Katona József – Bánk bán – Olvasónapló

Harmadik szakasz első jelenet

Bánk már Melinda szobájában van, ahol éppen felelősségre vonja Melindát. Melinda tagad, Bán pedig hinni akar neki, de ingadozik, Biberach ravaszkodása hatásos volt.

„MELINDA (térdeit kulcsolja).
Bánk, Bánk! Taposs meg legalább engemet!
Én bűntelen vagyok. Oh, ne mondd meg ezt
Testvéreimnek: nem feleség – anya.

BÁNK (belök egy oldalajtót).
Te átkozott kis alvó, mit mosolyogsz?

MELINDA (sikoltva felugrik).
Ember, tudod te, mit mondtál fiadnak
Most? – Átkozott! – (Merően néz maga elébe.)
Atya-átok egy anyáért!”

Bánk tehát elvesztette a fejét, még saját kisfiát is sértegeti. Ez pedig már Melindának is sok. Bánk továbbra sem tudja eldönteni, hogy higgyen-e Melindának.

„BÁNK
Mint vándor a hófúvásokban, úgy
Lelkem, ingadoz határtalan
Kétség között, s eszem egy nagy óceánban
Lebeg, veszejtve minden csillagot.”

Melindának végül elege lesz Bánkból és otthagyja, de előtte még van egy érdekes és fontos félmondata.

„MELINDA
[…] Pokolbeli
Tűz ége csontjaimban s a királyné
Aludni ment – álmos volt. […]”

A „tűz ége csontjaimban” arra utal, hogy Ottónak már sikerült valahogy beadnia Melindának a „hevítő” port, „a királyné aludnia ment – álmos volt” pedig arra, hogy Gertrudis is megkapta az altatóját.

Melinda látszólag érhetetlen beszéde Bánknak is feltűnik és gyanakodni kezd.

„Hiszen Melinda úgyse tudja, mit
Beszéle – – ég, és föld! de hát ki az
Oka, hogy szegény nem tudja mit beszél?!
És a királyné álmos volt! – Nem-é? (Megijed.)
Hah!
Mely gondolat lesz agyvelőmben első
Zsengéjekor már meghatározás? – –
Épülj fel! Izmosodj meg, gondolat! –„

Bánk tehát érzi, sejti, hogy valami nincs rendben, de – még – nem tud rájönni, hogy mi az.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!