Vörösmarty Mihály – Csongor és Tünde – Olvasónapló

Második felvonás

A Csongor és Tünde olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

Hamarosan Csongor is odaér a hármas útkereszteződéshez, ahova Ilma irányította. Ilma versikéje szerint a három út közül a középső visz Tündérhonba, de Csongor számára hamarosan világossá válik, hogy nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy melyik a középső. Ugyanis az utak össze-vissza kanyarognak és egymást is keresztezik.

Csongor kétségbeesetten toporog a kereszteződésnél, amikor három alak közeledik felé: a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós.

Csongor mindháromnál érdeklődik, hogy nem tudják-e véletlenül merre van Tündérhon. És persze mindhárom jelképes alak kineveti ezért:

A Kalmár:

A gazdag, kapzsi kereskedő jelképe, akit csak a haszon, a pénz, a vagyon érdekel. Amikor Csongor megkérdezi tőle, hogy merre van Tündérhon, akkor a zsebére csap, amiben az aranyait tartja, és vigyorogva közli, hogy ott van Tündérhon!

A Fejedelem:

A hatalomvágy, az erőszakos hódítás, az elnyomás jelképe, aki éppen azon kesereg, hogy miért nem nagyobb a világ, mert akkor több területet meg tudna hódítani. Csongor tőle is tudakolja Tündérhon hollétét, de a Fejedelem se tudja, hogy hol van, viszont megjegyzi, hogy ha Csongor megtalálja, akkor szóljon neki, ő majd meghódítja seregeivel.

A Tudós:

A száraz, fantáziátlan, haszontalan tudás jelképe. A tudós nem halad előre a tudományban, mindig csak kérdéseket tesz fel, de ezeket a kérdéseket meg sem próbálja megválaszolni. Mindenről sokat tud, vagy legalábbis azt hiszi, hogy sokat tud, de ezt a tudása csak elméleti, semmire sem tudja használni.

Csongor őt is megkérdezi, hogy merre van Tündérhon, de persze a Tudós szerint tündérek és így Tündérhon sem létezik, az csak mese, vagy maximum álom.

Csongor tehát hiába találkozott a Pénzzel, a Hatalommal, és a Tudással, egyik sem tudott neki segíteni, így végül kétségbeesésében a Szerelemhez fordul, hátha az útba tudja igazítani.

A magasztos jelenetet Balga érkezése szakítja félbe, akinek panaszkodásából megtudjuk, hogy fel akarta akasztani magát, de túl vékony kötéllel próbálkozott és az elszakadt.

Csongor és Balga beszélgetéséből megtudjuk a részleteket is:

Balga ismeri Csongort, ugyanabból a faluból származnak. Balga igazi neve Árki és parasztként élt és dolgozott Csongor falujában.

Balga összemelegedett a Csongorék birtokán szolgáló Böskével (azaz Ilmával) és megkérte a kezét, de Böske az utolsó pillanatban, a pap előtt meggondolta magát és faképnél hagyta a szerencsétlen és nem túl eszes Balgát.

Balga ezért bánatában fel akarta akasztani magát, de a kötél elszakadt. Ezért inkább úgy döntött, hogy megpróbálja megkeresni a menyasszonyát, Ilmát.

Balga a mű leghumorosabb figurája, ő képviseli az egyszerű, józan paraszti eszet. Egyébként a „szakmája” is ez, parasztként dolgozott, szántott-vetett, de szavaiból kiderül, hogy ehhez nem sok kedve volt, és nem is volt sikeres, soha nem kelt ki az, amit elvetett.

Csongor tájékoztatja Balgát az újabb eseményekről: Böske már nem Böske és nem ember, hanem Ilma néven tündévé változott.

Balga ezt hiszi is meg nem is, sok mindent el tud képzelni a házsártos Böskéről, de azt azért nehezen, hogy éppen tündérré változott volna.

Ennek ellenére hajlandó Csongor szolgájává szegődni, hogy együtt keressék meg Tündérhont.

A szövetségnek nagyon hamar meg is lesz az eredménye, hiszen Balga az, aki felfedezi Tünde és Ilma hátrahagyott nyomait: Tünde lábnyomát, és Ilma nyomát + a szamárfület.

Csongor persze el van ragadtatva a nyomoktól, Balga kevésbé. Csongor szerint ilyen csodás, kecses lábnyomot, mint Tündéé, még soha nem látott, Balga szerint Ilma nyoma inkább tehéncsapásra hasonlít.

Csongor rögtön rámásolja Tünde lábnyomát a pajzsára, mintegy címerként. Balga is utánozza gazdáját, de ő egy leszakadt ajtóra rajzolja Ilma nyomát, mondván, hogy ez is megteszi, eddig ajtó volt, akkor mostantól pajzs.

Csongor és Balga már éppen elindulnának, hogy kövessék Tünde és Ilma nyomait, amikor éktelen ordításra lesznek figyelmesek.

Balga jelenti, hogy három manó (az elátkozott/-varázsolt ördögfiak) marakodnak és ordítva veszekednek a közelben.

A manók hamarosan odaérnek hozzájuk, Csongor pedig azt tudakolja tőlük, hogy miért veszekednek/verekednek?

A manók pedig elmondják, hogy örököltek három csodás tárgyat: egy bocskort, ami azonnal elviszi az embert oda, ahova csak akarja, ha az ember ráüt az ostorral, és egy palástot, ami láthatatlanná teszi a viselőjét.

A manók be is mutatják a csodás tárgyak működését. A vita tárgya pedig éppen az, hogy kié legyen hármuk közül ez a három varázslatos tárgy. (Az olvasó persze tudja, hogy a vitát mesterségesen szította közöttük Mirígy, még az előző felvonásban)

Csongor értetlenkedik egy kicsit, hiszen a manók hárman vannak,  és három tárgy is van, miért nem osztják el a tárgyakat egymást között és kész?

Kiderül azonban, hogy éppen ez a baj: a három varázstárgy csak egyszerre, egy valakin működik, nem lehet elosztani őket.

Csongort eddig csak úgy ismertük, mint hősszerelmest, most azonban kiderül, hogy azért ravaszság is szorult belé: közli a manókkal, hogy majd ő igazságot tesz közöttük.

Jó messze tőlük látni lehet három egymás mellett álló dombot, amik teljesen egyformák. A manók hagyják ott Csongornál a varázslatos tárgyakat, és fussanak versenyt a dombokig és vissza.

Aki megnyeri a versenyt, azé lesz a három tárgy. A manók belemennek a dologba és elkezdődik a verseny.

Természetesen Csongor csak arra vár, hogy a manók nekiinduljanak, majd felveszi az ostort, a palástot és a bocskort. Úgy gondolja, hogy ezek segítségével lerövidítheti az utat, ami Tündérhonba vezet.

Az ötlet jó, csak az a baj, hogy a három tárgy csak Csongort tudja segíteni, Balgát nem, ráadásul a három manó/ördög varázsbocskor nélkül is nagyon gyorsan fut, félő, hogy pillanatokon belül visszérnek.

Csongor tehát kiadja a parancsot, Balga maradjon hátra, és tartsa fel a manókat. Csongor eltűnik, Balgának meg nem nagyon tetszik az ötlet, hogy egyedül nézzen szembe három, éppen átvert, és emiatt feltehetően igen dühös ördöggel.

Szaladni kezd ő is, de a három manó éppen visszaér a futásból és akkor lendületük van, hogy keresztülesnek Balgán.

Mind a négyen alaposan megütik magukat és egymást, ráadásként Balgának most szembe kell néznie a három ördögfi dühével.

Kiderül, hogy azért az ördögöknek is van még lap a kezükben, ugyanis nem csak a három varázstárgyat örökölték, hanem egy hozzájuk tartozó varázsigét is, amit ha elmondanak, akkor a csodás tárgyak elveszítik varázserejüket.

Duzzog elmormolja a varázsversikét (ennek még jelentősége lesz), aztán dühük Balga felé fordul, tudni akarják, hogy Csongor hová ment a palásttal, ostorral és bocskorral.

Balga próbál terelni, kijelenti, hogy fogalmas sincs, hogy mi történt. Csongort egyszer csak elkezdte rázni a hideg, biztos beteg lett, mire Balga jó szándékúan ráterítette a palástot, ami eltűntette Csongort, a bocskorban pedig megbotlott és magával ragadta.

Ez annyira nyilvánvaló hazugság, hogy még a manók sem hiszik el, mire Balga jobb híján kijelenti, hogy tudja ugyan, hogy hová ment Csongor, de nem mondja meg, viszont hajlandó elvezetni oda a manókat.

Azaz csak hajlnandó lenne vezetni, mert amikor a manók átestek rajta, akkor eltört a lába, így nem tud mozogni. Ez is hazugság, Balgának semmi baja, de ez legalább van annyira hihető, hogy a manók beveszik.

Közli Balgával, hogy majd ők viszik és szereznek egy kétkerekű taligát, amire ráültetik Balgát és húzni kezdik.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..