Nyilas Misi kincsei – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Nyilas Misi kincsei (Mi van Misi fiókjában?)

Nyilas Misi fiókjával és annak tartalmával rögtön a regény elején, az első fejezetben megismerkedünk.

A fiók külseje:

„A kisdiák e percben a szoba közepén álló nagy asztal legutolsó, legbelső fiókját kihúzva, abban kotorász. Ennek a fióknak az első oldala zöldre van festve, mint maga az asztal. De az asztal felső lapja már erősen meg van kopva, a fiók azonban még mindig friss zöld, s ez igen tetszik a kisdiáknak, csak azt sajnálja, hogy a fiók régi birtokosai a kulccsal már ezt is össze-vissza karmolászták.”

A fiók tartalma:

  • Iskola könyvek és füzetek, többek között a Békési latin nyelvtan
    • A Békési a szerzőt jelöli
  • Egy Csokonai Vitéz Mihály életéről szóló könyv, amit 30 krajcárért vett az antikváriumban
    • Ez féltett kincse Misinek, még az előző tanévben fedezte fel az antikvárium kirakatában, de akkor nem merte megvenni, mert túl drágának találta. Később ezt nagyon megbánta, és egész nyáron attól félt, hogy valaki megveszi előle a könyvet, mire ősszel újra kezdődik az iskola. Szerencséjére még októberben is megvolt a könyv, ezért megvette. Azonban kis csalódást okozott neki, mert nem Csokonai versei voltak benne, hanem egy életrajz volt, ami túlságosan bonyolult volt még Misinek.
    • A könyv borítójára rá van pecsételve, hogy „Spitz Ödön jogász”, ezt Misi tintával áthúzza, és mellé írja, hogy „Nyilas Mihály 1892”
    • „Rendkívüli és kimondhatatlan gyönyöröket élvezett, hogy neki van egy saját vásárlású, igazi, vastag könyve, amire ráírta a nevét.”
  • Egy füzet a Történelmi Arcképcsarnok című sorozatból, amit Misi egy Kelemen Imre nevű osztálytársától vett 5 krajcárért.
    • „[…]nagyszerű örömö­ket érzett, hogy koronás királyok és üstökös hősök laknak a fiókjában, a boldog hideglelés is utolérte, ha csak a sarkát megpillantotta a füzetnek, s különben elhatározta, hogy le fogja valamennyit rajzolni […]”
  • Misi legnagyobb kincse egy bőrkötéses könyv.
    • Ezt Törökéknél találta a kamrába és az ottani gyerekek labdának használták. Misinek nagyon megtetszik a könyv, nem a tartalma miatt, mert az valami latin szöveg, hanem a borítója miatt. Egy óvatlan pillanatban a könyv lapjait kitépi és a borítót elviszi magával. Ezután vesz 50 ív papírt és a Darabos utcai könyvkötőnél bekötteti a borítóba. Így tulajdonképpen lett neki egy bőrkötéses naplója.
    • Misi elhatározza, hogy ebbe a könyvbe mindent be fog írni, ami csak történik vele, vagy ami eszébe jut. Azonban telnek a napok, hetek, de Misi semmit sem ír a könyvbe, azon kívül, hogy az első oldalra beírja, hogy „Jegyzetek Nyilas Mihály Debrecen 1892”
    • Misi Csittvári Krónikának nevezi a könyvet. A Csittvári Krónika Jókai Mór És mégis mozog a föld című művének egyik fejezetcíme, ha érdekel, itt olvashatod el.
    • Egy kármin színű festék, amit előző nap vett Pongrácznál, 5 krajcárért.
    • Néhány rajzlap




Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Légy jó mindhalálig

Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében szereplő idegen, régi és régies szavak és jelentésük (szószedet)

 

alamuszi alattomos, sunyi

„- No, ne legyél olyan alamuszi – hecceli Orczy, erre ő vörösen és kapkodva kiugrik a padból, és felrángatja a kis télikabátját.” (ötödik fejezet)

almárium falra szerelt polcos, fiókos szekrény

„[…] olyan emlékezete volt, mint az almárium: amit egyszer beletettek, az benne is maradt […] „ (2. fejezet)

aprehendál neheztel, zokon vesz

„Rettentőket nevettek, s az egész óra nem ért semmit, hiába könyörgött a tanár egész megaprehendálva: -De hát, az istenért, ne nevessenek, mert mindnyájuknak ötöst írok be.” (2. fejezet)

árkus papírív, egy árkus papír az egy ív papírt jelent. A cselekmény idején még másfajta papírméreteket használtak, mint ma.

„Ő látta, hogy ez a levél csak valami öt-hat sor, és mégis olyan soká olvasta a lány, mintha egy egész árkus lett volna teleírva” (hatodik fejezet)

bliktri csekélység, semmiség

„Orczy persze nevetett rajtuk, mikor panaszkodtak, hogy így butaság, úgy butaság, mert Orczy zongorázni is tudott, hát neki bliktri volt az egész kotta.” (negyedik fejezet)

böcsmöl becsmérel

„Azzal mentette süllyedező, léket kapott önérzetét, hogy a barátját böcsmölte: de henceg! az ő szobája! nekik megvan Petőfi!…”

brúgó barna diákkenyér

„Már mindenki otthon volt, s előkészítették a brúgót a vacsorához.” (első fejezet)

bugyelláris Pénztárca

„Az egész konviktus megmozdult, mindenki felállt, ő is, a bugyellárisát a zsebébe tette.” (hatodik fejezet)

cigáró szivar

„Hé, dárdás, gyere csak, szaladj, hozzál két cigárót, itt egy hatos, de el ne veszítsd!” (első fejezet)

coetus Latin szó, jelentése: egyesülés, összejövetel, társaság. Az egyetemeken és iskolákban a tanárok és tanulók összessége. A regényben azonban valójában az egy kollégiumi szobákban lakó diákok összességét jelenti.

Pl. Nyilas Misi a debreceni kollégium második emeletének 19. számú coetusában lakik.

coniugatio A latin nyelvben az igék ragozása
csörögefánk csavart alakú, cukorral hintett sütemény

„Az orvos egy nagyon öreg úr volt, méltóságos úrnak kellett szólítani, s kezet csókolni neki, olyan rózsaszínű bőre volt, mint a csörögefánk […]” (2. fejezet)

A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Móricz Zsigmond – Légy jó mindhalálig – Olvasónapló

Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének részletes olvasónaplója fejezetenként

Első fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Nyilas Mihály
Böszörményi
Lisznyai úr, a szobafőnök
Nagy úr
1892 ősze A Debreceni Református kollégium
19. számú coetusa
A füvészkert a kollégium mellett

A Légy jó mindhalálig olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A történet 1892 őszén kezdődik a Debreceni Református Kollégium 19. számú coetusában (szobájában). Az egyébként hét fős szobában most csak két fiú van: a regény főszereplője, Nyilas Mihály és egy Böszörményi nevű fiú.

Mindketten másodikosok, vagyis 12 évesek, de nem egy osztályba járnak, Misi B-s, Böszörményi A-s.

A fejezetből megtudunk néhány dolgot a főhősről: előző évben még nem a kollégiumban lakott, hanem egy ismerős családnál a Nagymester utcában, Törökéknél. Mivel azonban az első évet kitűnő eredménnyel zárta, ezért megkapta a tandíjmentességet és beköltözhetett a kollégiumba. Egészen pontosan a tandíjmentességet már előző évben megszerezte, a kollégiumi hely azt jelenti, hogy nem kell fizetnie a szállásért és az ellátásért.

Nagy dolog ez Misinek, mert a családja nagyon szegény, öten vannak testvérek, csak fiúk. Az apjuk ács és egy Debrecentől távol eső faluban laknak, bár az nem derül ki, hogy pontosan hol.

Megtudjuk azt is, hogy Misi alacsony, vékony gyerek, aki a nagyság szerint felállított tornasorban hátulról a harmadik.

Misi éppen latint indul tanulni a füvészkertbe, ezért benyúl a fiókjába, hogy kivegye a latin tankönyvet. Megtudjuk azt is, hogy mi van a fiókjában:

  • A Békési latin nyelvtankönyv
  • Egy Csokonai Vitéz Mihály életéről szóló könyv
  • Egy füzet a Történelmi Arcképcsarnok című sorozatból
  • Misi legnagyobb kincse, egy bőrkötéses könyv.
  • Ezt Törökéknél találta a kamrában és az ottani gyerekek labdának használták. Misinek nagyon megtetszik a könyv, nem a tartalma miatt, mert az valami latin szöveg, hanem a borítója miatt. Egy óvatlan pillanatban a könyv lapjait kitépi, és a borítót elviszi magával. Ezután vesz 50 ív papírt és a Darabos utcai könyvkötőnél bekötteti a borítóba. Így tulajdonképpen lett neki egy bőrkötéses naplója.
  • Egy kármin színű festék
  • Néhány rajzlap

 

Misi fiókjáról bővebben olvashatsz a Nyilas Misi kincsei (Mi van Misi fiókjában?) című írásban

A kármin, azaz vörös színű festéknek akkor lesz jelentősége, amikor Misi már éppen indulna a füvészkertbe, de a másik fiú, Böszörményi megállítja:

„- Te!
Ijedten nézett a pajtására, annak semmi jót nem ígért az arca, már biztos, hogy festéket akar.
– Mongyad csak, van festéked? – kérdezte Böszörményi.”

Böszörményinek ugyanis szokása, hogy elkéri mások festékét és el is használja, anélkül, hogy kifizetné, vagy visszavenné, mint ahogy Misitől is többször kért már festéket. Böszörményinek pedig nem nagyon lehet nemet mondani, mert sokkal magasabb, mint Misi és szeret verekedni.

Misi búsan veszi elő a kárminvörös festéket, Böszörményi pedig rögtön lecsap rá. Misi szomorúan veszi tudomásul, hogy lemondhat a festékéről, mert Böszörményi szeret festeni, csak éppen nem tud, viszont az összes festéket el fogja használni.

„A kicsi kétségbeesetten le is mondott a festékjéről, hóna alá szorította a latin nyelvtanát, s fejébe készült nyomni a kis kalapját.”

Itt jutunk el a fejezet másik fontos tárgyához, Misi kalapjához. A kisfiú nem szereti a kalapját, úgy érzi nem neki való, nem teszik neki a zöld színe és a rajta lévő két zsinór, azonban nem tehet ellene semmit, kénytelen azt hordani, mert a családja túl szegény ahhoz, hogy újat vegyenek neki.

Misi bemegy a füvészkertbe, ami rögtön a kollégium mellett van és próbál a latin leckére koncentrálni, de nem sikerül neki. Sokkal jobban foglakoztatja, hogy közeledik a hónap vége, amikor majd ki kell fizetnie Csigainét, aki a ruháját mossa és vasalja. Neki pedig nincs elég pénze, leginkább azért, mert bekötette azt a könyvet.

Misi próbálja magolni a latint, de egyre csak a problémákon jár az esze: Böszörményi az ő festékét pusztítja és nincs elég pénze kifizetni Csigainét.

„Szerette volna megtanulni, de nem lehetett. Tele volt a szíve, a feje, valami nagy fájdalom­mal. A szüleire gondolt, s a szemébe könny jött, mert tőlük nem kérhet pénzt, mert nekik nincs, mert ha eszébe jut, hogy ő itt a konviktusban húst eszik és jó falatokat, otthon pedig hitvány krumplilevest esznek, nagyon szégyelli magát, s most míg a latin coniugatiót hajto­gatja gépiesen, folyton ég az arca a szégyentől, hogy azt a könyvet beköttette.”

Misi végül kétségbeesésében elsírja magát, hosszan, sokáig sír, mire megkönnyebbül és visszaindul a kollégiumba.

A kollégiumi szobában Böszörményi már nem fest és nincs egyedül, megjöttek a többiek is, aki addig az udvaron longamétát játszottak. A szobában összesen heten laknak, ebből öten másodikosok, ketten pedig már nyolcadikosok, akiket a kicsiknek „úr”-nak kell szólítani: Lisznyai úr, a szobafőnök, aki a szoba rendjéért felel és Nagy úr, aki egy alacsony, béna vállú fiú, most éppen cigarettát tölt.

Amikor Misi belép a szobába, mindenki kineveti, mert amíg a füvészkertben tanulni próbált egy fehér olajfa hosszú leveleit tűzte a hajába, amiről aztán elfelejtkezett.

Misinek erről jut eszébe, hogy a kertben hagyta a kalapját. Kétségbeesetten rohan vissza, de a füvészkertet már bezárták. Misinek igazából csak annyit kéne csinálni, hogy meghúzza a csengőt, akkor beengednék, és megkereshetné a kalapját, de a kisfiú ezt nem meri megtenni.

„Soká állt a kollégium sarkánál, elbújt az emlékkertben az orgonabokrok megett, s addig sírdo­gált, míg csak meg nem hallotta a konviktusi csengőt.”

Misinek sietnie kell vissza, mert vacsorára csöngettek. Felszalad a szobába és előkeresi a másik kalapját, egy szalmakalapot, amit már nem akart többet felvenni, mert megázott az esőben és elvesztette a formáját. Ezzel a kitérővel azonban elkésik a közös vacsoráról, amiért büntetés jár, de szerencsére be tud lopakodni úgy, hogy nem veszik észre a késését.

A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: kármin, krajcár, longaméta. Jelentésüket itt találod.

A regény szereplőinek betűrendes felsorolását itt találod.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!