Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés

A sólyom feláldozásának tette azonban változtat Giovanna Federigóhoz való hozzáállásán:

„fölöttébb magasztalta magában a férfiúnak nemes lelkét, melyen a szegénység sem előbb, sem most nem tudott csorbát ejteni”

Ez azonban csak egy futó gondolat Giovannánál, sokkal jobban aggasztja fia betegsége, ezért hamar elköszön és távozik – a madár nélkül.

És jön a tragédia: Giovanna fia meghal. Az nem derül ki, hogy abba halt-e bele, hogy nem kapta meg a sólymot, vagy egyébként is elvitte volna a betegség, akár övé a madár, akár nem.

Giovanna tehát elveszítette a férjét és a fiát is. Némi elégtétel ugyan – bár csak anyagi –, hogy férje végrendelete alapján, ha fia örökös nélkül hal meg, akkor minden vagyon Giovannáé.

Ez azonban újabb kötelezettségekkel jár: Giovanna most kőgazdag olasz özvegy, aki még meglehetősen fiatal is. A korabeli szokások szerint nem illik egyedül maradnia, ezért fivérei nógatni kezdik, hogy újra menjen férjhez.

„Mikor tehát látta, hogy bármennyire ellenkezik is, szüntelenül erre sarkallják, eszébe jutott Federigo deréksége és utolsó nagylelkűsége, mikor az ő vendégelésére megölte kitűnő sólymát; bátyjainak tehát ekképpen felelt:

– Ha beleegyeznétek, én szívesen özvegyen maradnék, ám ha úgy kívánjátok, hogy férjhez menjek, bizony soha mást nem veszek férjemül, ha nem Federigo degli Alberighit.”

Giovanna testvérei számára persze érthetetlen a dolog: miért akar Giovanna egy szegény emberhez feleségül menni, akár bár nemes, de eltékozolta a vagyonát.

Giovanna válasza pedig tökéletesen passzol a Dekameron történeteinek egyik fő mondanivalójához:

„…én inkább akarok férfit vagyon nélkül, mint vagyont férfi nélkül.”

Fontos azonban megjegyezni, hogy továbbra sincs szó szerelemről. Illetve még mindig csak Federigo szerelmes Giovannába, az asszonyt nem a vak érzelmek vezérlik. Ő a nemes lelkű lovagias férfit látja Federigóban, de nem szerelmes.

„Federigo pedig látván, hogy felesége lett a hölgy, kit oly forrón szeretett, maga pedig ezen felül dús vagyont is lelt, most már okosabban bánt gazdagságával, s boldogan élt az asszonnyal mind élete fogytáig.”

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!

    Válasz
    • Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!

      Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Hm, én ezzel a szerelem kérdésével csínján bánnék. A szöveg sehol sem tér ki valóban arra, hogy szereti.. De arra sem, hogy nem szereti.
    A novella végi tartózkodása, ellenkezése nem Federigonak szól, hanem bátyjai nógatásának. Ő a kényszert nem szereti.
    Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy még egy kényszert nem szeret, ami hosszú vitát eredményezne. Nézzük meg ezeket a sorokat: „.. nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére ajándékul kell kérnem tőled valamit…”. Ha valamely nő – mondom férfiként – tényleg szereti a gyerekét, akkor nem hivatkozik kényszerítő erőre, hanem odamegy és elkéri. Nem külső kényszerre, szokásra hivatkozik, hanem valódi, belső, szülői kényszerre. (Persze lehet, hogy vagy a fordító vagy maga Boccaccio nem érzi át az anyai szeretet erejét.)
    Ezért az én olvasatom az, hogy voltaképpen a kényszer elől megy a házasságba. Olyan nőt látunk tehát, aki a saját döntése alapján kívánja az életét leélni. A reneszánsznak szvsz az a mozzanata kerül itt elő, mely a mindenfajta kényszerek ellenére saját döntését meghozni tudó személyiséget magasztalja fel. Giovanna XX. századi nőként dönt – döntését a bátyjai is elismerik.
    És még egy a szerelemhez: „a boldogan élt az asszonnyal” mondatrészlet azért -annak ellenére, hogy a férfi oldaláról mutatja az életüket – nem az érzelem nélküli kapcsolatról szól.

    Válasz
  3. Kedves Zsiráf!
    Egy apró hiányosságot szeretnék jelezni: „A sólyom feláldozása” című novella szereplőinek felsorolásából kimaradtak Monna Giovanna bátyjai… A mű utolsó pár sorában még dialógusuk is van a főszereplő hölggyel:)
    Egyébként szép munka, gratulálok!

    Válasz
    • Kedves Büki Bernadett!

      Köszönöm, igazad van, javítva! 🙂 Nincs kedved írni az oldalra? 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm a kérdést, a lehetőséget – gondolkodni fogok rajta. Jelenleg eléggé leköt az, hogy a diákjaimnak írom a tananyagot…
    További jó munkát!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .