Shakespeare – Rómeó és Júlia – Elemzés

A bonyodalom kezdete

Az 1. felvonás 5. színe a báli jelenet, amely a tulajdonképpeni cselekményt beindítja. A bálban találkozik egymással Rómeó és Júlia, és anélkül, hogy ismernék egymást, tudnák egymás nevét, első látásra egymásba szeretnek.

Rómeó azonnal elfelejti Rózát és egész szerelmi bánatát, amint Júliát megpillantja:

„Szívem, szerettél már? Ne hidd, ne hidd!

Hogy mi a szép, azt most tudtad meg itt.”

Tybalt felismeri Rómeót az álarc ellenére is, méghozzá a hangjáról, és kész volna neki rontani, de Júlia apja rendre utasítja, és elismeréssel beszél Rómeóról, akit városszerte dicsérnek, mint „derék, ifjú nemest”.

Ebből is látszik, hogy korántsem olyan véres már a két család közti ellentét, ám Tybalt felbőszül: „Hazug nyájasság és igaz harag birkózik bennem s ráz az indulat…”

A báli jelenet azért is nevezetes és fontos, mert itt hangzik el a darab egyik legszebb lírai betétje, amely szabályos szonett formájú, és a szerelem születésének pillanatát örökíti meg.

A kezdő sorban Rómeó Júlia kezét oltárhoz hasonlítja, az érinthetetlen tisztaság jelképeként:

„Ha ily szentséges oltárt meggyalázok

Gyarló jobbommal, bűnömért vezeklek:

Im, ajkam, ez a piruló zarándok,

Letörli csókkal rút nyomát kezemnek.”

A költő nem véletlenül a vallás világából választotta metaforáit: a szerelmet a mennyei szférába emeli, mint földöntúli érzést.

A „zarándok” szó feltehetőleg szójáték a Rómeó névvel, „romeo” ugyanis olaszul római zarándokot is jelentett. Ez a lírai párbeszéd Rómeó és Júlia között egyszerre lelkesült, áhítatos és játékos is, és a pár csókkal pecsételi meg.

Végül Rómeó megtudja a Dajkától, ki a szívét rabul ejtő lány, s így kiált fel: „Capulet! Vak volt szívem: ellenség rabja lett!” Júlia is a Dajkát küldi megtudakolni, ki a fiatalember, és a válasz őt is lesújtja:

„Jaj, hogy szerelmem – sarja gyűlöletnek!

Korán láttam meg, későn ismerem meg!

Hová ragadtál, szörnyeteg szerelmem?

Halálos ellenségem kell szeretnem.”

Ez azonban nem riasztja vissza egyiküket sem: ismeretlenül, előítéletek nélkül szerettek egymásba, így nagyon távol érzik magukat gyűlölködő családjuktól. Szívükben olyan erős szenvedély támadt, hogy a 2. felvonásban románcuk tovább folytatódik.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .