Összegzés
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Dekameron ötödik napjának kilencedik novellája, vagyis A sólyom feláldozása szokatlanul komoly darab a Dekameron novellái között, meglepően összetett történet, sokrétű mondanivalóval.
A cselekmény kezdeti egyszerűsége, már-már bugyutasága ellenére a történet végén komoly morális problémákkal kell a szereplőknek megküzdeniük, nehéz döntéseket kell hozniuk: Federigónak fel kell áldoznia egyetlen megmaradt vagyontárgyát anélkül, hogy bármilyen viszonzásra számíthatna, Giovannának pedig meg kell alázkodnia.
A történet nagyon életszerű, nincs méltó büntetés és nincs megérdemelt jutalom sem: Federigo hiába tűnik győztesnek, hiszen övé az asszony és a vagyon is, valójában Giovanna nem szerelemből megy hozzá.
Giovanna pedig hiába követ el minden tőle telhetőt, hogy megmentse a fiát, hiába alázkodik meg Federigo előtt, férje után fiát is elveszíti.
A sólyom feláldozása örök emberi tulajdonságokkal foglalkozik és nagy kérdéseket tesz fel. Attól, hogy valamit nagyon akarunk és szerintünk mindent megteszünk érte, még nem biztos, hogy meglesz a jutalom is. Attól, hogy egy anya mindent megtesz a gyermekéért, még nem biztos, hogy sikeres is lesz.
A novellát természetesen még a végtelenségig lehet elemezgetni, boncolgatni, belemagyarázni és kiemelni belőle, de szerintem a legfontosabb dolgokat átvettük. Ha véleményetek van, nyugodtan kommenteljetek!
-Vége-
Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!
Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!
Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Hm, én ezzel a szerelem kérdésével csínján bánnék. A szöveg sehol sem tér ki valóban arra, hogy szereti.. De arra sem, hogy nem szereti.
A novella végi tartózkodása, ellenkezése nem Federigonak szól, hanem bátyjai nógatásának. Ő a kényszert nem szereti.
Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy még egy kényszert nem szeret, ami hosszú vitát eredményezne. Nézzük meg ezeket a sorokat: „.. nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére ajándékul kell kérnem tőled valamit…”. Ha valamely nő – mondom férfiként – tényleg szereti a gyerekét, akkor nem hivatkozik kényszerítő erőre, hanem odamegy és elkéri. Nem külső kényszerre, szokásra hivatkozik, hanem valódi, belső, szülői kényszerre. (Persze lehet, hogy vagy a fordító vagy maga Boccaccio nem érzi át az anyai szeretet erejét.)
Ezért az én olvasatom az, hogy voltaképpen a kényszer elől megy a házasságba. Olyan nőt látunk tehát, aki a saját döntése alapján kívánja az életét leélni. A reneszánsznak szvsz az a mozzanata kerül itt elő, mely a mindenfajta kényszerek ellenére saját döntését meghozni tudó személyiséget magasztalja fel. Giovanna XX. századi nőként dönt – döntését a bátyjai is elismerik.
És még egy a szerelemhez: „a boldogan élt az asszonnyal” mondatrészlet azért -annak ellenére, hogy a férfi oldaláról mutatja az életüket – nem az érzelem nélküli kapcsolatról szól.
Kedves Gábor!
Köszönöm a véleményed és a kiegészítést! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Egy apró hiányosságot szeretnék jelezni: „A sólyom feláldozása” című novella szereplőinek felsorolásából kimaradtak Monna Giovanna bátyjai… A mű utolsó pár sorában még dialógusuk is van a főszereplő hölggyel:)
Egyébként szép munka, gratulálok!
Kedves Büki Bernadett!
Köszönöm, igazad van, javítva! 🙂 Nincs kedved írni az oldalra? 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Köszönöm a kérdést, a lehetőséget – gondolkodni fogok rajta. Jelenleg eléggé leköt az, hogy a diákjaimnak írom a tananyagot…
További jó munkát!
Kedves Büki Bernadett!
Nemes feladat, nagy kihívás 🙂
Üdv:
Zsiráf