Tizedik fejezet
A két lotti olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Eközben Lotte (Luise szerepében) Münchenben napok óta betegen fekszik, Palffy karmester pedig kitartóan ül az ágya mellett.
Valójában senki sem tudja, hogy mi a baja Lottének (Luise szerepében), Strobl udvari tanácsos, az orvos is csak annyit mond, hogy „Gyöngeség”.
Az olvasó azonban tudja, hogy a kislány tulajdonképpen belebetegedett abba, hogy az apja újra akar nősülni.
Hirtelen azonban megcsörren a telefon, Palffy karmester pedig meglepődve veszi tudomásul, hogy egykori felesége, Luiselotte Körner van a vonal másik végén.
Kiderül, hogy Körner asszony és Luise (Lotte szerepében, vagyis most már nem, hiszen mindent bevallott az anyjának) úgy döntöttek, hogy lesz, ami lesz, felhívják Palffyt.
És Körner asszony megérzése jó volt, Palffy elmondja, hogy a kislány beteg. Ezután Körner asszony röviden összefoglalja elvált férjének a hihetetlen történetet: Bécsben valójában nem Luise fekszik betegen, hanem Lotte, a két lány véletlenül összetalálkozott a nyári táborban, és elhatározták, hogy helyet cserélnek.
Palffy persze elsőre nehezen tudja feldolgozni a történetet, és a probléma is adott marad: Lotte továbbra is betegen fekszik, és senki sem tudja igazán, hogy mi baja van.
Mindkét felnőtt tudja, hogy valójában az lenne a legjobb, ha Körner asszony és Luise Münchenből Bécsbe utaznának, de a felnőttek közül ezt egyik se meri kimondani.
Végül Luise oldja fel a patthelyzetet, amikor átveszi a telefont az anyjától: „- Apuka! Édes, édes apuka! – hangzik a messziségből. – Itt Luise beszél! Szervusz, apuka! Jöjjünk Bécsbe? Jöjjünk máris?”
Ezzel megtörik a jég, most már a szülők is ki merik mondani, hogy ez a legjobb ötlet. Sőt, Palffy annyira sürgeti Körner asszonyt, hogy kijelenti, ne vonattal utazzanak, hanem repülővel, így érhetnek oda a leghamarabb.
Másnap kora reggel Körner asszony és Luise megérkezik Bécsbe. Persze nagy az öröm, Lotte állapota már attól sokat javul, hogy meglátja az anyját. Palffy pedig csendben megállapítja, hogy egykori felesége még mindig gyönyörű.
Természetesen Luise megjelenése azért okoz némi értetlenséget, hiszen Palffy környezetében senki sem tudta, hogy a karmesternek ikerlányai vannak. A dolog meglepi Resit, a házvezetőnőt, és persze Strobl udvari tanácsost, az orvost is.
Pepikéről, Strobl tanácsos kutyájáról nem is beszélve, aki most már végkép meg van zavarodva a két egyforma lánytól.
Este a két lány már alszik. Körner asszony és Palffy karmester a szomszéd szobában beszélgetnek: múltról, jelenről, a lányokról, és persze gondosan kerülik a jövőt.
Palffy végül elbúcsúzik, nem marad a lakásban éjszakára, átmegy a műtermébe.
„Mialatt lassan ballag le a lépcsőn, az asszony halkan utána szól:
„Ludwig! – A férfi kérdőleg fordul hátra. – Eljössz holnap reggelire?
-Eljövök!”
Nem sokkal azután, hogy Palffy megérkezik a Kartner körúti műtermébe, beviharzik hozzá Irene Gerlach kisasszony is, akit a karmester az utóbbi napokban folyton lerázott, ha Irene telefonon kereste.
Most van lehetősége elmagyarázni a kisasszonynak, hogy mi is történt, az ikrek ügyét, és hogy a lakásában van az elvált felesége.
Irene Gerlach kisasszony pedig magából indul ki, azt gondolja, hogy minden nő pont olyan számító, mint ő. Meggyőződése, hogy az ikrek kicserélését Palffy elvált felesége tervelte ki, hogy újra a volt férje közelébe férkőzhessen.
Gerlach kisasszony ekkor hibát követ el:
„A helyzet nem mentes a csiklandósságtól, ugyebár? Az egyik lakásban ül egy nő, akivel már, a másikban egy, akivel még nem vagy összeházasodva!”
Irene nem veszi észre, hogy ez éppen nem a legjobb alkalom, hogy a házasságot erőltesse. Érkezik is Pallfy visszavágása:
„-Egész csomó lakásban ülnek olyan nők, akikkel nem vagyok összeházasodva!”
És ez a mondat tulajdonképpen a pontot is jelenti Palffy és Gerlach kisasszony kapcsolatának végén, a hölgy sértetten viharzik ki a lakásból.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!