsássa meg, amit férje elkövetett, fogadja vissza őket kegyelmébe. Megértette, hogy a hatalmi harcban vereséget szenvedett Török-család útja csak Habsburg Ferdinánd táborába vezethet.
Cserébe Katalin asszony kötelezte magát, hogy a kezén levő egyházi javakat, és a jogtalanul elfoglalt világi birtokokat visszaadja.
Török Bálint ellenfelei, a nagyúr távollétében szinte azonnal támadásba lendültek. Elsőként a Zrínyi-család lépett fel, és rövidesen elérte, hogy Pemfflinger Katalin elhagyja Szigetvárt, majd miután Zrínyi Miklós Csurgót is elfoglalta, onnan is el kellett mennie.
A család Szigligetre, Németújvárra, majd Pápára került, végül Debrecenben talált végső menedékre.
Török Bálint először a török fővárostól nem messze levő Újtoronyban volt, majd egy darabig a Héttoronyban raboskodott.
A törökök a szabadságért azt kérték cserébe, hogy Török Bálint mondjon le minden váráról, és adja azokat az ő kezükbe, amit 1544-ben meg is tett írásban. A portai követ ekkor Ferdinánd királyhoz fordult, hogy fogadja el a szabadulás feltételeit.
Ezekért a várakért cserébe Török Bálint szabadsága a királyi udvar szemében előnytelen cserének tűnt, így nem is lett belőle semmi. Török Bálint kiszabadítása tulajdonképpen senkinek sem állt már érdekében. Helyzete is rosszabbodott, s csak a halál váltotta ki onnan, 1550 őszén, 47 éves korában.
Török Bálint egyike volt azon előkelőknek, akik nem voltak képesek átlátni a török nagyhatalmi érdekeket, nem tudták megtalálni szerepüket a világpolitika játszmáiban. Végső soron ez okozta sorsának tragédiáját is.
Politikája katasztrofális következményekkel járt, nemcsak az országra, hanem saját személyére is. Ám idővel az ő negatív szerepe is „enyhült”, várai pedig a végvári harcok erősségei lettek.
Két fiát, Jánost és Ferencet pedig nemsokára a török elleni küzdelem hőseként ünnepelték.
Török Bálint igazi reneszánsz ember volt, kiváló vitéz és hadvezér, művészetet pártoló főúr, a lovagi erkölcsöket néha sajátságosan értelmező férfi. Birtokai az egész országot behálózták, nagyobb magánhadsereggel rendelkezett, mint az országban bárki, a korabeli magyarság körében is igen népszerű embernek számított.
Támogatója volt a reformáció és az anyanyelvi irodalom elterjedésének és térhódításának, udvaraiban működött hosszú évekig Tinódi Lantos Sebestyén is.
Török Bálint alakja leginkább Gárdonyi Géza művéből ismeretes, az Egri csillagok Bálint ura generációk példaképe már évtizedek óta, de mint láttuk az író fantáziája és a valóság között vannak ugyan átfedések, de nagy különbségek is.
Nem volt egy szent, inkább egy sakkfigura a hatalmi játszmában, melyben ő vesztett, és eltávolították a sakktábláról.
-Vége-