Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

Abban a történelmi korban, amelyben az Odüsszeia született, a hősiesség már a múlté lett, s a meginduló árutermelés és kereskedelem egy teljesen más embertípus kiemelkedését igényelte, teljesen más tulajdonságokkal.

A találékonyság, a kezdeményezőkészség, a következmények mérlegelése, a tapasztalat, a diplomatikus problémamegoldás sokkal fontosabbá válik, mint a bátorság és a harci képességek.

A mindenkit legyőzni képes harcos helyett a mindent megismerni és megtapasztalni vágyó tengerjáró és otthonépítő ezermester lesz a követendő eszmény.

Ebben a korban a görögök egyre távolabbi hajóutakra vállalkoznak: új, addig ismeretlen vidékekkel teremtenek kapcsolatot, főleg nyugati irányban. Ekkor lépnek érintkezésbe Itáliával is, és ez a nyugati érdeklődés érzékelhető az Odüsszeiában – dacára annak, hogy a főhős utazásai természetesen nem rajzolhatók fel a térképre.

Új föld, ismeretlen népek, messzi hajóutak, a felfedezés izgalma és az ismereteket kiszínező fantázia jellemzik a kor légkörét és nyomják rá bélyegüket a műre is.

Ez a világ olyan varázslatos, mesés történeteket is aktuálisnak érzett, amelyek az Odüsszeiánál sokkal régebbiek lehettek, de mondanivalójukat, stílusukat és fantasztikumukat az arisztokrácia világa kivetette magából.

Továbbá olyan gondolatok is helyet kapnak az Odüsszeiában, amelyek az Iliász embereszményétől teljesen idegenek, mivel az arisztokratikus korszak hanyatlása utáni korban bontakoznak ki.

Ilyen például a munka megbecsülése. Ezt különösen Eumaiosz figurájában láthatjuk, aki Odüsszeusz kondása, s Ithaka királya öreg koldusnak öltözve vetődik a házába. Amikor Eumaiosz megkérdezi, ki ő, hosszú történetet mesél el, a krétai Kasztór fattyú gyermekének mondva magát, akit törvényesen született testvérei kisemmiztek, és aki mindenféle kalandor- és kalózvállalkozásokból tartja fenn magát, mert jó harcos, viszont a munkát nem szereti.

A szorgalmas Eumaiosz persze nincs jó véleménnyel az ilyen életmódról, bár ezt a kérőkre vonatkoztatva mondja ki:

„Égbeli boldogokat sosem örvendeztet a rossztett,

ők az igazságot becsülik meg a jószívű tettet.

Mert hisz a rosszakaró gonoszok, kik a más mezejére

törve a zsákmányt Zeusztól kapják és a hajójuk

megtöltvén térnek haza – még azok is nagyon érzik,

hogy megszállja a félelem őket az égi haragtól.

Ő, Eumaiosz nem a rablást, hanem a munkát kedveli, amelyet vendége nem szeret, de amelyről az is elismeri, hogy a munka és a házias élet alkalmas az utódok táplálására, felnevelésére.

Az Odüsszeia szerzőjének értékrendjében tehát a család, az otthon megtartó ereje sokkal fontosabb, mint a háború, a csata, legyen az akármilyen győzelmes, dicsőséges csata.

A munka megbecsülése először az Odüsszeiában kap hangsúlyt, bár az Iliászban is olvashatunk munkaábrázolásokról, például Akhilleusz pajzsának leírásában, de ezek a periférián maradnak.

A költőben valószínűleg megvolt az érdeklődés a téma iránt, de a hallgatóság nem ezt kívánta. Az Odüsszeiában viszont a munka jelentősége kiemelődik, nemcsak Eumaiosznak és környezetének gondos, szeretetteli leírásában, hanem abban a jelenetben is, amikor Odüsszeusz tutajt ácsol – érdeklődő és részletes a munkafolyamat leírása.

És még egy fontos gondolat hangot kap, amely később Hésziodosz gondolatvilágának fő pillére lesz: az istenek az igazságosságot, a jogot – görög szóval dikét – becsülik.

Az arisztokrácia szemében a megbecsülés, a tisztelet – timé – volt a fontos, az Eumaiosz-féle emberek azonban a jogot tartják legtöbbre, hiszen a lesüllyedő tömegek a jogra hivatkozva küzdöttek az arisztokrácia kiüresedett eszméi és saját lesüllyedésük ellen.

Devecseri Gábor Homérosz-fordító szerint az Odüsszeiában még az egyenlőség gondolata is megjelenik: az idegen királylány, Nauszikaá és saját kondása, Eumaiosz ugyanazt a nincsteleneknek, koldusoknak kijáró részvét teli mondatot mondják a hajótörött Odüsszeusznak – és ebben Homérosz demokratizmusa nyilvánul meg.

Ez vezet majd Menandrosz gondolatához, mely szerint a minden individuum számára kijáró szabadság csak egyenlően elosztva valósítható meg, és mindenki úgy szabad, hogy mellette köti az emberiesség íratlan törvénye.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..