Ernest Hemingway – Az öreg halász és a tenger – Olvasónapló

A partra menet megállnak egy helyen, ahol kávét árulnak a kora hajnalban munkába menő halászoknak.

Ezután lemennek a partra, ahol Manolin segít Santiagónak vízre tenni a csónakját, majd elbúcsúznak, hiszen a fiú egy másik csónakon dolgozik.

Santiago azt tervezi, hogy aznap, a 85. napon nagyon messzire ki fog evezni a tengeren, még a Nagy Kúton s túl. A Nagy Kút a tenger fenekének az a rész, ahol hirtelen nagyon mély lesz – több mint 700 öl.

Az öl régi hosszúság mértékegység, ma már csak többnyire a tengerészek használják. Kb. 1.8- 1.9 méter, annyi, amennyit egy felnőtt ember a két karjával át tud fogni – át tud ölelni.

A Nagy Kút általában sikeres halászhelynek számít, mert a hirtelen mélyülő tengerfenék vonzza a nagy halakat, de Santiago heteken keresztül ott halászott, mégsem fogott semmit. Ezért dönt úgy, hogy most messzebbre kievez.

Evezés közben Santiago a tengerről elmélkedik. Ebből megtudja az Olvasó, hogy az öreg mennyire szereti és tiszteli a tenger. Ha rá gondol, akkor mindig spanyol szóval, és nőnemben – la marnak – nevezi a tengert.

Santiago végül úgy ítéli meg, hogy jó helyen van, és bár még ki sem világosodott, ő már kiveti a horgait.

„Az egyik horgot negyven öl mélyre eresztette le. A második hetvenöt ölnyire volt,a  harmadik és negyedik horog pedig, a csalétkekkel, száz, illetve százhuszonöt öl mélyen úszott a kék vízben.”

Santiagó halászatát, vagyis inkább horgászatát azonban nem úgy kell elképzelni, ahogy mi horgászunk – bottal és damillal. Santiago ugyanis nem használ botot, csak a ceruzavastagságú zsinórokat lógatja a vízbe.

A zsinórokhoz egy-egy fadarab van kötve, amik a vízen úsznak és lemerülnek, ha kapás van.

Santiago régi, tapasztalt halász, igazi profi. Az ő zsinórjai mindig nyílegyenesen mennek le a mélybe és mindig pontosan olyan mélységben vannak, ahol az öreg akarja őket.

Santiago elgondolkozik azon, hogy más halászok mennyivel szakszerűtlenebb munkát végeznek, mint ő, a zsinórjaik gyakran nem olyan mélységben vannak, mint az gondolják.

Santiago hamarosan észrevesz egy fregattmadarat, ami a közelben halászik repülő halakra. Az öreg követi a madarat, hátha szerencsét hoz neki.

Kiderül, hogy a madár egy olyan repülőhaj rajt talált, amit delfinek üldöznek. Mivel a delfinek vadásznak rájuk, a repülő halak gyorsan haladnak, Santiagónak esélye sincs, hogy fogjon közülük egyet. Mondjuk a madárnak sem.

„Jó nagy delfin-raj – gondolta magában. – Sokan vannak, a repülő halaknak elég reménytelen a sorsa. A madárnak is vesztett ügye van. Túl nehéz neki a repülőhal, és túl gyorsan tud haladni.”

Santiago olyan messze kint van a tengeren, hogy a szárazföldből már csak egy hosszú, zöld csík látszott.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..