A peloponészoszi háború

Athénnak fel kellett oszlatnia a szövetségi rendszerét, alig 12 hajót tarthatott meg, le kellett mondania minden Attikán kívüli területéről, el kellett ismernie Spárta hatalmát, és annak szövetségi rendszerébe is be kellett lépni.

Athénba spártai helyőrség került, így felügyelve a várost, őrködve annak politikai rendszere felett.

Igaz alig egy év múlva elzavarták mind a helyőrséget, mind a hatalmon lévőket, és visszaállt a demokrácia a városban.

De Spárta is megszenvedte a győzelmet, a háború végére alig pár száz férfi maradt csak a városban.

A háború nemhogy tartós békét nem hozott, hanem csak még inkább a felszínre hozta a gondokat. A korábbi gazdasági, társadalmi, politikai rendszerek olyan gyökeres változásokon mentek át, hogy csak na. Gyakorlatilag egy nyertese se volt a háborúnak, csak vesztett vele mindenki. És nem volt tartós békeidőszak ezután se.

Akadtak viszont újabb jelöltek, akik igyekeztek a görögöket egy egységbe kovácsolni. Előbb Thébai próbálta meg, és pár évre sikerült is valamiféle egységet kialakítania, de nem volt se teljes, se maradandó.

Egy külső erő, jelen esetben a görögökkel rokon nép, a makedónok valósították meg azt amiért több évtizeden át küzdött Athén és Spárta egymással.

Nagy Sándor pedig a görögség energiáit kelet felé fordítva egészen az Indus folyóig elvitte a hellén civilizáció vívmányait.




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..