Befejezés
A dráma címszereplői nem drámai jellemek – nem olyanok, mint pl. Antigoné. Mi mutatja ezt?
A drámai jellemet a bátor, nyílt kiállás jellemzi, ám Rómeó és Júlia nyílt harcra nem vállalkoznak szerelmükért.
Nem kérik a szülők engedélyét, a házasságot titokban kötik meg és rejtőzködve, a társadalmon kívül, övéiktől elszigetelten tudják csak elképzelni közös életüket. Titkolózva, színlelve, megtévesztések útján próbálnak célt érni.
Rómeó és Júlia nem átlagon felüli, rendkívüli emberek, csupán ábrándos kamaszok, akik szerelmüket akarják megélni.
Nem is lázadó természetűek: csupán a szerelem bírja rá őket, hogy szembeszálljanak a társadalmi szokásokkal.
Mégis tragikus hős lesz belőlük, akik ugyan meghalnak, de övék az erkölcsi fölény: önfeláldozásuk lesz az az erő, amely békét teremt a két család között, így valójában nem elbuknak, hanem diadalmaskodnak.
A tragédia hatása megrendítő és felemelő, s az olvasó ezután még jobban tiszteli azokat az értékeket, amelyeket a két főszereplő képvisel.
-Vége-