Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló

10.

Taljánországból Lengyelországba érnek, onnan pedig Indiába. India már határos Franciaországgal, de a határon egyáltalán nem könnyű átjutni.

A határon ugyanis nagyon magas hegyek vannak, amiken nehéz átjutni. Szenvednek is a huszárok, nagyon melegük van, hiszen a hegyeken közelebb vannak a naphoz, tehát jobban süti őket.

Enni levegőt esznek, ami olyan sűrű, hogy harapni lehet, és úgy isznak, hogy kicsavarják a felhőket.

A hegy tetején már olyan meleg van, hogy csak éjszaka haladhatnak és nagyon kell vigyázniuk, mert a lovak megbotlanak a csillagokban.

Jancsi a csillagokat bámulja, és azon gondolkozik, hogy hallotta valahol, hogy ahányszor egy csillag lehullik, annyira hal meg valaki a földön. Nagy szerencséje Iluska gonosz mostohájának, hogy Jancsi nem tudja, hogy melyik a csillaga.

Végre a huszároknak sikerül átkelnie a hegyeken, most már lejtőn mennek lefelé, a forróság is enyhül, megérkeztek Franciaországba.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm a munkád,rengeteget segítesz nekünk! Már a 3. gyerekünknek (és nekem) könnyíted meg,hogy megértsük és feldolgozzuk nem csak a János vitézt,hanem több olvasmányt is.Köszönjük!

    Válasz
  2. Hát ez baromi jól meg van csinálva, nem lehet benne elveszni, tényleg úgy található minden információ benne, mintha elolvasnám, és a saját szavaimmal mondanám! Köszi.

    Válasz
  3. Szia zsiráf nekem és a testvéremnek nagyon sokat segítesz ezzel a vázlatal így könnyebb megérteni miről is olvasunk.

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .