Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló

5.

Másnap, mikor a nap felkel, Jancsi egy puszta közepén találja magát. Egész éjszaka ment, fogalma sincs, hogy merre van most. Csak a pusztaságot látja maga körül, sehol egy fa, vagy bokor.

Végre észrevesz egy tavat, annak partján délben megebédel és iszik a tó vizéből. Ezután a tó partján lefekszik pihenni, egy vakondtúrásra hajtja le a fejét.

Álmában persze Iluskával van, és már éppen megcsókolná, amikor hatalmasat dördül az ég.

Jancsi felriad az égzengésre, nagy vihar van kitörőben. Jancsi nem tehet semmit, kénytelen a tóparton kivárni a vihar végét, hiszen nincs menedék a közelben.

Áll az esőben, a víz ellen csak karimás kalapja és szőrös juhász bundája védi.

A vihar azonban olyan gyorsan múlik el, amilyen gyorsan érkezett, hamarosan újra kisüt a nap.

Jancsi pedig újra elindul, bár maga sem tudja, hogy merre tart. Egész nap gyalogol, végül estére egy erdőbe ér.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló” bejegyzéshez 28 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm a munkád,rengeteget segítesz nekünk! Már a 3. gyerekünknek (és nekem) könnyíted meg,hogy megértsük és feldolgozzuk nem csak a János vitézt,hanem több olvasmányt is.Köszönjük!

    Válasz
  2. Hát ez baromi jól meg van csinálva, nem lehet benne elveszni, tényleg úgy található minden információ benne, mintha elolvasnám, és a saját szavaimmal mondanám! Köszi.

    Válasz
  3. Szia zsiráf nekem és a testvéremnek nagyon sokat segítesz ezzel a vázlatal így könnyebb megérteni miről is olvasunk.

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .