Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Tizenegyedik ének

A török ostrom sikertelen volt, Zrínyinek és embereinek sikerült visszaverniük a támadókat. most nyugalom van, mindkét oldal a sebeit nyalogatja.

Delimánnak az a legnagyobb problémája, hogy úgy érzi, gyáván viselkedett, amikor kimenekült a várból. Hiába tudja, hogy egyedül nem lett volna esélye benn a várban, mégis tart tőle, hogy társai elítélik a visszavonulás miatt. Leginkább Rustán gúnyolódásától tart.

Ne feledjük, Delimán és Rustán között többszörös konfliktus van. Egyrészt Delimán szerelmét, Szulejmán lányát, Kumillát, Rustán vette feleségül. Másrészt Delimán és Rustán között volt egy csúnya nézeteltérés a szultáni tanácsban, amikor Rustán megfontoltabb ostromtaktikát ajánlott, míg Delimán az azonnali támadás mellett érvelt.

És Delimánnak igaza is lesz, érkezik Rustán, aki gúnyolni kezdi az ifjút: szemére veti, hogy előzőleg még azzal hencegett, hogy egymaga beveszi a várat és foglyul ejti Zrínyit…

Az egyébként sem túl stabil lelki állapotú Delimánnak ez már csak az utolsó csepp a pohárban. Kardot ránt és nekiesik Rustánnak, aki hiába védekezik, Delimán három csapással megöli, majd bevonul a sátrába.

A szultán vejének megölése természetesen nem marad visszhang nélkül, pillanatok alatt eljut Szulejmánhoz is, aki személyesen érkezik a tetthelyre.

A szultán egyébként is dühös, de haragját még tovább tüzeli Kaszum Kapigi pasa, aki szerint ez a tett nem maradhat bosszulatlanul. Nem elég, hogy Delimán megalázta a többi vezért a tanácsban, amikor gyávának nevezte őket, most még Rustán is megölte. A seregben komoly elégedetlenség fog támadni, ha ezt a szultán megtorlatlanul hagyja.

Szerencsére ott van Demirhám is, aki figyelmezteti a császárt, jól gondolja meg, hogy mit tesz Delimánt ügyében, mert az ifjú a török sereg egyik legnagyobb harcosa, az emberek felnéznek rá és sokan neki adtak igazat Rustánnal szemben az ostrommal kapcsolatban

Szulejmán azonban nem ad igazat Demirhámnak, szerinte a törvények Delimánra is vonatkoznak, márpedig most megölte egyik vezér-társát, ezért bűnhődnie kell.

Demirhám nem mer ellenkezni a szultánnak, gyorsan Delimán sátrába siet és figyelmezteti barátját. Delimán azonban nem ijed meg még a szultántól sem, szerinte helyesen cselekedett, amikor megölte Rustánt, mert az megsértette és egyébként is csak egy gyáva alak volt. Jöjjön a szultán, ha el akarja fogni, majd Delimán megmutatja neki, hogy milyen harcos.

És Delimán páncélba öltözik és fegyvert ragad.

Természetesen ez esztelenség, a szultánnal nem lehet és nem szabad szembe szállni. Szerencsére érkezik Ajgás pasa és Halul pasa, akik Delimán barátai. A két pasa lehűti kissé Delimán haragját.

Rámutatnak, hogy mit is csinál valójában. Tényleg ellent akar állni a szultán parancsának és törököket akar ölni, ha jönnek, hogy letartóztassák? Gondoljon bele, hogy milyen hangulat lesz a török táborban, ha a harcosok azt látják, hogy az egyik legkülönb köztük, akire felnéznek, a keresztények helyett a törököket öldöklik.

Ajgás és Halul inkább azt javasolják, hogy Delimán meneküljön el a táborból addig, amíg a szultán jogos haragja kissé lecsillapodik. Amíg ő távol van, a barátai igyekeznek majd megpuhítani a császárt, hogy idővel megbocsásson Delimánnak és az visszatérhessen.

Delimán pedig beleegyezik a dologba és Dumán nevű lován elmenekül Szigetvár alól.

Az egyik konfliktus tehát egyenlőre megoldódott a török táborban, van azonban egy másik probléma is.

Ez pedig Demirhám félbe szakadt harca Deli Viddel. Demirhámot nem hagyja nyugodni a dolog, végül a szultántól szerez egy írást, ami megígéri, hogy Deli Vidnek nem lesz baja, hogy kijön a várból és megküzd Demirhámmal.

Demirhám egy Sahman nevű követet küld a várba, hogy tudassa Deli Viddel a helyzetet. Vid persze azonnal menni akar, de engedélyt kell kérnie Zrínyitől.

Zrínyinek nem tetszik a dolog, ő nem bízik a török menlevélben, de azt is látja, hogy Videt aligha lehet megállítani, így végül engedélyezi a párbajt.

Sahman pedig visszatér Demirhámhoz Deli Vid üzenetével: a magyar vitéz elfogadja a kihívást, találkozzanak az Almás patak közelében lévő mezőn, ahol először harcoltak.

Zrínyi azért biztos, ami biztos kétszáz fegyverest ad a párbajra induló Deli Vid mellé és parancsot ad az őrségnek, hogy erősen figyeljenek, nehogy a török kihasználja, hogy mindenki a párbajra figyel.

Deli Vid tehát kétszáz kísérővel érkezik a mezőre, Demirhám viszont négyezerrel… Nem tűnik ez jó kezdésnek, ráadásul maga a szultán is figyelni fogja az összecsapást egy közeli dombról.

A párbajozók szokás szerint először szóban gyalázzák egymást egy kicsit, majd egymásnak esnek.

Elsőként Delimán dob dárdát Demirhámra, de az lepattan a török páncéljáról, majd Demirhám lándzsáját hárítja a magyar pajzsa.

Következik a kardozós rész, eleinte kiegyenlített a küzdelem, de aztán Demirhám egy borzalmas csapással kettétöri Deli Vid sisakját és megsebezi a homlokán.

Úgy tűnik, vége a viadalnak, Vid csak szédeleg, a törökök ünnepelnek, a magyarok szomorkodnak. De Deli Vid összeszedi magát, hatalmas vágással kettészeli Demirhám pajzsát, egy másikkal pedig a sisakját.

Vid nem is hagy nyugtot ezután a töröknek, csapások sokaságát zúdítja rá, és Demirhám nagy valószínűséggel el is veszítené a párviadalt, ha a vele érkező 4000 török vezetője Amirassen bele nem avatkozik a küzdelembe.

Amirassen ugyanis látja, hogy Demirhám vesztésre áll, és nem vesz tudomást a szultán menlevélről, embereivel rátámad Deli Vidre.

Ez mindenkit meglep, hiszen elvileg Vidnek csak Demirhámmal kéne küzdenie. Vid azonban gyorsan kapcsol, elkapja Amirassen Karabul nevű lova kantárját és lefejezi Amirassent.

Vid ezután Demirhámot kezdi szidni, amiért a török megszegte ígéretét, miszerint Deli Videt nem bántják a párbaj alatt. Demirhám válaszolna, hogy nem tehet a dologról, de a török vitézek elsodorják.

A török árulás nyomán kirobban a harc a 200 magyar és 4000 török vitéz között, Vid felpattan Amirassen lovára és úgy harcol.

Az egyenlőtlen küzdelmet Zrínyi sem nézheti tétlenül, 500 harcossal kicsap a várból, hogy segítsen Deli Vidéknek.

Amint a törökök meglátják a magyar erősítés érkezését, menekülőre fogják, annak ellenére, hogy még mindig számbeli fölényben lennének. Ez azonban egyenlőre nem segít Viden, aki a 4000 török kellős közepén próbál meg életben maradni.

Ekkor Vid cselhez folyamodik, felkapja az egyik halott török csuklyás köpenyét és úgy tesz, mintha maga is török lenne, hagyja sodorni magát a visszavonuló törökökkel.

Közben Zrínyi őrjöngve ront rá embereivel a törökre, harc közben Deli Videt szólongatja, aki viszont érthető módon nem válaszolhat, hiszen akkor felfedezik.

Zrínyi pedig ebből arra következtet, hogy megölti kedvenc vitézét, bosszúból borzalmas vérengzést rendez a törökök között, megöli Kaszum Kapigiát, Balbazánt, Pirkucht, Kahrinát, Olind béget, Hajdárt, Mussát, Bajazetet, Murtuzánt, Rechepet és végül Ajgás basát is.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szia Zsiráf ! Szuper az olvsónaplód , ez alapján dolgoztam fel a múvet . Viszont egy kérdésre nem találom az választ egyértelműen mégpedig Sárkány vér a kulacsban
    Előre is köszönöm ha segítesz
    Gergő

    Válasz
    • Kedves Gergő!

      Nos, ez valóban nem derül ki az olvasónaplóból! 🙂 A 12. énekben, amikor Delimánt visszacsábítja a szultán Szigetvár ostromához, akkor Delimán és Kumilla megállnak egy kútnál, amiből Delimán vizet merít Kumillának. A víz azonban mérgezett, pontosabban nem is a víz, hanem Delimán kulacsa. Ugyanis korábban, amikor Delimán egy sárkánnyal harcolt, akkor a győzelme után a kardját bedugta a hüvelyébe. A kard véres volt, és egy csepp a kardhüvely melletti kulacsba csöppent belőle. És mivel a sárkányvér mérgező, így az a csepp megmérgezte a kulacsba öntött vizet is, amitől meghal Kumilla.

      „106. Kumilla urának szomakját szablyárul
      Levészi kezével, s kiván innya abbul,
      Amaz kútra megyen, vizet hoz forrásrul;
      Nem tudja, társának vége légyen abbul.
      107. Mert mérges sárkánynyal egyszer vagdalkozott,
      S hüvelyében tenni akarta az kardot,
      Szomakjában egy csöpp vér beszállankozott,
      Melyről őmaga is semmit is nem tudott.
      108. Méreg volt! Kumilla mert mikor megivá,
      Szép testét, erejét mindenütt megjárá.
      Életét nagy kinnal testébül kizárá,
      És valamint kivánt maga is ugy jára.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .