Erich Kästner – A két lotti – Olvasónapló

Ötödik fejezet

A két lotti olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

Az ötödik fejezet két részre oszlik. Az első felében a két lány első kalandjait és benyomásait ismerhetjük meg, amiket a „másik” életükben élnek át.

A fejezet második felében pedig magyarázatot kapunk arra, hogy miért, hogyan és mikor váltak el az ikrek szülei, és ennek milyen következményei lettek.

Először Luise érkezéséről kapunk leírást, aki ugye Lotte Körnerként száll le a vonatról Münchenből. Az új élet nem indul túl kellemesen, ugyanis senki sem várja a pályaudvaron.

Ennek pedig az az oka, hogy az édesanyja, Luiselotte Körner, aki a Müncheni Képesújság kiadójánál dolgozik képszerkesztőként, a munkája miatt lekési a vonat érkezését.

Luise (Lotte szerepében) már-már kétségbe esne, hiszen egyedül ücsörög egy ismeretlen város ismeretlen vasútállomásán, amikor végre befut az anyuka. Persze nagy az öröm, Luiselotte örül, hogy végre újra láthatja a lányát (nem is sejtve, hogy valójában annak ikertestvérét ölelgeti éppen) Luise Lotte szerepében pedig tulajdonképpen először találkozik az édesanyjával.

Eközben Lotte (Luise szerepében) éppen ebédel Bécsben az Imperial hotel éttermében az apjával, Palffy operaházi karmesterrel.

Egészen más világ ez, mint amihez addig Lotte szokva volt, hiszen Münchenben az anyjával egy kis lakásban laknak, itt pedig hamar kiderült, hogy apja híres és elismert művészként nagyvilági életet él, előkelő szállodákba jár ebédelni, stb.

Lotte számára az is hamar kiderül, hogy az étterem törzsvendégei imádják őt (vagyis ugye Luise-t), mindenki örül, hogy a kislány végre visszatért a vakációból, és apró ajándékokkal halmozzák el.

Történik egy közjáték is, ami akár le is buktathatná Lotte-ét, ugyanis az egyik éttermi törzsvendég a kutyájával érkezik. Mint kiderül, Pepike, a kutya, és Luise a legjobb barátok, Pepike rohan is, hogy üdvözölje a lányt.

A probléma azonban az, hogy Luise ugye most Lotte és a kutya csalhatatlanul megérzi, hogy valami változás van, a kislány nem az ő barátja, hanem valaki más, ezért nem hajlandó hagyni, hogy Lotte megsimogassa. Ez a felnőtteknek is feltűnik, de persze a valódi okot nem tudják kitalálni, ezért Pepike gazdája, Strobl udvari tanácsos csak azon dohog, hogy milyen buta Pepike, amiért pár hétnyi távollét után meg sem ismeri kedves barátját, Luise-t. Naná, hogy nem, hiszen nem Luise-ről van szó, hanem Lotte-éról.

Lotte tehát elkerüli a lebukást, de azt nem kerülheti el, hogy töltött palacsintát egyen az étteremben, hiszen állítólag ez a kedvence.

Lotte (Luise szerepében) ezután hazamegy apjával a nagy bécsi polgári lakásba, ahol házvezetőnő is van, egy Resi nevű nő.

Pallfy karmester úr hamarosan közli, hogy mennie kell dolgozni, kiderül, hogy saját, különálló műterme van a lakásától távolabb, ahol nyugodtan alkothat. Legközelebb másnap délben fog a lányával találkozni, amikor Humperdinck Jancsi is Juliskáját vezényli az operában. Lotte (Luise szerepében) pedig majd páholyból nézheti az apját.

Pallfy elmegy, Lotte pedig a jegyzetei alapján elkezdi felfedezni a hatalmas lakást. Ezután pedig átnézi a háztartási könyvet, amit Resinek, a házvezetőnőnek kell vezetnie. A komoly, figyelmes Lotténak hamar feltűnik, hogy a könyvben szereplő bevételek és kiadások nem stimmelnek, vagyis Resi csal az elszámolásnál. (Vagyis, igazából nem derül ki pontosan, hogy Resi valóban csalt, vagy csak egyszerűen vidéki parasztlányként túl nagy falat neki a pénzügyek intézése.)

Lotte kijelenti Resinek, hogy ezentúl minden héten átnézi majd a könyvet, ami persze a házvezetőnőnek nem tetszik, de Lottét ez pont nem érdekli, a maga csendes, komoly, de nagyon határozott módján kezeli a dolgot, Resi pedig nem is érti, hogy az addig komolytalan, szeleburdi Luise-ből, a vakáció pár hete alatt hogyan lett ilyen határozott és céltudatos kislány.

A fejezet további részében megismerjük az ikrek szüleinek történetét.

Hat és fél évvel korábban még minden rendben volt. Ludwig Pallfy egy feltörekvő, tehetséges karmester volt, amolyan igazi szétszórt művészlélek, akire a legváratlanabb helyeken – akár mondjuk egy vendégségben – jött rá az ihlet, olyankor hajlamos volt szó nélkül eltűnni, hogy alkothasson.

Fiatal, alig 20 éves felesége volt, akit Luiselotte Palffy-nak (született Körner) hívtak, és hamarosan megszülettek az ikrek, Luise és Lotte.

Ludwig Pallfy elvarázsolt művészlelke azonban nem nagyon tudott mit kezdeni a két csecsemővel, sőt, úgy érezte, hogy a gyerekek csak zavarják a munkájában, ezért kibérelt egy műtermet, hogy ott dolgozhasson.

Ez még nem lett volna baj, de az már igen, hogy egyre több időt töltött ebben a műteremben, és egyre kevesebbet otthon a családjával.

Luiselotte Pallfy (született Körner), a fiatal anyuka pedig jogosan érezte azt, hogy egyedül maradt a gyerekekkel. A bomba akkor robbant, amikor Luiselotte fülébe jutott, hogy férje nem csak zenét szerez és a karmesterséget gyakorolja abban a műteremben, hanem megfordulnak ott bizony fiatal operaénekesnők is.

Luiselotte féltékenységében és felháborodásában benyújtotta a válókeresetet, a szülők elváltak, Luiselotte visszavette lánykori nevét, a gyerekeket „elfelezték”, az anya pedig Münchenbe költözött egyik lányával.

Ludwig Pallfy pedig végre egyedül maradt, és nyugodtan dolgozhatott a műteremben, ahogy mindig is akart.

Más kérdés, hogy így, hogy már senki sem zavarta, és ezzel együtt senki sem várta otthon, Pallfy számára már nem volt akkora élvezet az egyedüllét, ennek ellenére az évek során egyre nagyobb sikereket ért el, egyre híresebb és megbecsültebb lett zenei darabjaival, és karmesteri munkájával.

Luiselotte Körner néha meghallgatta Palffy műveit, amikor azokat Münchenben játszották, és bizony kiérezte a zenéből, hogy egykori férje nem boldog. Ugyanakkor viszont nem volt boldog Luiselotte sem, bár ezt önmagának sem szívesen vallotta be.

Itt tehát tulajdonképpen egy klasszikus félreértésről van szó. Két fiatal ember (Ludwig és Luiselotte) túl korán házasodtak össze és túl korán vállaltak gyereket. Ludwig elvarázsolt művészemberként nem olyan apaként és férjként viselkedett, ahogy az Luiselotte elvárta volna, de megbeszélni sem tudták a problémáikat.

És bár Luiselotte féltékeny volt a Ludwig műtermében megforduló operaénekesnőkre, a valóságban erre semmi oka nem volt, mert Ludwigot tényleg csak a munkája, a zene érdekelte, az énekesnőkben nem a nőket, hanem a hangjukat látta.

Nem véletlen az sem, hogy az elmúlt majdnem hét évben sem Ludwig nem nősült meg újra, sem Luiselotte nem ment férjhez.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..