Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés

A novella értelmezési lehetőségei:

A súlyom feláldozásának általában kétféle értelmezését szokták adni, ami tulajdonképpen megfelel a novella két főszereplője nézőpontjának is:

Az anyai szeretet mindent legyőz:

Ez az értelmezési lehetőség Giovanna szemszögéből vizsgálja a novellát. A büszke, gőgös, erényes olasz nemes asszony szembetalálja magát egy morális problémával: beteg fia jobbulása érdekében és kedvéért szívességet kell kérnie egy olyan embertől, aki az iránta érzett szerelme miatt pazarolta el a vagyonát és aki ezért semmit sem kapott cserébe.

Vagyis Giovannának választania kell a „nő” és az „anya” között. Ha elmegy Federigóhoz és elkéri tőle a sólymot, akkor megalázkodik mint nő, ha viszont ezt nem teszi meg és a fia meghal, akkor kudarcot vall, mint anya, aki nem tett meg mindent a fia gyógyulása érdekében.

„Végezetül erőt vett rajta az anyai szeretet, és feltette magában, hogy teljesíti kívánságát, s akármi történik is, nem küld érette, hanem maga megyen a férfihoz és elhozza fiának a madarat”

„de ha volnának vagy lettek volna gyermekeid, és ekképpen ismernéd a szülői szeretetnek fölöttébb hatalmas erejét, szentül hiszem, hogy legalább részben megértenél engemet. De mivel néked nincsenek gyermekeid, nékem pedig van egy, nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére, ajándékul kell kérnem tőled valamit, mi tudomásom szerint a legdrágább neked”

Azaz tulajdonképpen nem is lehet kétséges, hogy Giovanna mit választ, vagyis milyen döntést hoz. Az „anyák közös törvénye” szerint nem tehet mást és nem is akar mást tenni, mint mindent elkövetni annak érdekében, hogy a fia meggyógyuljon.

Az, hogy az „anyai szeretet mindent legyőz” azonban csak részben igaz. Giovanna saját magát le tudja győzni, vagyis saját magában felülkerekedik az anya a nőn, de attól a fia még meghal. Vagyis hiába áldozta fel a saját büszkeségét, az nem segített a fián.

Boccaccio novellája – és az egész Dekameron – ezért jelentett olyan nagy újdonságot a saját korában. A történet rendkívül életszerű, Giovanna szempontjából nincs happy end.

Ideális esetben, mivel Giovanna legyőzte saját magát és a fia érdekében elkérte a sólymot Federigótól, ezután a fiúnak életben kellett volna maradnia, hiszen megkapta azt, amit akart. A történetnek azonban éppen az lényege, hogy attól, hogy az anyai szeretet erős és mindent megpróbál a gyerek érdekében, még nem biztos, hogy sikerrel is jár.

A novella igazi vesztese tehát Giovanna: nemcsak a férjét, de a fiát is elveszíti. Némi vigasz lehet az olvasó számára, hogy végül feleségül meg Federigóhoz, de valójában ez csak a férfinak siker, Giovanna számára kötelesség. Az asszonynak a testvérei nyomására előbb-utóbb amúgy is férjhez kellett volna mennie, ő tehát – ha már nem szerelmes – akkor legalább egy nagylelkű, lovagias férfit választ.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap kilencedik novella – A sólyom feláldozása – Elemzés” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Magyartanárként örömmel olvastam ezt a részletes és egyéni ötleteket is tartalmazó elemzést!

    Válasz
    • Kedves Szökőcsné Beregszászy Ágnes!

      Köszönöm szépen, mindig jól esik a szakmai megerősítés! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Hm, én ezzel a szerelem kérdésével csínján bánnék. A szöveg sehol sem tér ki valóban arra, hogy szereti.. De arra sem, hogy nem szereti.
    A novella végi tartózkodása, ellenkezése nem Federigonak szól, hanem bátyjai nógatásának. Ő a kényszert nem szereti.
    Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy még egy kényszert nem szeret, ami hosszú vitát eredményezne. Nézzük meg ezeket a sorokat: „.. nem vonhatom ki magamat az anyák közös törvénye alól; mivel pedig e törvények ereje kényszerít, akaratom és minden illendőség és minden tartózkodásom ellenére ajándékul kell kérnem tőled valamit…”. Ha valamely nő – mondom férfiként – tényleg szereti a gyerekét, akkor nem hivatkozik kényszerítő erőre, hanem odamegy és elkéri. Nem külső kényszerre, szokásra hivatkozik, hanem valódi, belső, szülői kényszerre. (Persze lehet, hogy vagy a fordító vagy maga Boccaccio nem érzi át az anyai szeretet erejét.)
    Ezért az én olvasatom az, hogy voltaképpen a kényszer elől megy a házasságba. Olyan nőt látunk tehát, aki a saját döntése alapján kívánja az életét leélni. A reneszánsznak szvsz az a mozzanata kerül itt elő, mely a mindenfajta kényszerek ellenére saját döntését meghozni tudó személyiséget magasztalja fel. Giovanna XX. századi nőként dönt – döntését a bátyjai is elismerik.
    És még egy a szerelemhez: „a boldogan élt az asszonnyal” mondatrészlet azért -annak ellenére, hogy a férfi oldaláról mutatja az életüket – nem az érzelem nélküli kapcsolatról szól.

    Válasz
  3. Kedves Zsiráf!
    Egy apró hiányosságot szeretnék jelezni: „A sólyom feláldozása” című novella szereplőinek felsorolásából kimaradtak Monna Giovanna bátyjai… A mű utolsó pár sorában még dialógusuk is van a főszereplő hölggyel:)
    Egyébként szép munka, gratulálok!

    Válasz
    • Kedves Büki Bernadett!

      Köszönöm, igazad van, javítva! 🙂 Nincs kedved írni az oldalra? 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm a kérdést, a lehetőséget – gondolkodni fogok rajta. Jelenleg eléggé leköt az, hogy a diákjaimnak írom a tananyagot…
    További jó munkát!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .