A peloponészoszi háború

A harcok első szakasza arkhidamoszi háború néven vonult be a történelemírásba. Nevét Spárta egyik királyáról kapta, aki az Athén elleni támadásokat vezette ebben az években.

A félelmetes spártai sereg kezdte a háborút azzal, hogy megtámadta Attikát. Attika polgárai a városfalak védelmébe húzódtak vissza, így az emberéletben nem esett ugyan kár, de a környező területeket a spártai sereg teljesen feldúlta. Porrá lettek a falvak, a kertek, minden termés.

Ez maga nem lett volna oly nagy baj, mert a tengeren el tudták látni a várost minden szükséges erőforrással, élelmiszerrel. Athént egy vastag, erős fal kötötte össze a tengeri kikötőjével Pireusszal, ezért tudtak minden árut zavartalanul a városba szállítani, mindezt a spártai csapatok szeme láttára, akik nem sokat tehetek ellenne.

A várost nem merték megtámadni, olyan nagy volt a védelmi erő, amivel csak komoly veszteségek árán boldogultak volna.

A védelem kulcsa az a Periklész volt, akit 10 egymást követő évben választottak újra meg sztratégosznak (hadvezér), és politikai befolyása olyan óriási volt, hogy méltón beszélnek Periklészi aranykorról, az athéni demokrácia fénykoráról, ami hozzá köthető.

Az ő tanácsára helyezték a védelmet előtérbe a szárazföldön, és a tengeren lendültek inkább támadásba, ami azonnal meg is hozta a gyümölcsét, mert a spártai flottát szétverték.

Az első év után a következő is ugyanúgy kezdődött. Spártai sereg jött, athéni pedig a polgárokkal együtt a városfalak védelmébe húzódott. Óriási tömeg zsúfolódott össze a városba.

És ezúttal megtörtént a baj.

Nem tudni honnan, egyesek szerint Egyiptomból, az egyik hajó legénysége veszélyes kórt hozott a városba. Talán pestis volt a gyilkos kór, ami tombolni kezdett a város lakói között.

Az akkori közegészségügyi állapotok és orvosi tudás hiába volt az egyik legfejlettebb a mediterráneum többi országához képest, megállítani nem tudták az eseményeket.

A polgárok közel 20-30% veszett oda hetek alatt, köztük Periklész is, akinek elvesztése óriási csapás volt Athén számára.

Mivel az emberanyag csökkent, egyszerűen nem volt elég katona már a városban, és nem volt elég tengerész sem a flotta számára.

A déloszi szövetség pénzén tudtak ugyan embereket felbérelni, zsoldosokkal pótolni a kiesőket, de ezen emberek hűsége, morálja egészen más volt, mint a tősgyökeres polgároké.

A háború elején Athén oldalán szóló érvek hirtelen így megváltoztak. Olyan nagy csapás érte a várost, hogy azt pótolni egykönnyen nem lehetett.

A sors kiegyenlítette az erőviszonyokat, ami talán valahol igazságos is volt, de így évekkel, évtizedekkel elhúzta a pusztító háború időtartamát.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..