Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés

Az igaz és kitartó szerelem végül elnyeri jutalmát:

Ez az értelmezési verzió pedig Federigo szemszögéből vizsgálja az eseményeket.

Ahogy arról már korábban volt szó, adva van egy vagyonos, fiatal, jóképű firenzei nemes, aki beleszeret egy férjes asszonyba és mindent elkövet annak érdekében, hogy meg is kapja.

Federigo egyik tragédiája, hogy a szeretett asszony egyáltalán nem foglalkozik vele, sőt, inkább megveti vagyonának elpazarolása miatt.

Federigo azonban nem egyértelműen negatív figura. Igaz, hogy elherdálja vagyonát, estélyeket ad stb., amikor azonban tönkre megy, akkor beletörődik ebbe az állapotába és visszavonul vidéki birtokára.

Szerelme töretlen marad Giovanna iránt, attól, hogy az asszony nem viszonozza az érzelmeit, Federigo szerelme nem fordul gyűlöletté. Simán megtehetné, hogy amikor az asszony megjelenik a házánál, akkor elhajtja, anélkül, hogy meghallgatná, mit akar.

De Federigo továbbra is imádja az asszonyt, boldog, hogy nála ebédel és szegénységét leplezve tálalja fel neki egyetlen vagyontárgyát: kedvenc sólymát. Federigónak tehát itt a nagylelkű, önzetlen oldalát ismerjük meg.

Federigo másik tragédiája azonban, hogy minden jóakarata ellenére is rosszat cselekszik, hiszen, bár nem tudja, de éppen azt a dolgot pusztítja el, ami Giovannának – hite szerint – szüksége lenne fia gyógyulásához.

Federigo történetében itt van egy átmeneti hullámvölgy: jót akart cselekedni, de nem sikerült. Ha az asszony hamarabb megmondja, hogy miért jött, akkor Federigo odaadta volna a madarat és akkor lehet, hogy a fiú életben marad. De ettől még Federigo nem kapta volna meg az asszonyt. Tehát nem elég, hogy minden vagyonát eltékozolta egy asszony miatt, akit szeret, ráadásul még az asszony személyes kívánságát sem tudja tejesíteni, amikor az végre figyelemre méltatja és elmegy hozzá

A novella igazi nyertese tehát Federigo, aki önzetlenül feláldozta kedvenc madarát, mert az hitte, hogy jót tesz vele. Valójában azonban hibázott, bár akaratlanul.

Ez a hiba azonban mégis happy endhez vezet, legalábbis Federigo számára: Giovanna fia meghal, az asszony örökli a vagyont, aki a férfi önzetlensége és nagylelkűsége miatt férjez megy hozzá.

Vagyis Federigóé a vagyon és az asszony is. Az viszont már egy másik kérdés, hogy hiába lett Federigo újra gazdag, Giovanna nem szerelemből ment hozzá.

Tehát a happy end is felemás: Federigo sokáig és kitartóan szereti Giovannát, feláldozza érte vagyonát és sólymát is, végül el is nyeri az asszony, de valójában csak a vagyon az övé, az asszony szerelmét nem kapja meg.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!

    Válasz
    • Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!

      Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Hm, én ezzel a szerelem kérdésével csínján bánnék. A szöveg sehol sem tér ki valóban arra, hogy szereti.. De arra sem, hogy nem szereti.
    A novella végi tartózkodása, ellenkezése nem Federigonak szól, hanem bátyjai nógatásának. Ő a kényszert nem szereti.
    Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy még egy kényszert nem szeret, ami hosszú vitát eredményezne. Nézzük meg ezeket a sorokat: „.. nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére ajándékul kell kérnem tőled valamit…”. Ha valamely nő – mondom férfiként – tényleg szereti a gyerekét, akkor nem hivatkozik kényszerítő erőre, hanem odamegy és elkéri. Nem külső kényszerre, szokásra hivatkozik, hanem valódi, belső, szülői kényszerre. (Persze lehet, hogy vagy a fordító vagy maga Boccaccio nem érzi át az anyai szeretet erejét.)
    Ezért az én olvasatom az, hogy voltaképpen a kényszer elől megy a házasságba. Olyan nőt látunk tehát, aki a saját döntése alapján kívánja az életét leélni. A reneszánsznak szvsz az a mozzanata kerül itt elő, mely a mindenfajta kényszerek ellenére saját döntését meghozni tudó személyiséget magasztalja fel. Giovanna XX. századi nőként dönt – döntését a bátyjai is elismerik.
    És még egy a szerelemhez: „a boldogan élt az asszonnyal” mondatrészlet azért -annak ellenére, hogy a férfi oldaláról mutatja az életüket – nem az érzelem nélküli kapcsolatról szól.

    Válasz
  3. Kedves Zsiráf!
    Egy apró hiányosságot szeretnék jelezni: „A sólyom feláldozása” című novella szereplőinek felsorolásából kimaradtak Monna Giovanna bátyjai… A mű utolsó pár sorában még dialógusuk is van a főszereplő hölggyel:)
    Egyébként szép munka, gratulálok!

    Válasz
    • Kedves Büki Bernadett!

      Köszönöm, igazad van, javítva! 🙂 Nincs kedved írni az oldalra? 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm a kérdést, a lehetőséget – gondolkodni fogok rajta. Jelenleg eléggé leköt az, hogy a diákjaimnak írom a tananyagot…
    További jó munkát!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .