Vörösmarty Mihály – Csongor és Tünde – Olvasónapló

Ötödik felvonás

A Csongor és Tünde olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

Kietlen tájon járunk, az Éj birodalmában. Tünde és Ilma ide érkeznek a Hajnal birodalma után.

Tünde terve, hogy jóslatot kér az Éjtől. Ilmának ez nem annyira tetszik, ő inkább minél hamarabb elhagyná a zord, sötét vidéket.

Meglátják az Éjt, aki egy lefátyolozott öregasszony képében ül egy folyóparton. Tünde megjegyzi, hogy menjenek közelebb, de nem szólhatnak az Éjhez, amíg ő nem szól hozzájuk.

Az Éj egy hosszú monológban beszél a teremetésről, hogy abban mekkora szerepe volt az éjnek, illetve az emberi múlandóságról, hogy milyen rövid egy ember élete.

Végre Tündéékhez fordul: kijelenti, hogy ismeri Tündét, akinek örök élet adatott Tündérhonban. Tünde azonban másik utat választott, földi szerelmét – Csongort – követve lemondott az örök élet lehetőségéről.

És most, amikor csalódott Csongorban, szeretne visszatérni Tündérhonba, az örök élet hazájába. Az Éj szerint azonban ez nem lehetséges, de legalább annyiban megnyugtatja Tündét, hogy bár halandóként fog élni a földön, de legalább boldog lesz.

Vagyis az Éj végül is több-kevésbé pozitív jóslatot ad Tündének: örökké nem fog ugyan élni, a földi emberi élet néhány múló évtizedét kapja csak, viszont meg fogja találni a boldogságot. Igaz, azt nem állítja, hogy Csongor oldalán.

Megint ugrunk térben, most Csongort és Balgát követjük. Csongor a kútból felszálló lányalakot követve visszajut a hármas úthoz, ahonnan elindult.

A lányalak itt eltűnik, Csongor pedig végkép elkeseredik, amikor rájön, hogy visszakerült a bolyongás elejére.

Közben érkezik Balga is, aki meg a sült galambot és a palack bort követte, amik a hármas úthoz érve szintén eltűnnek.

Csongor most három közeledő alakot vesz észre: ugyanazokkal találkozik, akikkel legutóbb: a Kalmárral, a Fejedelemmel és a Tudóssal. De mekkora a változás!

A Kalmár megöregedett és tönkre ment: mankóra támaszkodik köszvényes lába miatt, ruhája tiszta rongy, éhes és szomjas. Azon kesereg, hogy amíg volt pénze, addig barátai is voltak, de mióta elszegényedett, a barátok is eltűntek mellőle.

Az egykor oly dicsőséges és nagyképű Fejedelem elvesztette minden hatalmát és már csak a halált várja. Mindent elért, minden országot meghódított, amit csak tudott, de végül hatalma túl nagy lett, túl sokan  irigyelték és végül elárulták.

A Tudós hosszú monológban fejtegeti, hogy mi a különbség az élhetetlenek és a halhatatlanok között, ami elsőre még logikusnak is tűnik, de hamarosan rájön az Olvasó, hogy semmi értelme: a Tudós egész egyszerűen beleőrült a filozófiai kérdésekbe.

Csongor levonja a tanulságot: a Gazdagság, a Hatalom és a Tudás kergetése ugyanúgy nem vezet sehová, mint ahogy ő sem találta meg a szerelmét, Tündét. Ezért úgy dönt, hogy elbujdosik, és magányosan fogja élni az életét, valahol a pusztában.

Balgának ez persze annyira nem tetszik, de mit tehet, hűséget fogadott Csongornak, ezért követi.

Ismét ugrunk egyet és az első felvonás kertjében vagyunk, ahol az aranyalmafa áll. Az elvadult, gazos kertet látva Tünde azon kesereg, hogy mekkora reményekkel ültette a fát, mennyire bízott benne, hogy Csongor megtalálja.

De lám, Csongor hűtlen lett hozzá. Az Olvasó tudja, hogy ez nem igaz, Tünde csak a Mirígy által elvarázsolt kútban látta azt, hogy Csongor egy fiatal lánnyal hűtlenkedik.

Tünde újra széppé, virágzóvá változtatja a kertet és a fát, és kijelenti, hogy Csongor kap még tőle egy utolsó esélyt. Ha a jóslat ellenére, amit a kútban látott, Csongor mégsem lett hűtlen hozzá, akkor a fa adjon Csongornak árnyékot és pihenőhelyet.

De ha a látomás igazat mondott, akkor száradjon el a fa.

Tünde segítségül hívja a nemtőket, hogy őrizzék a fát, és mindenkit fogjanak el, aki rossz szándékkal közeledik a fához, vagyis le akarja lopni róla az aranyalmákat.

A nemtőnek több jelentése is van, jelent tündért, vagy más természetfölötti lényt, továbbá őr- és védőszellemet is. Itt az utóbbi jelentést kell érteni.

A nemtők pedig királyukkal együtt meg is jelennek. Mivel alapvetően vidám lények, ezért olyan komolyan nem veszik a feladatot, szaladgálnak, játszanak a fa körül.

Egészen addig, amíg meg nem jelenik Mirígy és elriasztja őket. Végre megtudjuk, hogy a boszorkány miért fondorkodott végig:

Mirígy ugyanis kijelenti, hogy az aranyalmáktól reméli azt, hogy megfiatalodik. Ennek érdekében varázsolta el a kutat és hitette el Tündével, hogy Csongor hűtlen lett hozzá.

Mirígy ezért nekiáll kiásni gyökerestül a fát.

Közben megjelenik a három ördögfi, anélkül, hogy Mirígy észrevenné őket. Beszélgetésükből megtudjuk, hogy bizony elvesztették örökségüket: elszakad az ostor, a bocskor és a palást is.

Ekkor látják meg Mirígyet, ahogy az almafa gyökereit ássa. Jön az ötlet: ejtsék foglyul a boszorkányt, és akkor Tünde biztos megjutalmazza őket.

Így is tesznek, elfogják Mirígyet és megkötözik. A boszorkány hiába alkudozik, hiába ajánlja, hogy osztozzanak az aranyalmákon, az ördögfiak már nem hisznek neki és elhurcolják.

Érkezik Tünde és Ilma, akik eddig egy közeli rejtekhelyről figyelték a történéseket. Tünde számára tehát most már világos, hogy a kútbéli látomás Mirígynek volt köszönhető. Vagyis Csongor nem lett hűtlen hozzá.

Közben megjelenik a három örödgfi és Tündéhez hurcolják Mirígyet. Tünde közli az ördögökkel/manókkal, hogy mindent tud, és valóban, a manók megérdemlik a jutalmat.

Továbbá megbízza őket azzal a feladattal, hogy bújjanak el az almafa körül, és bárki érkezik és pihen meg alatta, azt fogják el.

Tünde és Ilma elmennek, a manók pedig lesben állnak. Érkezik a kiábrándult Csongor, aki teljesen le van törve, hiszen nem találja Tündét.

Az ördögfiak rajta ütnek, megkötözik, majd otthagyják a fa alatt és elmennek, hogy értesítsék Tündét a fogásról.

Csongor hiába tombol, nem tud kiszabadulni, így végül elalszik a fa alatt.

Érkezik Tünde és Ilma a manókkal, és Tünde örömmel fedezi fel kedvesét a fogolyban. Utasítja a manókat, hogy oldozzák el és álljanak vissza az őrhelyükre.

Tündének azonban további tervei vannak, ezért egyelőre nem ébreszti fel Csongort. Közben azonban érkezik Balga, aki elfogta Ilmát.

Tünde felkínálja a választás lehetőségét Ilmának: Vele, Tündével marad, azaz tündér marad, vagy visszatér az emberek közé Balgához. Ilma persze legszívesebben mindkettőt választaná, maradna Tünde mellett, de Balgát is szereti.

Végül Balgát választja, Tünde pedig elengedi őt és sok szerencsét kíván nekik.

Tünde pedig előkészíti a végső belépőjét: Csongor ugyanis arra tér magához, hogy az almafa helyén egy tündérpalota emelkedik ki a földből.

A palotából egy lefátyolozott női alak közeledik felé, hat lány kíséri. Csongor persze nem tudja, hogy a fátyolos alak Tünde.

Tünde megkérdezi Csongortól, hogy mit keresett a fa alatt, mire az elmondja, hogy a szerelmét keresi, de lassan már feladja a reményt, hogy valaha meg is találja.

Tünde pedig jósol Csongornak: két lehetősége van:

  1. Tovább bolyong a világban, egyre elkeseredettebben, egyre kiábrándultabban, míg végül belehal a reményvesztettségbe.
  2. Itt marad a kertben, a tündérpalotában, és akkor örök boldogság lesz a jutalma.

A választás persze nem túl nehéz Csongor számára, főleg, hogy Tünde a második lehetőség ismertetésénél fellebbenti fátylát…

A szerelmesek tehát végül annyi kaland, viszontagság, félreértés és varázslat után megtalálták egymást.

-Vége-




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .