Shakespeare – Rómeó és Júlia – Elemzés

A bonyodalom kibontakozása

Rómeó, miután a kertfalon beugorva megszökik barátaitól (1. szín), Júlia erkélye alá megy, remélve, hogy megláthatja őt.

A 2. felvonás 2. színe a híres erkélyjelenet, melyben megtörténik a szerelmi vallomás: Júlia megvallja az éjszakának és a csillagoknak, hogy szereti Rómeót, aki ezt kihallgatja. Ezután kedvesen élcelődnek, évődnek egymással – dialógusuk teli van humorral és bájjal.

Júlia józanabb és érettebb karakter Rómeónál: míg Rómeó szónokiasan beszél, esküdözik, addig ő kedvese életéért aggódik, akit megölnek, ha ott találják.

Kettejük közül Júlia az, akinek gyakorlati problémák jutnak az eszébe (racionálisabb gondolkodású, mint a heves, ábrándos lelkű Rómeó, aki nem is gondol ilyesmire). Vallomásában a lány először a szerelem akadályát panaszolja el, mert tökéletesen érzékeli az őket fenyegető veszélyt.

Az akadályok azonban nem tántorítják el a szerelmeseket: inkább készek megtagadni nevüket, családjukat, származásukat, hazájukat és a szokásokat, mint hogy elszakadjanak egymástól.

Ekkor hangzanak el azok a sorok, melyeket a leggyakrabban szokás idézni a darabból:

„Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?

Tagadd meg atyád és dobd el neved!

S ha nem teszed: csak esküdj kedvesemmé –

S majd én nem leszek Capulet tovább!”

A szerelem azonban egybefonódik a halállal: ahogy Rómeónak rossz előérzete volt a bál előtt, most Júliát fogják el balsejtelmek. Érzi, hogy ez a szerelem halálra van ítélve:

„De ez az éji frigy nem volna kedves.

Oly elhamarkodott – oly hirtelen.

Mint egy villám, mely elcikáz felettünk (…)”

Két meggondolatlan gyerekről, kamaszról van szó, akik minél hamarabb be akarják teljesíteni szerelmüket. Számukra a szenvedély a legfőbb érték, fontosabb a családjuknál, sőt, az életüknél is, így minél előbb házasságra szeretnének lépni: Júlia már a búcsúzáskor arra kéri Rómeót, üzenje meg holnap, mikor és hol lesz az esküvő.

Az, hogy az erkélyjelenet után első gondolatuk a házasság, vagyis törvényesíteni akarják kapcsolatukat, jelzi, hogy nem az erkölcs ellen lázadnak, csak az érdekházasság szokása ellen.

Így kerül sor Rómeó látogatására Lőrinc barátnál a 2. felvonás 3. színében. A szerzetes racionális gondolkodású, tudós pap, aki jól ért a gyógyfüvekhez, s úgy hiszi, értelme segítségével a természeten és az emberi szenvedélyeken is uralkodhat:

„Ó, nincs a földön olyan silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra véle visszaélsz!

A virtus bűn, ha jó irányt feled,

S a bűn – jó úton – virtussá lehet.”

Az atyának nem tetszik Rómeó gyors pálfordulása (egy pillanat alatt kiszeretett Rózából és beleszeretett Júliába), állhatatlanságot lát ebben: „S volt – nincs? Ha férfi ilyen szélkelep, az asszony hogyne tántorodna meg!”

De van egy oka, hogy Rómeó kérését teljesítse: azt reméli, a fiatalok házassága összebékíti a két családot. Ezért beleegyezik, hogy összeadja őket.

Hanem a nagy sietség, Rómeó türelmetlensége láttán figyelmezteti, bölcs tanáccsal óva inti a fiút: „Vigyázz, ki vágtat, botlik óhatatlan!”

Ez a sietség, a gyors tempó Shakespeare leleménye: Bandello művében hónapokig tartott a két fiatal egymásra találása, hosszas levelezéssel, fogadkozással, okok és indokok feltárásával – ő ezt mind elhagyta, felgyorsította az iramot.

A sietséggel az lehetett a célja, hogy a szerelem, a szenvedély végzetes hatalmát hangsúlyozza.

A 4. szín ismét oldja a hangulatot, újabb komikus elem Mercutio lángelmés sziporkázása, ahogy a Dajkán élcelődik (akit Júlia küldött Rómeóhoz, hogy tudja meg az esküvő helyét és időpontját).

Meg kell jegyezni, hogy hiába kebelbarátja Rómeónak Mercutio is, Benvolio is, a bizalmába nem avatja be őket: Júlia iránti szerelmét, tervezett titkos házasságát előttük is elhallgatja. Ennek oka az lehet, hogy úgy érzi, mivel barátai nem voltak még szerelmesek, nem értenék meg lelkiállapotát („Sebet gunyol, kit seb nem ért soha”).

Miután a Dajka átadja Rómeó üzenetét Júliának (5. szín), a lány a templomba megy Lőrinc baráthoz – úgy, mintha gyónni akarna. A valóságban az esküvőt tartják meg titokban, Rómeó már várta Júliát, s a szerzetes összeadja őket (6. szín).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .