Negyedik felvonás 7. szín
| Szereplők | Helyszín |
| A király Laertes a királyné |
Szoba a palotában |
A Hamlet olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
A Hamlet szereplői betűrendben
A Hamlet szerelőinek viszonyrendszere – infógrafika, gondolattérkép
Ezalatt Claudius a palota egy másik részében Laertesnek magyarázkodik. A beszélgetésből kiderül, hogy a király hazudik Laertesnek.
Azt állítja, hogy Hamlet valójában őt, a királyt akarta megölni, Poloniust pedig őt védte, amikor Hamlet megölte.
Claudius tehát erkölcsileg tovább süllyedt, most már nem csak királygyilkos, de Laertest is igyekszik kihasználni, ennek érdekében pedig hazudik neki.
Laertes felteszi a logikus kérdés: ha Hamlet gyilkolt, akkor a király miért szabott ki rá csak száműzetést.
Claudius pedig azt válaszolja, hogy ennek két oka van, egyrészt a felesége, a királyné, Hamlet anyja addig könyörgött neki, amíg nem ítélte halálra Hamletet (ez nem igaz), másrészt pedig a nép túlságosan szereti Hamletet és a király ezért nem merte halálra ítélni. (ez igaz)
Laertes hisz a királynak, pláne, amikor Claudius azt mondja, hogy azért még nem kell lemondania a bosszúról.
Ekkor érkezik egy hírnök, aki a hajósoktól származó leveleket hozza, egyet a királynak, egyet a királynénak.
A király felolvassa a levelet:
„Hatalmas felség, adom tudtára, hogy ki vagyok téve országában mezítelen. Holnap fogok engedelmet kérni, hogy fölséges színe elé járulhassak; midőn is, bocsánatkérésem után, elő fogom számlálni hirtelen s még inkább különös visszatértem okait.”
Se a király, se Claudius nem ért sokat a levélből, de másképp reagálnak rá. A király tudni szeretné, hogy mit jelent a „meztelenül” és hogy vajon a többiek is visszatértek-e Hamlettel vagy csak ő.
Laertes viszont tulajdonképpen örül, hogy Hamlet visszajön, mert így bosszút állhat apja gyilkosán,
Hamlet visszatérésének hírére és Laertes ezzel kapcsolatos bosszúvágyára villámgyorsan reagál a király, lehetőséget ad Laertesnek, hogy megölje Hamletet.
A király terve a következő: pár hónappal korábban a dán királyi udvarban járt egy Lamord nevű francia lovag, aki Laertes ismerőse volt még Franciaországból.
A lovag kitűnő harcos és karforgató volt, ő mesélte, hogy Laertes milyen jól vív és hogy alig van ellenfele Franciaországban.
A király szerint Hamletet ez nagyon felmérgesítette, és kijelentette, hogy ő szívesen megküzdene Laertesszel.
Claudius terve tehát most az, hogy amint Hamlet visszatér, tudtára adja, hogy Laertes is az udvarban van és hogy a király szerint mennyivel jobb kardvívó, mint Hamlet.
Ez remélhetőleg ismét felpiszkálja Hamlet hiúságát és párbajra hívja Laertest. Az ilyen párbajokat életlen kardokkal vívják, de a királynak majd gondja lesz rá, hogy Laertes éles kardot kapjon és bosszút állhasson Hamleten.
Laertesnek tetszik az ötlet, sőt kijelenti, hogy a kardja nem csak éles lesz, hanem mérgezett is, hogy Hamlet egy karcolásba is belehaljon.
Claudiusnak azonban még tovább megy, mindenképpen meg akarja öletni Hamletet, ezért tartalék tervet is készít: a küzdők mellé odakészített frissítők közül Hamleté még pluszban is meg lesz mérgezve.
A fondorlatos tervezgetést a királyné érkezése szakítja félbe, aki közli Laertesszel, hogy húga, Ophelia vízbe fulladt.
A királyné elmondja a részleteket is: Ophelia egy patak mellett álló fűzfához ment, aminek egyik ága kihajlik a víz fölé. Erre az ágra akarta Ophelia ráakasztani a fején lévő koszorút, de az ág letörött, a lány a vízbe esett és ruhája lehúzta a víz alá.
A haláleset leírása elég hihetetlen, az olvasó érzi, hogy aligha történhetett így, valószínűleg másképp történtek a dolgok…
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!