Mitológia

Az ókori görög istenek születése

Szerző:

Az istenek születése, keletkezése mindig népszerű téma volt, ma is az, ezért Palatinus Lili összefoglalja Nektek a legfontosabb tudnivalókat róluk, néhány mai utalással fűszerezve a mókát! 🙂

A görög istenek világában nem könnyű eligazodni, a nagy Percy Jacksonnak évek múlva is tudtak meglepetést okozni.

Nem ritka a vérfertőzés, bigámia, a házasságon kívüli kapcsolatok és különösen a szövevényes genealógia.

Ehhez a legjobb segítőnk Hésziodosz lehet, aki a lehető leghitelesebb forrásból szerezte az értesüléseit: maguk a Múzsák mondták el neki a világ és az istenek történetét. Saját bevallása szerint ő csak lejegyezte a hallottakat. Bárhogyan is történt, irány az Olümposz!

Kezdetben volt a Khaosz, majd Gaia követte… itt azonnal álljunk is meg egy pillanatra. Mert bár kezdetben volt a káosz, és abból lett valami, de ehhez egy nagyon fontos dolgot hozzá is kell tenni. Itt volt Erosz is:

„…ki a legszebb mind a haláltalanok közt,

elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók

keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt..”

(Hésziodosz: Istenek születése, Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)

Erosz, aki a szerelem isteneként vált közismertté. Mégis mit keres a semmi közepén a szerelem? A válasz egyszerű: a szerelem, a vágy az az erő, ami létezésre ébreszti, ami életre hívja a nem létezőt, a teremtés ereje, a keletkezés mozgatórugója.

Erosz jelenlétének megértéséhez Platón ad részletes választ gyakorlatilag az egész Lakoma alatt. Phaidrosz itt ekképp fejti ki:

„Hiszen a legősibb istenek közül való, már csak ezért is tisztelendő. Ennek bizonyítéka: Erósznak nincsenek szülei, s hogy volnának, azt nem is állítják költők, se prózaírók. Hésziodosz például azt mondja: először keletkezett az összevisszaság, rögtön utána – a tágmellű Föld, mindennek örök maradandó-széke, s Erósz. Hésziodosszal egyetért Akúszilaosz is, hogy az őselegy után ez a kettő keletkezett: a Föld és Erósz. Parmenidész pedig így mondja el a Minden keletkezését: minden istennép közül elsőnek formálta Erószt Ő. Így mindenki egyetért abban, hogy az egyik legősibb isten Erósz.”

(Platón: A Lakoma)

Pausanias szerint viszont két Erosz van:

„Minthogy azonban két Aphrodité van, szükségképpen Erosz is kettő. Hogyisne volna két istennő? Az egyik, az ősibb, Uranosz anyanemszülte lánya, az mi ’az éginek’ tisztelünk; a másik Zeusz és Dióné lánya, akit ’közönségesnek’ hívunk. Azt az Eroszt is, aki ez utóbbinak a fullajtára, ’közönségesnek’ nevezzük, a másik Eroszt pedig ’éginek’.”

(Platón: A Lakoma)

A két elemi lény, Khaosz és Gaia, az elsők, bármily furcsa, nem egymás szerelméből fakadóan szülnek és hozzák létre a világot, hanem külön-külön. Tehát ha nem lenne az egyik, a másik akkor is termékeny lenne, és az általa világra hozott dolgok megszületnének.

Itt Erosz, a szerelem az, aki megtermékenyít (ahogyan Szókratész is mondja, hogy a költők, a művészek mind szerelmesek, és a műveiket, alkotásaikat megszülik, az élet során csupán keresik a megfelelő közeget, ahol ezt megtehetik).

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5

A trójai faló története

Szerző:

A trójai faló története

Ha megkérdezünk 10 „utca emberét”, hogy mit tud az Iliászról, akkor heten a görögök falovas cselét fogják kiemelni. A maradék háromból ketten közlik, hogy Brad Pitt, a harmadik meg bután fog nézni és max. kér egy cigit, de ebbe most ne menjünk bele…

Ez azért érdekes, mert a trójai falóról mindenki hallott már, és annak ellenére kapcsolják az Iliászhoz, hogy abban nincs konkrét leírás a falóról és a görögök cseléről.

Az Iliász története ugyanis – bár Trója ostromát írja le – még a görög győzelem előtt befejeződik azzal, hogy Akhilleusz kiadja Hektór holttestét az apjának, Priamosz trójai királynak.

Az Iliász cselekménye tehát a falovas csel előtt játszódik, a történetben csak néhány utalás van a görögök majdani győzelmére, amit a falónak köszönhetnek.

A Homérosznak tulajdonított másik nagy eposz, az Odüsszeia pedig már bőven a görögök Trója felett aratott győzelme után játszódik. Viszont ebben a műben már van két komolyabb utalás is a falóra.

Az egyik a negyedik énekben található, amikor Szép Heléna elmeséli a látogatóba érkezett Télemakhosznak, Odüsszeusz fiának, hogy a trójai ostrom alatt neki, mármint Szép Helénának is volt köze a görögökhöz.

Egyszer akkor, amikor Odüsszeusz kilopta a várból a Palladiont (erről később még lesz szó), egyszer pedig akkor, amikor a trójaiak már bevontatták a falovat a várba, és Szép Heléna majdnem leleplezte a ló belsejében ücsörgő Odüsszeuszéket (erről is).

A másik utalás pedig a nyolcadik énekben van, amikor Odüsszeusz Alkinoosznál időzik és az ottani dalnok, Démodokosz énekli meg a történetnek azt a részét, amikor a trójaiak bevontatják a falovat a várba.

Tehát a trójai faló legendáját mindenki ismeri, csak éppen azt nem tudják, hogy honnan ismerik. Ahhoz, hogy megfelelő forrást is találjunk a történethez, Vergilius Aeneisét kell kézbe vennünk, aminek második énekében egészen korrekt leírást találunk a falóról.

Lássuk akkor kicsit részletesebben ezt a falovas dolgot.

Tudjuk, hogy a görögök 10 évig ostromolták Tróját. Más kérdés, hogy ezt valószínűleg rosszul tudjuk, nem maga az ostrom tartott 10 évig, hanem a trójai hadjárat.

Vagyis az Agamemnón vezérlete alatt egyesült görög seregek 9 évig Trója szövetségi rendszerét és hátországát zargatták és csak a 10. évben fordultak Trója városa ellen.

Ettől azonban még nem volt könnyebb dolguk, Trója ostroma kemény diónak bizonyult. Eleinte nem is bírtak vele a görögök, tehát kénytelenek voltak cselhez folyamodni. Ez a csel lett a faló.

A faló ötlete Odüsszeusz fejéből pattant ki, de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a trójaiak birtokában volt valami, ami bevehetetlenné tette Trója várát/városát, legalábbis addig, amíg a trójaiak birtokolták.

Ez a valami pedig az Odüsszeia negyedik énekében is előkerülő Palladión volt.

A Palladión egy Pallasz Athénét ábrázoló szobor, amely az istennőt az egyik kezében lándzsával, a másikban pedig orsóval ábrázolja. A trójaiak hittek abban, hogy amíg a Palladión náluk van, addig a városuk bevehetetlen.

A trójai faló történetének még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

Létezhetett-e a trójai faló?

Szerző:

Egy másik posztban már foglalkoztunk a trójai faló történetével, most pedig azon fogunk egy kicsit elmélkedni, hogy létezett, vagy létezhetett-e egyáltalán a görögök legendás falova.

Ha egyetlen szóban kellene válaszolni, akkor az valószínűleg az lenne, hogy: nem. Ha kicsit bővebben akarjuk kifejteni, akkor azt mondhatjuk, hogy: aligha, esetleg azt, hogy: nem valószínű.

Ha viszont már elhatároztuk, hogy írunk erről a témáról, akkor nyilván nem ér lerendezni az egészet egy-két szóval, vizsgáljunk meg legalább néhány lehetőséget a falóval kapcsolatban.

A trójai faló a nyugati kultúrkörnek egy olyan megkerülhetetlen motívuma, amit mindenki ismer.

A fogalom átkerült a mindennapi beszédbe, sőt, tovább is fejlődött, újabb jelentést is kapott, elég, ha csak a trójai (azaz álcázott) vírusokra gondolunk. Nem beszélve a majd’ minden városban megtalálható „Trójai faló” nevű kajáldákról, ehhez jön még a nem túl bonyolult lelkű embertársaink „Valóban? Görög van a falóban! Hehehe” megnyilvánulása.

Próbáljuk meg magunkat a görögök és/vagy a trójaiak helyébe képzelni, milyen érveik és ellenérveik lehettek a támadóknak és a védőknek, hogy kitalálják, illetve, hogy elhiggyék a falovas cselt.

Nyilván egy ilyen eszmefuttatás csak elméleti lehet, hiszen itt nagyrészt mitológiáról van szó. Azt pedig tudjuk, hogy a görög mitológiában minden lehetséges és annak az ellenkezője is.

A trójai faló egykori létezésének legfőbb kritikusai éppen ezt az érvet szokták hangsúlyozni. Vagyis, hogy ez csak mitológia, mítosz, mese, kitaláció, esetleg, hogy ez csak allegória, metafora, utalás.

Ha elhinnénk azt, hogy a faló történelmi tény, akkor ennyi erővel hihetnék az alakváltó istenekben, Odüsszeusz kalandjaiban, Briareuszban, a százkarú óriásban, vagy az al- esetleg a túlvilágban.

Ezzel a gondolatmenettel az a baj, hogy egyrészt nem nagyon lehet vitatkozni vele, másrészt pedig Trója városáról is sokáig azt gondolták, hogy mitológiai hely, aztán jött Heinrich Schliemann német régész a XIX. században és bebizonyította, hogy Trója igenis létezett.

Tételezzük fel, hogy a faló valóban létezett. Mi vihette rá a görögöket arra, hogy elkészítsék a lovat?

Tudjuk, az oldalon is sokszor volt már szó róla, hogy a görögök trójai hadjárata 10 évig tartott, magának a városnak az ostromára pedig valószínűleg az utolsó évben került sor.

Ezalatt a 10 év alatt a görögöket érték sikerek és kudarcok bőven. A modern XX., XXI. századi háborúkat már olyan hadseregek vívták/vívják, ahol a katonák rendszeresen időközönként eltávozást kapnak, tehát hazamehetnek szeretteikhez pihenni, regenerálódni.

Az ókorban erről szó sem lehetett, tehát a támadó görög sereg katonái között bizonyára jócskán voltak olyanok, akik a trójai ostromkor már 9-10 éve távol voltak az otthonuktól. Természetesen nem mindenki, hiszen a görögöknek is kellett utánpótlást, friss csapatokat kapniuk a hátországból.

Ha már eljátszunk azzal a gondolattal, hogy a trójai háború és faló létezett, akkor a korabeli logisztikát és távolságokat is figyelembe kell vennünk.

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

Odüsszeusz ellenfelei a kalandok során

Szerző:

Az Odüsszeusz 10 kalandjáról szóló posztban már volt szó a nehézségekről, amikkel Odüsszeusznak szembe kellett néznie bolyongásai során.

Azonban abban az írásban csak Odüsszeusz szempontjából néztük végig az eseményeket, azzal nem foglalkoztunk, hogy kik is voltak az ellenfelek, mit lehet róluk tudni.

Erről fogunk most monitorra vetni néhány infót.

A kikónok földjén

Trója sikeres ostroma után Odüsszeusz 12 hajónyi legénységgel letarolja a kikónok földjét és beveszi fővárosukat, Iszmaroszt.

Mit lehet tudni a kikónokról?

Nos, tulajdonképpen nem sokat. Az biztos, hogy a területük Trója érdekszférájába tartozott, az Iliász szerint részt is vettek a trójai háborúban, természetesen Trója oldalán.  Így mondjuk már az is érthető, hogy Odüsszeusz miért támadta meg őket.

Abban már az ókori források is megegyeznek, hogy egy trák népről van szó, sőt, később a római költők gyakran a trák szó szinonimájaként használták a kikónt.

A görög mitológiában egyszer jutnak még fontosabb szerephez, amikor kikón nők tépik szét Orpheuszt, a dalnokot.

Orpheusz trák származású, legendás dalnok, a líra feltalálója, egyes források szerint ő tanította meg az emberiséget az írásra, az orvoslásra és a földművelésre.

Héthúrú líráján (a líra a lanthoz hasonló húros hangszer) olyan elbűvölően játszott, hogy táncra perdültek a kövek és megszelídültek a vadállatok, értette továbbá a természet és az állatok nyelvét.

Kedvesét Eurüdikének hívták, és amikor a lány meghalt, Orpheusz annyira bánatos volt, hogy utána ment az alvilágba, ahol zenéjével úgy elbűvölte Hádészt és feleségét, Perszephonét, hogy azok elengedték az alvilágból Eurüdikét.

Egyetlen feltételük volt, hogy Orpheusz a lány előtt menjen, és ne nézzen vissza rá. Orpheusz erre nem volt képes, így végleg elvesztette a szerelmét.

Ovidius szerint Orpheusz ezután a kikónok földjén telepedett le, ahol a kikón asszonyok folyamatosan ostromolták a szerelmükkel. A dalnok azonban nem tudta elfelejteni Eurüdikét, ezért nem foglalkozott a kikón szépségekkel, akik végül dühükben darabokra tépték.

Platón továbbviszi a történetet, mert úgy tudja, hogy ezután Orpheusz egy hattyú képében éledt ujjá.

Odüsszeusz további bolyongása szempontjából csak egy kikón papnak, pontosabban annak borának lesz jelentősége.

Ugyanis a kikón főváros, Iszmarosz kirablása során Odüsszeusz életben hagyta Apollón papját, Marónt. Marónt cserébe kincsekkel halmozta el Odüsszeuszt és 12 korsó nagyon erős bort is adott neki.

Ez lesz az a bor, amivel Odüsszeusz később leitatja a küklopszot, Polüphémoszt, hogy ki tudja szúrni egyetlen szemét.

A lótuszevők szigete

A kikónoktól való vereséget követően, többnapi hajózás után érkeznek Odüsszeuszék a lótuszevők szigetére. Lássuk kik is ők?

A lótuszevők (lotophagoszok) egy békés, mitológiai nép, akik, amikor éppen nem lótuszt esznek, akkor az év felét alvással töltik.

Táplálékuk – nem meglepő módon – a lótusz, aminek fogyasztása okozza a lakosság barátságosságát és békességét, gyakorlatilag az egész sziget ennek köszönhetően kellemes bódultságban tölti a mindennapjait. Már amikor nem alszik, ugye.

Az Odüsszeia szerint a lótuszevés mellékhatásaként a fogyasztó minden korábbi célját elfelejti. Feledi hazáját, családját, úti célját, vágyait, csak a lótusz érdekli.

A probléma ott van, hogy a görög lótusz szó egy gyűjtőfogalom, azaz többféle növényt is magában foglal, tehát nem teljesen világos, hogy Homérosz valójában milyen növényt is nevezett lótusznak.

A megoldást már Hérodotosz sem tudta, de azért volt néhány tippje, szerinte is több növény jöhet szóba, pl az egyiptomi kék liliom , egy vízililiom fajta, vagy a csalánfa. A kérdés ma sem eldöntött, és valószínű, hogy soha nem is fogunk rá pontos választ találni.

A sziget elhelyezkedése is vitatott, Hérodotosz szerint Líbia partjainál volt, de emellett még számos másik sziget is szóba jöhet. Sőt, a mai Tunéziában lévő Dzserba szigetének lakó meg vannak győződve róla, hogy bár ma már alig van a szigeten lótusz, a teljes lakosság Odüsszeusz és társainak leszármazottja. Ki tudja…

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5

Odüsszeusz 10 kalandja

Szerző:

Az előzmények

Az Odüsszeia történetének egyik legfőbb sajátossága, hogy az események nem időrendi sorrendben következnek – azaz a cselekmény nem lineáris vonalvezetésű.

Ez azt jelenti, hogy a történet ugrál az időben és változik az elbeszélő személye is. Ez főleg az Iliászhoz képest jelent újdonságot, amiben egy elbeszélő van – Homérosz –, aki az eseményeket időrendben egymást követve meséli el.

Az Odüsszeiában eggyel bonyolódik a dolog: a történetet hol a narrátor, azaz Homérosz, hol pedig maga Odüsszeusz mondja el, és az események sem követik a szigorú időrendiséget, időben előre, hátra ugrálunk.

Odüsszeusz kalandjait maga Odüsszeusz meséli el a 9., 10., 11. és 12. énekben. De hogy jutunk el idáig?

Az eposz első négy énekében meg sem jelenik személyesen Odüsszeusz. Ezek a részek nagyrészt Ithakán, Odüsszeusz otthonában, vagy annak közelében játszódnak, és azt mesélik el, hogy milyen következményei vannak annak, hogy Odüsszeusz lassan 20 éve van távol.

Ebből ugye 10 év volt maga a trójai hadjárat, majd újabb 10 év bolyongás (kalandozás) következik.

Ezeket az éneket a mesélő mondja el, Odüsszeusz csak az 5. énekben jelenik meg személyesen, de az elbeszélés továbbra is Homérosznál marad.

Odüsszeusz ekkor már hetedik éve tartózkodik Kalüpszó nimfa szigetén. Kalüpszó, ha tehetné, soha nem is engedné el őt, hiszen beleszeretett a férfiba, de megkapja az isteni parancsot: haza kell engednie Odüsszeuszt.

Érdekesség, hogy az Odüsszeia szerint Kalüpszó „elvarázsolja” Odüsszeuszt, azaz fizikailag nem kényszeríti ugyan maradásra, de tesz róla, hogy Odüsszeusznak évekig eszébe se jusson a hazamenetel. Vannak azonban más ókori források is, amik szerint Odüsszeusz nem egyedül, hanem néhány társával vetődik a szigetre, ahol Kalüpszó beleszeret, de a férfi látványosan elutasítja szerelmét, mire a feldühödött nimfa 7 évre bezárja Odüsszeuszt és társait, és csak az isteni parancs hatására engedi el őket.

Az Odüsszeia szerint azért nem volt ilyen durva a helyzet, Odüsszeusz viszonozza a nimfa szerelmét, bár nem önként, hanem „isteni ráhatásra”, de legalább nem zárják be.

Odüsszeusz tehát Kalüpszó segítségével négy nap alatt tutajt készít, az ötödik napon útra kel és 17 napig hajózik.

A phaiákok földje már látótávolságra van, amikor Poszeidón összetöri a tutajt, és hősünk csak nagy nehézségek árán, félig megfulladva, meztelenül ér partot.

A 6., 7. és 8. ének meséli el Odüsszeusz találkozását a phaiák király lányával, Nauszikaával, majd azt, ahogyan kisebb csellel bejut a királyi palotába, az ezt követő vendéglátást, végül azt, amikor Odüsszeusz felfedi magát a phaiák király, Alkinoosz előtt.

Így jutunk el a 9. énekhez, amiben Odüsszeusz – immár egyes szám első személyben – kezdi elmesélni a kalandjait, azaz, hogy mi történt vele addig, amíg végül meztelenül a phaiák király szigetének partjára került.

Odüsszeusz 10 kalandja:

  • A kikónok földje
  • A lótuszevők szigete
  • A küklopszok szigete
  • A szelek királyának (Aiolosz) szigete
  • Az emberevő óriások szigete
  • Kirké szigete
  • Az alvilág
  • A szirének szigete
  • Szkülla és Kharübdisz
  • Heliosz szigete

Lássuk most a kalandokat egy kicsit részletesebben! (Ha ennél bővebben van szükséged a kalandok leírására, akkor használd az Odüsszeia olvasónaplóját!)

Odüsszeusz 10 kalandja leírásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5