Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés

Giovanna természetesen aggódik a fiáért, és megkérdezi tőle, hogy mit szeretne, mi tenne jót neki, mitől érezné jobban magát. A fiú válasza meglepi az anyját és egyúttal – szándékán kívül – nagyon kellemetlen helyzetbe hozza:

„- Anyám, ha megteszed, hogy megkapjam Federigo sólymát, bizonyosra veszem, hogy nyomban meggyógyulok.”

Ezzel egy érdekes és kényes helyzet áll elő: monna Giovannának attól az embertől kellene elkérnie a kedvenc állatát, aki az iránta való szerelmében ment tönkre. Nehezíti a helyzetet, hogy Giovanna pontosan tisztában van azzal, hogy Federigo miatta tékozolta el majdnem mindenét és hogy egyetlen szórakozása, mondhatni egyetlen értéke maradt: a sólyom.

„Hogyan küldjek vagy menjek el ama sólymot elkérni tőle, mely tudomásom szerint a világ legjobb sólyma, s ezenfelül gazdájának kenyérkeresője, és hogyan lehetnék oly kíméletlen, hogy elvegyem egy nemes úrtól egyetlen örömét, melynél egyebe a világon nem maradt?”

Vagyis Giovanna itt egy morális dilemmával találja szemben magát: a büszke, szépséges firenzei nemesasszonynak attól a férfitől kellene szívességet kérnie, akit korábban elutasított, és aki gyakorlatilag miatta ment tönkre. Az persze egy másik kérdés, hogy Giovanna erről nem tehet, de a helyzet akkor is kínos.

Giovannában végül természetesen felülkerekedik az anya és elhatározza, hogy elmegy Federigóhoz és elkéri tőle a sólymot, még ha ezzel gyakorlatilag meg is alázza magát.

Egyik barátnőjével tehát Federigo háza felé sétálnak, mintha csak véletlenül járnának arra, majd Giovanna megszólítja a kertjében szöszmötölő férfit:

„- Jó napot, Federigo. – Aztán folytatta: – Azért jöttem, hogy kárpótoljalak ama veszteségekért, melyek miattam értek, mivelhogy a kelleténél jobban szerettél engemet; a kárpótlás pedig az, hogy eme barátnőmmel egyetemben egészen családiasan véled akarok ma ebédelni.”

Vagyis Giovanna azért nem hazudtolja meg önmagát és társadalmi helyzetét: most ismét a büszke nemes hölgy beszél belőle. Arra nem képes, hogy rögtön a kéréssel hozakodjon elő, a látogatását úgy állítja be, mintha az kárpótlás lenne a férfi reménytelen szerelme miatt.

Figyeljük meg Giovanna ravaszságát is: azzal, hogy a kárpótlás szót használja, ügyesen alkupozíciót is teremt magának. Olyan, mintha adna valamit, hogy utána majd kérhessen. Nyílván a fia egészsége miatti félelem motiválja, de akkor is ügyesen csinálja.

És most nézzük Giovanna látogatását Federigo szemszögéből. Nos, mondhatjuk nyugodtan azt, hogy a férfi meglepődik, nem kicsit. Csodálkozik rajta, hogy szerelme, az asszony, akiért mindenért feláldozta és elveszítette, egyszer csak megjelenik a háza előtt és vele akar ebédelni. Miért most? Eddig miért nem?

Van azonban egy ennél sokkal fontosabb és kényesebb kérdés is: mivel vendégelje meg?

Federigót eddig nem nagyon zavarta, hogy tönkrement, elvolt a kis birtokon, volt neki egy jobbágya és annak felesége, solymászgatott, eltöltötte az idejét. Valójában már régen lemondott Giovannáról is, ha egyszer nem kaphatta meg az asszony, amíg volt vagyona, akkor beletörődött abba, hogy most, amikor már elszegényedett, biztos nem lesz az övé. Erre az asszony megjelenik nála… Mit lehet itt tenni?

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!

    Válasz
    • Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!

      Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..