Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés

A sólyom feláldozásának tette azonban változtat Giovanna Federigóhoz való hozzáállásán:

„fölöttébb magasztalta magában a férfiúnak nemes lelkét, melyen a szegénység sem előbb, sem most nem tudott csorbát ejteni”

Ez azonban csak egy futó gondolat Giovannánál, sokkal jobban aggasztja fia betegsége, ezért hamar elköszön és távozik – a madár nélkül.

És jön a tragédia: Giovanna fia meghal. Az nem derül ki, hogy abba halt-e bele, hogy nem kapta meg a sólymot, vagy egyébként is elvitte volna a betegség, akár övé a madár, akár nem.

Giovanna tehát elveszítette a férjét és a fiát is. Némi elégtétel ugyan – bár csak anyagi –, hogy férje végrendelete alapján, ha fia örökös nélkül hal meg, akkor minden vagyon Giovannáé.

Ez azonban újabb kötelezettségekkel jár: Giovanna most kőgazdag olasz özvegy, aki még meglehetősen fiatal is. A korabeli szokások szerint nem illik egyedül maradnia, ezért fivérei nógatni kezdik, hogy újra menjen férjhez.

„Mikor tehát látta, hogy bármennyire ellenkezik is, szüntelenül erre sarkallják, eszébe jutott Federigo deréksége és utolsó nagylelkűsége, mikor az ő vendégelésére megölte kitűnő sólymát; bátyjainak tehát ekképpen felelt:

– Ha beleegyeznétek, én szívesen özvegyen maradnék, ám ha úgy kívánjátok, hogy férjhez menjek, bizony soha mást nem veszek férjemül, ha nem Federigo degli Alberighit.”

Giovanna testvérei számára persze érthetetlen a dolog: miért akar Giovanna egy szegény emberhez feleségül menni, akár bár nemes, de eltékozolta a vagyonát.

Giovanna válasza pedig tökéletesen passzol a Dekameron történeteinek egyik fő mondanivalójához:

„…én inkább akarok férfit vagyon nélkül, mint vagyont férfi nélkül.”

Fontos azonban megjegyezni, hogy továbbra sincs szó szerelemről. Illetve még mindig csak Federigo szerelmes Giovannába, az asszonyt nem a vak érzelmek vezérlik. Ő a nemes lelkű lovagias férfit látja Federigóban, de nem szerelmes.

„Federigo pedig látván, hogy felesége lett a hölgy, kit oly forrón szeretett, maga pedig ezen felül dús vagyont is lelt, most már okosabban bánt gazdagságával, s boldogan élt az asszonnyal mind élete fogytáig.”

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!

    Válasz
    • Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!

      Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..