Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma – Negyedik rész – Olvasónapló

Az éj

Tarnóczy Emil köz- és váltóügyvéd bebörtönzése természetesen nem maradhatott következmények nélkül. Az esetet az újságok is felkapták és eljutott a belügyminiszterhez is, aki utasította az illetékes főispánt, tegyen valamit az ügyben.

A főispán levelet küldött Pongrácznak, amiben egyelőre még csak barátságosan kéri, hogy engedje el az ügyvédet. Pongrácz persze erre nem volt hajlandó, és érdekes választ küldött a főispánnak:

„A macska megfogja az egeret és megeszi, ha akarja, de a lajhár nem fogja meg a macskát, tehát meg sem eszi, ha a macska nem akarja.

Így szól hozzád, Kubicza, a cica. A prókátorból nem esztek.

  1. Pongrácz István,
    de Óvár et Szent-Miklós.”

Az érthetetlen és értelmetlen levélből a főispán azt szűri le, hogy a gróf végképp megbolondult és kénytelen most már hivatalos útra terelni a dolgot. Pandúrokat – korabeli rendőröket – küld a nedeci várba egy Szlimák János nevű csendbiztos vezetésével, immár hivatalos végzéssel.

Pongrácz azonban embereivel megvereti a pandúrokat, Szlimákot pedig fogságba ejti.

A helyzet kezd igen súlyossá válni, most már nem csak egy ügyvéd, hanem egy hatósági személy is a gróf fogja. Pongrácz emberei elgondolkoznak, hogy mi lesz ennek a vége. Eddig is tudták, hogy a gróf nem teljesen normális, de eddig csak hóbortos volt, akinek hadijátékaiban szívesen vetek részt. Mostanra azonban úgy tűnik teljesen megőrült, az ügyvéd és a csendbiztos bebörtönzése nem maradhat következmények nélkül.

„A káplán azt tartotta, hogy az elmekór most már napok óta mutatkozik, jelentést kellene tenni a hatóságnak és értesíteni a rokonokat, vagy pedig meg kellene csalni és elvinni Bécsbe, esetleg a budai tébolydába.”

„- Hogyisne! – vágott közbe Pruzsinszky méltatlankodva. – Ellenkezőleg, el kell titkolni a dolgot, amíg lehet. Ha jelentést teszünk, vagy elszállítjuk, a rokonok rögtön ráteszik a kezüket Nedecre és elkergetnek bennünket. Nekem pedig semmi kedvem sincs tél idején az országúton találnom magamat. Ha az urak szeretik az ilyesmit, megtehetik. De én nem látom be, hogy ha ő megbolondult, mi is bolondot cselekedjünk.”

Pongrácz emberei tehát  a saját érdeküket nézik és egyelőre kivárnak.

A gróf végül elengedi a csendbiztost, de nagyon megszégyeníti: a kezét hátrakötve egy szamár hátára ültetik, nyakába pedig egy táblát akasztanak:

»Én vagyok a nemes vármegye.
Lovon indultam el, szamáron érkezem.«”

Ezt a sértést már nem tűrheti el a vármegye:

„Megmozdult tehát a vármegye, pörbe fogván Pongrácz Istvánt a Tarnóczy jogtalan letartóztatásáért és a hatóság elleni lázadás bűntetteért”.

Ezzel csak az a probléma, hogy a korabeli bürokrácia olyan lassú és olyan körülményes volt, a perbe fogottnak pedig annyi lehetősége volt az eljárás lassítására, hogy Tarnóczy Emil valószínűleg öreg ember lesz, mire hivatalos úton sikerül kiszabadítani a gróf fogságából.

Ezért katonai erő alkalmazásához fordulnak, a nedeci várat meg kell ostromolni. A budetini városparancsnok – emlékezzünk rá, ő Pongrácz rokona és az ő ötlete volt a besztercebányai küldöttség – parancsot kap, hogy megfelelő haderőt bocsásson az alispán rendelkezésére.

A városparancsnok így is tesz, bár kissé meglepő módon. Szerinte ugyanis a „megfelelő haderő” pusztán egy ember, mégpedig egy Vakarcs nevű honvéd

„A Vakarcs volt a legkisebb honvéd, azért hítták így, tömzsi, apró cigánylegényke egy posztócsillaggal az atilláján. Bejött és szalutált.”

A negyedik rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Negyedik rész – Olvasónapló

Negyedik rész A bábaszéki intelligencia

  1. fejezet Vacsora Mravucsánéknál

 

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Mravucsán és a felesége
Wibra Gyuri
Bélyi Veronka
madame Kriszbay
Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
Klempa Teofil, a kántor
Konopka szenátor
Kukucska Pál, a mészáros
Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
Mokry, a jegyzősegéd
Az előző fejezet után Bábaszék
A polgármesterék háza

 

Mravucsán és felesége természetesen vacsorát ad Gyuriék tiszteletére. Résztvevők:

  • Mravucsán és a felesége
  • Wibra Gyuri
  • Bélyi Veronka
  • madame Kriszbay
  • Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
  • Klempa Teofil, a kántor
  • Konopka szenátor
  • Kukucska Pál, a mészáros
  • Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
  • Mokry, a jegyzősegéd

 

Gyakorlatilag az egész fejezet a vacsora leírása, Mikszáth humorosan írja le, ahogy a különböző stílusú és természetű emberek vacsoráznak, beszélgetnek, viccelődnek egymással:

  • madame Kriszbaynak, aki először jár Szlovákiában, az a legnagyobb problémája, hogy a paprikás pörkölt túl csípős, ráadásul nem nagyon érti az asztal körül ülők beszédét.
  • Szliminszky Vladimírt gyakorlatilag állandóan terrorizálja a felesége, nem szabad sokat ennie, inni, dohányozni, vigyáznia kell, meg ne fázzon, nehogy hideget igyon stb. Vladimír hősiesen tűr s mindent úgy tesz, ahogy a felesége mondja.
  • Gyuri és Veronka egész este egymással vannak elfoglalva, csak egymással beszélgetnek. Veronka mesél a glogovai életről, a lepkegyűjteményéről. Az Olvasó számára egyértelmű, hogy a két fiatal szimpatikus egymásnak.

Vacsora közben aztán a vendégek elkezdenek egymás egészségére inni. Gyuri számára Vladimír, az erdész pohárköszöntője érdekes:

„- Emelem poharamat, uraim, a legszebb virágszálra ebben a társaságban. Urunk, Jézus Krisztus húgocskájára, az ártatlanság bárányára, kiért Isten csodát művelt, mondván a szolgájának: »Eredj hamar, Péter, ne hagyd a kicsikét megázni.« Éljen sokáig Bélyi Veronka kisasszony!”

Gyuri persze nem érti, hogy az erdész milyen csodáról beszél, az asztaltársaság meg azt nem érti, hogy Gyuri hogyhogy nem hallott eddig a csodáról. Elmesélik neki, hogy amikor Veronka kislány volt, akkor Szent Péter küldött neki esernyőt, hogy ne fázzon meg a viharban.

Gyuri rögtön izgatott lesz, azonnal átlátja, hogy itt az öreg Gregorics ernyőjéről van szó. Megkérdezi, hogy kinek a tulajdonában van az ernyő. Az esernyő Veronkáé, de a templomban tartják és Veronka magával fogja vinni, ha férjhez megy.

Végül a társaság női tagjai elfáradnak és nyugovóra térnek, Gyuri is lefekszik a szobájában. Az asztal körül csak a bábaszéki férfiak maradnak, akik végigkártyázzák az éjszaka további részét. Vicces jelenet, amikor az asztal szélén alvó Klempa Teofil szakállát gyertyaviasszal odaragasztják az asztalhoz.

A fejezetben még két érdekes dolog van:

  • Madame Kriszbay még soha nem látott dunnát, nem mer belefeküdni, mert fél, hogy megfullad, végül Mravucsán nagy szőrmebundáját kapja meg takaróként, amitől úgy megijed, hogy egész éjszaka fáj a feje.
  • Veronka szobájában van egy kiscica, akit a lány nem tud kihajtani. Viszont annyira szégyenlős, hogy a cica előtt nem mer levetkőzni, ezért beköti a macska szemét, úgy öltözik át.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Gárdonyi Géza – Egri csillagok – Negyedik rész – Eger veszedelme – Olvasónapló

IV. rész 1. fejezet

 

Gárdonyi Géza – Egri csillagok – Negyedik rész – Eger veszedelme – Olvasónapló

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Cecey Éva (24 éves)
Bornemissza János, Gergely és Éva fia, 6 éves
Réz Miklós diák (16 éves)
Balogh Tamás révfalusi nemes
Jumurdzsák
1552 Sopron

Cecey Éva soproni házukban látja vendégül Miklós diákot, aki külföldi útra készül. Éva Gergely ruhái közül válogat a diáknak.

Kezébe akad az a mellény, amit Gergely akkor viselt, amikor török fogságba esett és Hajván segítségével szabadult ki.(II. rész 11. fejezet) Éva a mellény zsebében talál egyet azok közül a papírok közül, amiket Hajván adott elolvasásra Gergelynek.

Miklós diákkal együtt rájönnek, hogy a lapon lévő rajz Eger várának tervrajza. Éva sajnálja, hogy nem hamarabb találta meg a rajzot, mert Gergely két héttel korábban ment el Egerbe, Éva apjával az immár 70 éves Ceceyvel együtt. Közben körülöttük futkos Éváék fia, Bornemissza Jancsi.

Egyszercsak látogató érkezik, aki Balogh Tamás, révfalusi nemes néven mutatkozik be és Gergelyt keresi, mondván, hogy azt hallotta Gergely eladná néhány ékszerét. Éva csodálkozik, nem nagyon van nekik ékszerük.

Balogh Tamás ezután már konkrétan azután érdeklődik, hogy nincs-e Gergelynek egy köves gyűrűje. Éva azt mondja, hogy van, de azt Gergő magával vitte Egerbe. Közben Jancsi elmegy a diákkal a vásárba trombitát venni.

Balogh Tamás is elbúcsúzik. Évának rossz érzése támad, mintha ismerné valahonnan a félszemű magyar nemest, végül rájön, hogy Balogh Tamás nem volt más, mint Jumurdzsák, aki azóta is a talizmánját keresi. Éva kétségbeesetten szalad a vásárba, hogy megtalálja a fiát, de késő, Jumurdzsák elrabolta.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Jókai Mór – Az arany ember – Negyedik rész – Noémi – Olvasónapló

IV. rész 1. fejezet: Egy új vendég

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Tímár Mihály
Timéa
Athelie
Noémi
Teréza mama
Dódi
1829 vége
1830 eleje
Komárom
A Senki szigete

Tímár a telet és az új év elejét Komáromban és Bécsben tölti, üzleti ügyeit intézi. Továbbra is mindenben sikeres, amibe csak belekezd. Brazíliai üzlete virágzik, irdatlan pénzeket keres vele.

„Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.”

Ez pedig azzal is jár, hogy Tímárt immár „nagyságos úr”-nak kell szólítani, ismét lépett tehát egyet előre a társadalmi ranglétrán.

Fordulat állt be Athelie-hez fűződő viszonyában is. Tímár ugyanis kiegyensúlyozott és boldog emberként viselkedik, Athelie pedig nem érti, hogy ez hogy lehet. Hiszen ő tudja, hogy Timéa bár hűséges és gondoskodó férjével, de nem szereti őt és azt is tudja, hogy Tímár tudja, hogy Timéa nem szereti őt. Hogy lehet hát az, hogy Tímár mégis boldog. Athelie sehogy sem tudja megfejteni ez a rejtélyt.

„Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek; akart ragyogni velük. […] Athalie elmerengett rajta. Vajon valóban azon emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?”

Tímár pedig alig várja, hogy tavasz legyen, siet vissza a Senki szigetére, Noémihez. Először azonban megijed, mert már messziről látja, hogy Teréza mama kedvelt diófái (emlékezzünk rá, azok, amiket Krisztyán Tódor el akart adni) ki vannak száradva. Tímár azt hiszi, hogy baj történt, de hamar kiderül ennek az ellenkezője.

Teréza mama és Noémi örömmel és egy meglepetéssel, egy kisbabával várják.

„- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt.”

Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a kisfiú Tímár és Noémi fia. Tímár magán kívül van a boldogságtól, hatalmasat fordul vele a világ, hiszen van egy fia! A fiút Noémiék Dódinak keresztelik.

Elhatározza, hogy kivágja a kiszáradt diófákat és abból épít maguknak házat. Neki is kezd az építkezésnek és faragásnak, de egy idő után – gyakorlat és szakértelem hiányában – elakad vele.

Komolyan elgondolkozik azon, hogy ott hagyja komáromi életét, vagyonát, vállalkozásait, Timéát és végleg a szigetre költözik.

Tímár csodálatos fél évet tölt a szigeten, ősszel azonban újra felébred benne a kíváncsiság, hogy mi lehet Komáromban, hogyan állhatnak üzleti ügyei, hazatér hát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!