Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Harmadik ének

A második énekben már volt arról szó, hogy Szulejmánnak választania kell, melyik magyar várat ostromolja meg: Egert, vagy Szigetvárat.

Szulejmán pedig először Egert választja, de ez nem egyezik meg Isten akaratával, hiszen ő azt akarja, hogy Zrínyi várát támadja meg a török. Ennek érdekében Isten ismét belenyúl az eseményekbe.

Szulejmán már éppen parancsot adna a seregnek, hogy vonuljanak Eger alá, amikor megérkezik a táborba a boszniai főpasa, Musztafa és serege. Szulejmán pedig Musztafának adja a budai fővezérséget, azaz leváltja Arszlánt, amiért az az engedélye nélkül ostromolta meg – ráadásul sikertelenül – Palotát.

Musztafa tehát boszniai fővezér helyett budai fővezér lett, így viszont a boszniai területeknek nincs vezetője. Ezt a címet Szulejmán Mehmet basának adja és megparancsolja neki, hogy embereivel azonnal vonuljon is Boszniába, hogy ne maradjon török felügyelet és vezetés nélkül a tartomány.

Mehmet kétezer emberével elindul új állomáshelyére, Boszniába. Estére a siklósi vár alatti mezőn táboroznak le. Siklós ekkoriban török fennhatóság alatt áll.

A siklósi vár török kapitánya, Szkender bég tisztelettel fogadja Mehmetet, és figyelmezteti, hogy nem jó ötlet a szabad ég alatt táboroznia. Siklós környékén ugyanis a közeli Szigetvár katonái portyáznak, szinte rettegésben tartják a törököket, annyira, hogy még a várfalon kívüli városban sem mernek lakni, mert a magyarok folyamatosan támadják őket.

Zrínyinek ráadásul jól fejlett kémhálózata is van, aligha marad titokban előtte Mehmet és embereinek átvonulása a területén, jó eséllyel lehet támadásra számítani.

Szkender bég könyörög Mehmetnek, hogy inkább Siklós várában szálljon meg, nem biztonságos a nyílt mező éjszakázni.

Mehmet pasa azonban kellően nagyképű, ráadásul eddig még soha nem harcolt a keresztények ellen. A szultáni udvarban nevelkedett, ahol azt tanították neki, hogy egy muzulmán harcos simán megküzd akár négyezer kereszténnyel is.

Közli Szkenderrel, hogy esze ágában sincs bevonulni a várba, hiszen mit szólnának hozzá új állomáshelyén, Boszniában, ha elterjedne a híre, hogy fél a keresztényektől. Ráadásul az idő is esőre áll, aznap éjszaka aligha fognak a magyarok a környéken portyázni.

De ha mégis jönnének, akkor ő örömmel küzd meg velük, hiszen sokat hallott már Zrínyiről, nagy dicsőség lenne a számára, ha aznap éjjel harcolhatna a híres magyarral.

Mehmet pasa tehát kellően bolond ahhoz, hogy kihívja maga ellen a sorsot. Sőt, még meg is hívja Szekendert éjszakára a sátrába, hogy kávé mellett beszélgessenek.

Szkender köszöni szépen a meghívást, de közli, hogy csak éjfélig marad, utána visszamegy a várba, mert ő bizony tart a magyaroktól.

Mehmet és serege letáborozik a siklósi mezőn, a két vezér pedig egy sátorban kávézik és egy fiatal fiú énekét hallgatja.

Szkender bégnek pedig igaza volt, amikor tartott a magyaroktól. Zrínyi gyorsan tudomást szerez a Siklós alatt táborozó törökökről és elhatározza, hogy megtámadja őket.

800 lovassal és 1000 gyalogossal indul ellenük, tehát a két sereg közel azonos erőt képvisel.

Zrínyi azonban nem rendeli el a frontális támadást a törökök ellen, hanem cselhez folyamodik. A török tábor mellett egy hosszú és mély völgy húzódik, Zrínyi ebben bújik el az emberei nagy részével.

Csak 100 embert küld az éppen induláshoz készülődő török tábor elé. A magyaroknak még szerencséjük is van, mert a török előőrs azt hiszi a közeledő száz magyarról, hogy azok a török uralom alatt álló Pécsről érkeznek, hogy csatlakozzanak Mehmet seregéhez.

Hamar rájönnek a tévedésre, amikor a 100 magyar borzalmas öldöklést rendez közöttük, majd elmenekülnek.

Mehmet pasa pedig azonnal lóra pattan, és embereivel üldözőbe veszi a magyarokat.

A török táborban csak Mehmet fia, Rézmán marad 500 emberével. Rézmán lényegesen okosabb, mint az apja, ő érzi, hogy valami nincs rendben, a magyarok nem olyan bolondok, hogy 100 emberrel támadjanak egy kétezres táborra.

És Rézmánnak igaza van, mert Mehmet pasa és emberei távozása után érkezik Zrínyi és rátámad a hátrahagyott táborra, és immár komoly túlerőben van.

Megkezdődik a harc, mindkét részről kiemelkedik egy-egy vitéz. A törökök közül maga Rézmán bizonyul a legjobb harcosnak, számos magyar vitézt megöl: Frank Andrást, Csillag Györgyöt, Sólymosit, Tolnai Dömötört, Vitéz Sárkány Györgyöt.

Magyar oldalról pedig egy Farkasics Péter nevű vitéz emelkedik ki, megöli Mehmet Butal agát, Juszup-Oda pasát, Kurtot, Jazichi Ahmetet.

Annak ellenére azonban, hogy a törökök csak 500 emberrel küzdenek, Rézmán vitézsége megingatja a magyarokat és már majdnem menekülőre fognák, amikor Zrínyi érkezik és harsogva buzdítja embereit: csak nem fognak meghátrálni egy szinte még gyerek török harcos elől!

Hogy példát is mutasson, Zrínyi ráront Rézmánra. A török egy lándzsát dob Zrínyire, amit az nem tud kivédeni a pajzsával, de szerencsére a páncélja megállítja, Zrínyi nem sebesül meg. Ő azonban kardjával megvágja Rézmánt a vállán.

A seb azonban nem akadályozza Rézmánt abban, hogy kardjával visszavágjon.

Közben azonban Mehmet is rájött arra, hogy a 100 magyar, akit üldöz, csak csali és embereivel vágtat vissza a táborba.

Szerencsétlenségére azonban későn érkezik, Zrínyi már megölte Rézmánt. Mehmet persze éktelen haragra gerjed és nekiugrik Zrínyinek, hatalmas csapást mér a fejére.

Zrínyinek kettétörik a sisakja, de szerencséjére Mehmet kardja a csapás közben kissé elfordul, így nem sebesül meg.

Mehmet már nem ilyen szerencsés, Zrínyi előbb levágja a jobb kezét, majd lefejezi a földre zuhant törököt.

Két vezetőjének eleste zavart kelt a török seregben, menekülni akarnak, de ekkor lép színre Ibrahim Olej bég, aki bosszúra és újabb támadásra serkenti a törököket.

Újra kirobban a harc, a törökök közül most Olej a legvitézebb, megöli Markó Szilvát, Tóth Bencét és a vállán megsebesíti Cserei Pált.

Cserei leesik a lováról, onnan könyörög kegyelemért Olejnek. Elmondja, hogy ő Zrínyi egyik fő embere, ha Olej megkíméli az életét és fogságba ejti, akkor nagy váltságdíjra számíthat.

Olejt azonban nem lehet megvesztegetni, rámutat, hogy Zrínyi sem kímélte meg Rézmán életét és elvágja Cserei Pál torkát.

Közben azonban a magyarok közül ismét kiemelkedik Farkasics, megöli Durlik agát és Kihája basát, már minden török menekül előle.

Azaz csak majdnem mindenki, csak az óriási termetű Rahmat mert szembe szállni vele, aki akkora, mint egy torony és egy hatalmas bottal csatázik.

Farkasics is látja, hogy a törököt mérete és páncélja miatt nem sok esélye van legyőzni, ezért puskával lő rá. Rahmatnak azonban meg sem kottyan a lövés és irdatlan botjával fejbe vágja Farkasicsot, aki félholtan bukik le a lováról.

Kiderül azonban, hogy Farkasics lövése mégis hatásos volt, Rahmat halálos sebet kapott és ráomlik a súlyosan sebesült Farkasicsra.

Legnagyobb erejű vitézük halála már sok a törököknek, menekülni kezdenek. Egyedül csak Olej az, aki még harcol, noha már törött a sisakja és a kardja, pajzsából pedig számtalan lándzsa hegye áll ki.

Olejt már körülveszik a magyar gyalogosok, percek kérdése csak, hogy lemészárolják. Ekkor azonban Zrínyi menti meg a török életét, a vitézséget ugyanis ő is csodálja.

Felszólítja Olejt, hogy adja meg magát és szégyenben sem fog maradni, hiszen nem akárkinek, hanem a nagy Zrínyinek adja meg magát.

Olej eldobja a kardját és tényleg megadja magát, de azért közli, hogy ezt senki másnak nem tenné, csak a törökök között is híres Zrínyi Miklósnak.

A magyarok elsöprő győzelmet arattak, szinte minden törököt, köztük a vezért, Mehmetet és a fiát, Rézmánt is leöltek. Zrínyi aznap éjszakára a török táborban marad embereivel.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..