Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés

A cselekmény elemzése

A történetet tehát Fiammetta meséli el, aki bevezetőként elmondja, hogy a novellát eredetileg egy firenzei úrtól, bizonyos Coppo di Borghese Domenichitől hallotta, akinek idős korára az volt a hobbija, hogy különböző érdekes, mókás, tanulságos történetekkel szórakoztatta a környezetét.

A Dekameron novellái között ez szokatlan indításnak számít. A mesélők általában a saját ötleteiket, történeteiket mesélik el, ha mégsem, akkor sem mondják el, hogy kitől, hogyan, hol hallották a novellát.

A szokatlan kezdés oka valószínűleg az, hogy Fiammetta – és rajta keresztül Boccaccio – így akar ráerősíteni arra, hogy a novella valóban igaz, megtörtént eseményeket mesél el. Nem Fiammetta találta ki a történetet, hanem ő is hallotta valakitől, aki ráadásul „tisztelendő és nagytekintetű férfiú”, tehát nem illik kételkedni a szavában, habár a történet valódiságát nem is lehet ellenőrizni.

Erre a rövid bevezetésre szokták azt mondani, hogy Boccaccio kettős keretbe foglalja a novellát, vagyis Fiammetta meséli el Coppo di Borghese Domenichi történetét.

Szerény véleményem szerint ez így nem teljesen igaz, vagy legalábbis nem pontos meghatározás, mert kettős keretről akkor beszélhetnénk, ha az elején és végén is „keretezve” lenne a történet, márpedig Coppo di Borghese Domenichi csak a novella elején kerül elő, a végén nem. De hát ki vagyok én, hogy szembemenjek a megszokott trendekkel, tehát a lényeg, hogy nyugodtan írjátok/mondjátok azt, hogy „Boccaccio kettős keretbe foglalja a novellát”.

A történet szerint adva van egy ifjú, nemes, gazdag, jóképű firenzei lovag, Federigo Alberighi, aki beleszeret egy monna Giovanna nevű férjezett hölgybe.

Ez az alapfelállás megszokott a Dekameron történeteiben, a fiatal, nemesi származású férfi szerelme a csinos, elbűvölő, ámde férjezett olasz hölgy iránt. A legtöbb történet így kezdődik és nagyrészt arról szól, hogy az epekedő férfinak és a szintén szerelmes, de férjezett hölgynek milyen akadályokat kell legyőzniük ahhoz, hogy egymáséi legyenek, persze lehetőleg úgy, hogy arról a férj ne szerezzen tudomást.

Az ötödik nap kilencedik novellája azonban meglepő, mondhatni egyedülálló csavart tartalmaz – már persze a többihez képest. Ebben a történetben ugyanis monna Giovanna nem szereti viszont Federigót, hanem – szokatlan módon – hűséges a férjéhez.

Federigo Alberighi természetesen nem adja fel, küzd a hölgy kegyeiért, bár ennek mai szemmel nézve szokatlan módját választja: mértéktelenül pazarolja a vagyonát, lovagi tornákon vesz rész, estélyeket, partikat ad, így próbálva felkelteni Giovanna figyelmét.

A pazarlásnak meg is lesz az eredménye, monna Giovanna továbbra sem foglalkozik ugyan Federigóval, a férfinak viszont sikerül tönkre tennie saját magát és eltékozolnia minden vagyonát. Pontosabban majdnem mindet.

Marad neki ugyanis egy kis birtoka a Firenzétől nem messze lévő Campiban. Federigo ide vonul vissza, miután vagyona annyira lecsökkent, hogy már nem tud egy olasz nemeshez méltó életszínvonalat biztosítania magának Firenzében. Még mindig szerelmes Giovannába, csak éppen továbbra sem tudja megszerezni magának, sőt, most egy fokkal lejjebb került a társadalmi ranglétrán: eddig nemes volt vagyonnal, most nemes vagyon nélkül. Mondhatjuk úgy is, hogy csak a neve maradt meg.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!

    Válasz
    • Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!

      Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..